A Hét 1958/1 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-03-23 / 12. szám

A, Szovjetunióban sok nö dolgozik tudományos pályán. Lidija Kurnaszovova, a P. N. Lebedev f ízikai intézet egy'k kutatócsoportjának vezetője az atommag színképét vizsgálja. | Illik - nem illik... J Étteremben • 1. Étterembe, vendéglőbe és más nyilvános helyre mindig a férfi lép be előbb. Távozáskor ikiüniyitja az ajtót, és a nöt i engedi előre. 2. Belépve a nyilvános helyre a férfi azonnal leveszi ka-I lapját. 3. Mielőtt a férfi letenné felső kabátját, a nő kabátját J segíti le. Ha azonban nem ezit a sorrendet követné, a nő i türülémmel megvárja, amíg a férfi leteszi kabátját, hogy J utána az övét segítse le. • 4. A férfi keres asztalt, de mindig a nő foglal először J helyet, csak utána a férfi. • 5. Ha olyan asztalhoz akarunk leülni, ahol már mások is ülnek, udvariasain érdeklődünk aziránt: szabad-e? Távozás-i kar udvariasan bólintunk az asztalnál helyet foglaló ide[ genek felé. 6. Az étlapot először a társaságiban levő nőnek kell át» nyújtani, de az ételt a férfi rendeli meg. 7. Nyilvános helyen mindig kerüljük a feltűnést. Halkan i beszéljünk, ós még akkor se figyeljünk mások beszélgeté-J sére, ha azt nem lehet nem hallani. 8. Más asztalnál ülőket feltűnően figyelni: tapintatlanság. J Megjegyzést tenni: neveletlenség. A Brüsszeli Világkiállításra késziiltek az egyik népi termelőszövetkezetben ezek a csinos szalmafonatú kézitáskák. Bizonyára sikerük lesz külföldön és belföldön egyaránt Ne tanuljunk zeneszó mellett Bizonyára sokan szeretnek olvasóink közül rádióhallgatás közben olvasni vagy egyéb szellemi munkát végezni. Számos diákkal beszéltem, -akinek szintén az volt a véleménye, hogy legjobban zeneszó mellett megy a tanulás. Mivel e kérdés gyermekeink sikeres tanulása szempontjából igen fontos, úgy vélem, hasznos lesz, ha vele egy kicsit bővebben foglalkoznunk. De hogy ne maradjunk csüpán az elméleti fejtegetéseknél, legjobb lesz, ha e problémát egy konkrét példával világítjuk meg. Ferkó már több mint egy órája görnyed számtanfeladata fölött, azonban a példáknak még a felét sem oldotta meg. — A tanító bácsi már megint sok példát adott föl — gondolja magában, és kedvetlenül csapja félre füzetét. Kinn gyönyörűen süt a nap, és különben is, futballozni akar menni barátaival. És most ez az unalmas számtanfel adat. .. — Anyuka, kérlek számítsd ki nekem ezeket a példákat! Én nem tudom megoldani őket. A barátaimnak is megígértem, hogy futballozni megyünk. Ugye megteszed? Amikor az édesanya a szobába lépett, a rádió éppen ismerős, táncdalokat játszott. A zeneszekrónyből kiszűrődő lágy melódiák kellemes, zsongító érzéssel töltötték el. Ferkó még fütyült is hozzá jókedvében. Az édesanya gyorsan átfutotta a példákat, és bosszankodva állapította meg. hogy csaknem mind rosszul van kiszámítva. — Hogyan lehetséges ez — kérdi önmagától. Hiszen gyermekével igazán lelkiismeretesen foglalkozik, és a kedvező tanulási feltételeket is igyekszik biztosítani számára. Pedig fia igazán nem buta gyerek, sőt... Talán egy kicsit „ideges", nem tudja figyelmét kellőképpen összpontosítani. Gondolatai mindenfelé járnak, csak épp az iskolai feladatokon nem. A kétségbeesett anya hiába próbál segíteni fián. Igyekezete — úgy látszik — hiábavaló. Mindenre gondolt már ezzel kapcsolatban, csak épp arra nem, hogy gyermeke szellemi képességeinek fejlesztésében ő is súlyos hibát követett el. Az még eszébe sem jutott, hogy a rádió — még ha teljesein halkan szól is — elterelheti a gyermek figyelmét a komoly iskolai feladatokról. Pedig jól tudjuk, hogy a szellemi munka csak akkor eredményes, ha zavartalanul és teljes figyelemmel végezzük. Fizikai munkával sokszor jobban haladunk, ha közben kellemes zenét hallgatunk. Mivel azonban e két tevékenység között alapvető különbség van (a fizikai munka Iegtöbbnyire ritmikus, egymást követő, sokszor azonos mozdulatokból áll, ezért jól végezhető a zene ütemére. Az intenzív szellemi munkánál azonban minden külső inger, tehát a zene is zavarólag hat), inam végezhetjük mindkettőt azonos feltételek alatt. Térjünk azonban vissza az említett környezetbe, ahol a reggeli ébresztőtől a késő éjjeli tánczenéig állandóan szól a rádió. Itt a műsort Iegtöbbnyire nem is hallgatják, és ha, akkor csak úgy fél füllel. így volt ez akkor is, amikor Ferkó még kicsi volt és a család egyetlen szobában lakott. Hányszor sírt a gyermek, miivel nem tudott aludni a rádió zajától. Ha az agyra hosszabb időn keresztül külső ingerek — hang, fény stb., hatnak, kimerül és nem lesz képes bonyolultabb szellemi tevékenység végzésére. Sokszor ezt a „kimerültséget" nem ils érezzük tudatosan, csak szellemi munkánk minőségén mérhetjük le. Valószínűleg ez volt az oka annak, hogy Ferkó nem tudta megfelelő módon összpontosítani figyelmét a számtanpéldák megoldásakor. Tudományos kísérletek során megállapították, hogy a mai emberek ún. „fokozott idegfeszültségét" sok tekintetben a rádió, távolbalátó, mozi, utcai zaj, fényreklámok stb. okozzák. Mindez nagymértékben hozzájárul, hogy ifjúságunk koncentráló képessége nelm fejlődik ki a kívánt fokra. Gyermekeinknek manapság sokszor nincs alkalmuk, hogy egy érdekes játékba mélyebben elmerüljenek, vagy egy dologgal huzamosabb ideig, rendszeresen foglalkozzanak, mivel az őket érő különböző benyomások olyan gyakran váltogatják egymást, hogy egyiket sem tudják alaposan feldolgozni. A gyermekek azért nem tanulják meg figyelmüket kellőképpen összpontosítani, mert a sok külöriböző — sokszor fölösleges — játék mellett nem nyílik elég alkalmuk e képességük gyakorlására és fejlesztésére. Természetesen nem eshetünk a másik végletbe sem. Nem zárhatjuk el gyermekeinket légmentesen a külvilágtól. Azonban tudomásul kell vennünk, hogy a sikeres szellemi munka egyik előfeltétele a csendes, külső zavaró befolyásoktól mentes környezet megteremtése. Ezért ne engedjük meg gyermekeinknek, hogy házi feladatukat fütyörészve, zeneszó mellett készítsék. -Pl-