A Hét 1958/1 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-02-16 / 7. szám

Két Liszt-anekdota Köztudomású, hogy Liszt Ferencnek hihetetlen, csodálatos emlékezőtehetsége volt zenei, dolgokban. Egyszer lélekszakadva állított be hozzá egy pártfogoltja, egy szegény, de tehetséges muzsikus. — Mester — szólt elfulladó hangon — felakasztom magamat, vagy agyoncsapom lakótársamat, azt a bolond talján festőt! Képzelje, nyitva felejtette az ablakot és a szél széthordta az egész második felvonás zenéjét, nem találom az egész városban egyetlen darabját sem. Emlékszik? Amit tegnapelőt eljátszottam a mesternek? — hadarta könnyben úszó szemekkel. — Hát Henrik fiam, ha csak ez a baj, akkor élve maradhattok mind a ketten — szólt Liszt mosolyogva. Azzal leült zongorájához, kottapapírt készítve elő, oldalszámra varázsolta elő emlékezetből az egész második felvonás zenéjét. Ha eddig csodálta mesterét a jő Henrik, ezután még inkább!.., Akkor dolgozó tömegeink örökké megmaradnak a szekundér európaiság művészete: a bécsi konzum-zene, avagy a jazz híveinek. Sajnos, az utóbbi években tömegszervezeteink életéből szinte teljesen eltűnt a szabad, közös éneklés öröme. S annak ellenére, hogy a Csemadok VI. Országos Konferenciáján Lőrincz Gyula országos elnök vitaértékelésében, sőt a konferencia határozatában is a tömegdalok nagy szerevét hangoztatta, a várt hatás elmaradt. Mi azt vártuk, hogy nem múlik el majd az elkövetkező időszakban egy taggyűlés, kirándulás, csoportos utazás sem anélkül, hogy ne énekelnénk az ism -t dalokat, s ne tanulnánk meg minden alkalommal egy újat. Egy. dalt, mely a kor, az új eszmeáramlat, az új művészet egyegy dallambeli megnyilatkozása. Énekeljünk mozgalmi (és népi) dalokat! Még nem késő! Gyűjtsük össze a Csemadok vagy CSISZ szervezetben, a kultúrházban minden daloskedvű kultúrtársunkat, akár csak a dal tanulás céljából is. Keltsük életre, szólaltassuk meg a holt kott fejeket, kérjünk fel hozzáértő szakembert, kórusvezetőt, tanítót a betanításra. Hívjuk meg erre az alkalomra az énekkar tagjait, hogy hozzáértésükkel s nem utolsósorban hangjukkal tegyék gyümölcsözőbbé az ilyen dalos összejöveteleket. (Mert a mozgalmi dal, ha azt csupán az énekkar énekli — még nem tömegdal. Viszont az a mozgalmi dal, amely nem tömegdal, igazi hivatását nem teljesíti.) Feljegyezték nagy zeneszerzőnkről, hogy mindenkinek megmondta az igazat a szemébe, bárki volt az illető. Különösen nem ismerte a tréfát, ha zenéről volt szó. Bécsben történt, hogy bemutattak neki egy fiatal grófot, akiről mint valami zseniről áradoztak a körülállók. A gróf úr tudniillik komponált és — ha hinni lehet a hízelkedő barátoknak — nagy zenei tehetség volt. Liszt Ferencnek nem tetszett a gról pöffeszkedő modora, aki magától értetődően fogadta el és rakta „zsebre" a társaság bókjait. Amikor túljutottak a bemutatkozás udvarias frázisain, a gróf felkérte a mestert, hogy válassza ki két szerzeménye közül a jobbikat. Nagyszámú vendégsereg kísérte Liszt Ferencet a zongorához, hogy hallhassa a gróf szerzeményét Liszt boszorkányujjai alól. Korai volt azonban az örömük. A mester nyolc-tíz taktus után öszecsukta a kottákat és így szólt: — Gróf űr! A „másik" a jobbik! Ha semmiképpen sem akadna hozzáértő muzsikus, úgy bármelyik jó hallású, jól daloló megbirkózhat a daltanítás feladatával. Ehhez elsősorban az szükséges, hogy ő maga hibátlanul megtanulja azt a dalt, amelyet tanítani akar: ne csak a dallamát és szövegét, hanem a tempóját (milyen gyorsan, illetve lassan kell előadni) és a dinamikáját is (hol kell erősebben, hol kell halkabban énekelni). (Hibámul róhatják fel, hogy csupán a zenei-estékről beszéltem. De addig, míg az irodalmi- és táncesték megrendezésében a Csemadok és a CSISZ szervezeteknek már vannak tapasztalatai, a zenei esték rendezése szinte teljesen ismeretlen fogalom. Ezért foglalkoztam kissé rész'etesebben (de megközelítően sem kimerítően) kulturális tevékenységünk e legelhanyagoltabb területével. * * * A csúnya ellen csak a szép veheti fel a harcot. Az emberré formálásban ezért óriási szerepe van a művészek mindent lenyűgöző erejének. Mert a szép átélése olyan érzelmi folyamatot vált ki, amely nemcsak a tetszés kellemességi élményét, hanem a tettrekészség aktivitását is megindítja az emberben. Az esztétikai élmény átalakrja az embert és arra sarkallja, hogy tökéletesítse életkörülményeit. Ilyen élményeket kell adnia a művészetnek. Ennek előfeltétele azonban, hogy mindenki vala\ PÁLYAVÁLASZTÁS ELŐTT Középiskoláink nyolcadik osztályos növendékei pályaválasztás előtt állnak. Most kell eldönteniük, hol, hogyan szándékoznak részt venni szocialista hazánk építésében. Akik a mezőgazdaságot választják, műszaki kiképzést nyerhetnek a leleszi magyar tannyelvű Mezőgazdasági Technikumban. Az iskolához intézet is tartozik, ahol a diákok teljes ellátást kapnak. A négyéves tanulmányi idő alatt minden jó előmenetelű növendék ösztöndíjban részesül, amely ellátását fedezi. A legmagasabb ösztöndíj havi 310 korona. Az iskola középfokú képzettséget nyújt, a végzett növendékek elhelyezkedhetnek a járási nemzeti bizottságoknál, gépállomásoknál, állami gazdaságokban és a földműves szövetkezetekben, vagy pedig folytathatják tanulmányaikat a Mezőgazdasági Főiskolán. • Fiatalok folytassátok tanulmányaitokat a leleszi MEZŐGAZDASAGI TECHNIKUMBAN. GONDOSAN VÁLASSZA MEG AJAKROZSÁT! A száj az arc legfigyelemkeltőbb része. A jól megválasztott színű és csókálló LALAGHÉ-STANDARD rúzzsal az ajka biztosa.i még szebb lesz. A.z ízléses tok kellemessé teszi a LALAGHÉ-STANDARD ajakrúzs használatát! milyen művészi területnek úgy-ahogy aktív művelője legyen. Mert ahogy igaz az, hogy művész csak az lehet, aki a művészetek valamelyik területén kiműveli magát művésszé, úgy igaz az is, hogy jó műfelfogő is csak az lehet, aki egy területen aktív módon belekóstol a művészi formálásba. Ezért az első feladat: Az érdeklődés felkeltése, minél több a művészeteket az emberekhez hozó, magyarázó előadás megszervezése. A második: minél nagyobb tömeget bevonni az aktív munkába, hogy majd ezen keresztül felnevelhessük a művészetek rajongó felfogóját. Mart a népművelési munka falvainkon és városokban is nem csupán szórakozás a művészi képesséq lehetőségeivel, nem csupán játékszer a széppel, hanem komoly és felelősségteljes hivatás. Mert a művészi élmény nemcsak az élet díszítő eleme — az is — nemcsak a felüdítés eszköze — az is — nemcsak az üdítő kikapcsolódás pihentető állomása — az is — hanem: embert és társadalmat alakító és felemelő, megnemesítő és jobbá tevő, előbbre vivő és ' forradalmasító tényező. Márpedig, ha ilyen nagy hordereje van a művészetnek, éljünk vele gyakrabban és ezzel segítsük elő emberségünk mihamarabbi teljes kibontakozását. Érre szólított fel minket Pártunk Központi Bizottságának levele. MÖZSI FERENC 15 Téli emlék Télidő van. Fagyos szél fúj. Az út mellett kóverem; nem messze, a közepén túl furcsa sátrat lát szemen: tetején, ág, mállott zsákot cibál oldalán a szél; ahogy libben, cigányt látok, gyatra tűznél üldögél. Ráköszönök és megkérdem: — „Kibírjuk-e a telet!" — Felel: „Idebenn nem érzem, s hogy milyen hideg lehet, ott kint maga jobban tudja!" — Talpraesett felelet. — Ha arra visz utam, újra rágondolok, s nevetek. ZALA JÖZSEF Kerestelek Az ősz most más volt, mint tavaly. Akkor kacagot, ó most sírt a szél... Tavaly a fák lombját Piktorok mázolták. — Most szívemtől lett véres a levél. Az ösz most más volt, mint tavaly .., — Szótlanul könnyeztek a jellegek. ... És véresek lettek az őszi levelek: amíg halk sóhajjal kerestelek. SÁNDOR KÁROLY