A Hét 1958/1 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-03-02 / 9. szám

Egy csöpp a művészetből. Ez a rövid mondat fogott -meg legjobban, és úgy gondolom, ez fejezi ki leghűbben azt, amiről érdemes írni. A rozsnyái művelődési otthon nagyterme zsúfolásig megtelt, az Ady Endre költészetéről szóló irodalmi esten. A közönség: munkások, öregek, fiatalok és az új értelmiség. Mindenki ünneplőben van. Csendes visszafojtott beszélgetés folyik az egész teremben. A szereplők és rendezők lelkes kis gárdája lázasan, készül. Felhangzik a gong. Szétnyílik a függöny és a színpad vörös bársonnyal bevont hátsó falán Ady örökszép sorai fehéren világítanak a háttérből: magyar, oláh, szláv bánat, mindigre egy bánat marad." A felirat alatt Ady Endre képe arany és vörös rózsakoszorúban. A bevezetőben néhány szó hangzik el az irodalmi kör hivatásáról, melynek lényege a haladó irodalom terjesztése oly módon, hogy a népeket közelebb hozza egymáshoz. Majd kialszik a fény, és a háttérben egy hatalmas alak sziluettje emelkedik ki. „Gőg és Magőg fia vagyok én..." csendül fel ércesen a hang. Visszhangzik az egész terem. A közönség lélegzetvisszafojtva figyel. A tavalyi cselédek című verset Szabó Zoltán szavalja. A háttérben most a gróf árnyképe jelenik meg. Mindenkiben Felgördült a színpad függönye, és egy matyó motívumokkal övezett Petőfi kép néz le a hosszú széksorokban ülő hatszáz jelenlevőre. A hangulat ünnepélyes. Dubány József, a Csemadok elnöke üdvözli a megjelenteket, és megnyitja a Csemadok helyi csoportjának évzáró közgyűlését. A vezetőségi beszámoló kétéves tétlenségről ad jelentést. Ez a mai est azonban mégis azt bizonyítja, hogy Bátorkeszin a Csemadok felébredt mély álmából. Alig hangzik el az új elnök záró szava, amikor Sidó Szilveszter lép a színpadra, és ünnepélyes hangon megkezdi Petőfi Sándor életének ismertetését és költői munkásságának méltását. Tisztán és értelmesen cseng egyformán lobban föl a gyűlölet a még el nem f-elejtett úri tivornyák iránt. Ady Endre egész életéről, munkásságáról Béres József, a Csemadok kerületi titkára tartott előadást.A békéért folytatott harc minden ember ügye. Ezt bizonyítja a közönség hálás tapsa is, amikor Drenko István Ady „Ember az embertelenségben" című háborúellenes versét szavalja. Vass József a három szomszédos nép himnuszát, a Magyar jakubinasok dalát adja elő nagy sikerrel. Utána szép szlováksággal felcsendül egy vers: „Nikdy söm nel'úbil" Hviezdaslav unokája szavalja Ady versének fordítását. Néhány perc múlva Bartók neve hangzik fel a színpadon. Vargáné és Kálmán János, Sikúr Jánosné kíséretében Bartók feldolgozásokat énekel. A Felszállott a páva . . . című feldolgozást Köves Dezső művészi erővel tolmácsolja. „Igazságot, világosságot, boldogságot és szépséget adjunk a föld minden emberlakójának," írja Ady Endre a hazafiságról szólva. A rozsnyói irodalmi kör magáéra teszi és terjeszti ezeket aiz eszméket. Ehhez pedig béke kell. E gondolat megerősítése jelképeként csendül fel a pedagógiai iskola énekeseinek ajkán a Védd a békét ifjúság című mozgalmi dal. Vajda József a szó az előadó ajkáról, és a teremben ülő hatszáz ember áhítatos figyelemmel hallgatja. Sehol egy moccanás, sehol egy zörej. A mélységes csendet csak a förgeteges taps szakítja meg akkor és ott, ahol éppen kell. A Csemadok helyi vezetősége ezen az estén kitett magáért, és a szervezésből mindenki alaposan kivette a részét. Sidó Szilveszter írta és mondta el az összekötő szöveget. Jól szerepelt a nyolcéves magyar középiskola gyermekkórusa Karácsonyi kultúrtárs vezetésével. Ezután Bátorkeszi legjobb szavalói és énekesei tolmácsolták Petőfi örökbecsű halhatatlan szavait. Külön dicséretet érdemmel a tizenöt éves Kis Béla aki fiatal korát meghazudtolva, mély átérzéssel szavalt. Énekeseink közül a szűnni nem akaró taps újrázást követelt Erentnétől, Vargánétól, Dr. Petemétől, Szenei Istvántól és Fehér Istvántól. E kellemes emléket hagyó est végén Kacsóh-Pongrác: János vitéz című daljátékából hallottunk részleteket. A hálás közönség egy emberként tartott ki a műsor utolsó szaváig. Lenn az öltözőben tudtuk Ember, ne bízzad el magad Dolgaidnak kezdetén, Ne várj szokatlan szerencsét — Meglásd, csal a vakremény! A taksonyfalvi agitációs központ előtt fülünket már a tavaszt hirdető dallamok ütik meg. Megérett a cseresznye, meggy, Hol hálunk az éjszaka meg ... Csendül a dal a Csemadok tánccsoportjának tagjai aikán, melynek ritmusára ropják a Szálkái lakodalmas pergős tánclépéseit. Zimonyi Ilonka, aki nemrég jött haza a modrai tánctanfolyamról szorgalmasan tanítja a fiatalokat. Minden elbizakodás nélkül merem állítani, hogy ennek a meg, hogy ezt az értékes műsort kibővítik, és vidéki színpadokon is fellépnek vele. A Csemadok járási vezetősége immár két magas színvonalú irodalmi estet könyvelhet el. A párkányi Csontos-est után a bátorkeszi Petőfi-estet. Követhetnék e két példát járásunk többi csoportjai is! HENCZY BÉLA Nem igazi árva az, ki Elvesztett apát, anyát. Niem elhagyott, nincs vele bár Egyetlenegy jóbarát....' munkának meg is lesz az eredménye, mert a tánccsoport tagjai is azon fáradoznak, hogy a betanult tánc színvonalas előadás keretéber kerü'jön a közönség elé. Csak az a baj, hogy nincs csoportnak zenekara, és Így a táncosoknak kíséret nélkül kell táncolniuk és énekelniük, és ez bizony nem könnyű dolog. Reméljük, hogy ezt a nehézséget is kellően megoldja a Csemadok vezetősége s a megérdemelt siker nem marad el. Papp Vince, Taksonyfalva Petőfi-est bátorkeszin Ügy vess, úgy ültesd magvaid, Ha elhagyod önnönmagad Hogy ha jön a leszedés, Küzdelmeid tengerén, Készen várjad a rosszat is — Igazi árva akkor vagy, S nem ér majd meglepetés! s szegény, elhagyott szegény! BUGÄR JENŐ versei MUNKABAN a taksonyfalvi tánccsoport Kezdet Ki az elhagyott?