A Hét 1958/1 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-12 / 2. szám

Csontos Vilmos: IKKEILIL mm A\ TETT Fúrok és faragok furrúrt és fenyőfát, a fenyőnek fája felvesz furcsa formát, fürész fürgén forog, fakó forgács felgyü node elég legyen e csupa-ef\ versbül. Ha kicsorbul vésőm, vagy kihűl ragasztón kipróbált kaszámat szegről leakasztom, egy sort learatok, jól esik derekamnakí de még jobban iesiíc utána a pamlag. Megszületik közben pár versem, írásom. Fiatalos hévvel így élem világom. Gály Olga: • KISLÄNYKÄM Kislánykám — mondjuk Evelin iü mint béka a levelin. Dolgozgat, de mit végez ő, bizony meg nem erőltető. Vidám a szentem, zenélget, élvezi: békében élhet. Amíg pelenkáját mosom, bearanyozza mosolyom-Mosolyog ő is, tudja jól korunk védőleg ráhajol és habár mégcsak tejfogú, mint nő már most egyenjogú. Szobánkban béke lengedez. Jó légkör írni versemet. A vülamasra felszállt egy anyóka. Azt hiszed iü? Bizony csak áll azóta. A szeme bús, Oly reszketös keze. Sokat dolgozott, eljárt ideje. De nemes szíve volt egy aggastyánnak. Átadta helyét, ö még bírja, állhat. Ahogy ott ültem, könny gyűlt szemembe él még a jóság, van még jó ember! Ozsvald Árpád: FALUM ügy függök én, kis falum, rajtad, miként a pók függ pőrén, szálán. Írnék én többet, nem lehet, ihletem eltűnt szőrén-szálán.