A Hét 1958/1 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-03-23 / 12. szám

TÖRTÉNELMI SÉTA Ha az idegen a villamosról leszáll és a nagy cipőáruház és modern (könyvkereskedés között a, Mihály-kapu felé tart, már a régi várárok masszív kőhidján magcsapja a város sok évszázados levegője. A híd közepén kétoldalt álló szentek szobrainál megállva, szépen beláthatunk a volt várárok virágzó kertjeire és az azokat szegélyező ódon épületekre. Sajnos, csak kevés maradt meg a város középkori és későbbi műemlékeiből. Ami megvan, az főlieg a belvárosban található. Ha Pozsony nem esik _ áldozatul a XIX. század történelmet megvető, minden régi emléket leromboló korszákénak, akkor egy ke lenne Európa legérdekesebb és legértékesebb városainak. Prágával, Nürnberggel, Rothenburggal majdnem egy sorben emlegethettük volna. A régi belvárost valamikor falak és bástyák vették körül. Ez a fallal megerősített répz formailag egy félkör végződésű román ablak felső részére emlékeztet. Két főútvonal metszi egymást észak-déli és keletnyugati Tányban. Ez útvonalak a Mihály és Ventúr utca, kelet-nyugati irányban pedig a Hosszú és a Lőrinckapu utca. A belvárost két fal övezte, ezek között húzódott a várárok. Ai külső fal alacsonyabb volt, a belső magasabb. Lőrésekkel -ellátott tornvofk és bástyák szakítottáiK meg. Mindegyiknek megvolt a maga rendeltetése és elnevezése. A főútvonalak végén volt a négy főkapu, mégpedig a ma még létező Mihálykapu, vele szemben délen a Halászkapu, keleten a Lőrickapu és nyugaton a Vödrickapu. Ezeken kívül az elővárosokba is csak kapukon keresztül lehetett be-Ä réq 1 bdvaros A_Mih

á lg kapu ^gaaa^^Jó'pprtortnii A Vodric kapu. cipóitk tornya. A Lonne lufi»Itornüu. A Mi h á|ij KG pu Bratislava várfalának kapuzatai • * jutni. Ilyen volt a Kecskekapu, a Száraz -vámkapu, a Széplaki és a Dunaújlaki kapu. A négy főkaput, melyek közül ma már csak a Mihálykapu áll. kapuzatnak is nevezhetjük, mert mindegyik egy-egy kapurendszerből, több kapuból állott. Ezek Zwinger-rendszerű kapuzatok voltak. Ha az ellenség az első kaput be -is vette, még niem dicsekedhetett azzal, hogy a városban van. Sőt katonailag rosszabb helyzetbe került, mert az egyes kapuk közötti szűk, a környező tornyakról és bástyákról tűz alatt tartott területen nehezebb volt a védekezés. Ezért hívták az ilyen rendszerű kapuzatokat és erődöket Zwingeríiek (zwangen — -beszorítani.) A várárkokat vízzel töltötték meg. Ez a rendszerint álló víz telve vo't növény-* zettel, náddal — és kuruttyoló békák ezreivel. Nagy esőzések alkalmával a a vár felől s -k iszap és szemét került az árokba, ezenkívül a várfal közelében lakóik is minden felesleges lomot és hulladékot oda szórtak. Igy aztán természetes, hogy ezeknek az árkoknak vize elmocsarasodott, s kigőzölgésük igen ártalmas volt. Torkos doktor, városi fizikus 1764-ben joggal írhatta jelentésében: „Rájöttünk arra, hogy mióta a várárok egyes mocsarai lecsapoltattak, a fertőző betegségek csökkentek." Ma csak kevés helyen maradt meg a várárok és a várfalak romja Az egyetlen megmaradt kapuzat a városunk jellegével teljesen összeforrt Mihálykapu s ennek Szent Mihály szobrában végződő tornya. A Váron és a Dóm tornyán kívül ez városunk legjellemzőbb épülete. Az egykori kapuzat legkülsőbb tornya, amely a várárkon kívül állott, még a XVIII. századbari eltűnt. A várárkon át felvonóhíd vezetett a ma is meglevő második kapuhoz. Ez két részből áll: egy széles, dongaböltozatos kapunyílásból és a vele párhuzamosan futó árkádos „Csókutcácská"-ból (Kussgässchen). A harmadik, legerősebb kapu a másodiktól mintegy negyven lépésnyire, az öreg Mihály-torony alatt van. A két kapu között volt valamikor "a város egyik nevezetessége: a régi és értékes berendezésű Vörös Rák gyógyszertár. Itt lesz rövidesen köztársaságunk egyik látványossága: az első gyógyszertár--múzeum. A Míhálykaputól keletre haladva csak a volt Hummel utcában találunk még eredeti várfal-maradványokat, lőrésekkel és boltívekkel. Itt húzódott a várfal mentén a középkori gettó. A Lőrinckapu eredetileg két toronyból állott. A külső árokfalban volt a kisebbik kapu, utána következett a felvonóhíd, végül a magas torony, melyben két kapu volt. A toronytól jobbra állt egy négyzet alaprajzú bástya, a mészárosok bástyája, balra pedig-a kör alaprajzú pékek bástyája. Háború esetén az említett céhek feladata volt a bástyák védelme.