A Hét 1958/1 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-02-16 / 7. szám

„A kurdoknak különleges jogaik vannak; nem sokat törődnek az országhatárokkal, s ma is éppen olyan nomád életet élnek, mint évszázadokkal ezelőtt" — mondotta többek között dr. Heinz Löffler, a Perzsiából nemrég visszatért osztrák expedíció egyik tagja. Ez az expedíció Perzsia belvízviszonyait tanulmányozta, hogy a tapasztaltak alapján (most folyik az adatok feldolgozása) tanácsokkal szolgálhasson a perzsa kormánynak az ország vízellátásának megjavítására irányuló igyekezetében. „Persze, Perzsiában nem csupán nomád életet élő kurdok laknak, hanem olyan törzsek is — s főként olyanok — amelyeknek tagjai ma már városokban, falvakban, tehát állandó lakóhelyeken és településeken élnek," — mondotta a sajtónak adott beszámolójában dr. Löffler, ugyanannak az ároknak vagy tócsának kétes tisztaságú vizét használják. Mindehhez járul még a milliószámra hemzsegő rengeteg légyfajta, amely ellen — anyagiak híján - úgyszólván lehetetlen a védekezés. A kormány próbálkozott ugyan egy DDT-akcióval, de az „ügyes" kereskedők a hatékony rovarirtó szert gipsszel „javították fel". A legyek azonban nem eszik a gipszet. Nem szeretik. így aztán nem sok eredménnyel végződött az egyébként jószándékú akció. Fátyol — a „gonosz pillantása" ellen A pávatollas trónus királynéja Perzsiáról az utóbbi években meglehetősen sokat írnak a nyugati lapok. Nem annyira politikai vonatkozásban, mint inkább a — „társaság" rovatban. Perzsia „divatba jött", perzsa trónus szépséges asszoa nép problémái érdeklik a nyugati olvasókat, hanem inkább a pávatollakkal ékesített perzsatrónus szépséges asszonya, Soraya királyné, akinek személye, kedvtelései, öltözködése, hajviselete a nyugati újságok divatrovataiban, női rovataiban szinte állandó téma lett. (Soraya királyné apja perzsa volt, anyja pedig német asszony. Éppen a napokban írtak a külföldi lapok Soraya királynénak a Német Demokratikus Köztársaságban élő nagyapjáról, aki nehézményezte a sajtó képviselői előtt, hogy felséges unokája mostanában nagyon ritkán ír neki!) Az uralkodó család otthonának és hálószobájának titkait nem valami ízléses módon szellőztetik, s mindezeket a legnagyobb részletességgel, mint a „perzsa élet" képeit, epizódjait, érdekességeit tárják a gyanútlan és helytelenül tájékoztatott olvasó elé. Az európai, főként persze a nyugat-európai olvasó, aki „Perzsiát" mond, így aztán csupán a királyi palota titkait „ismeri", pedig ... .. . pedig, — mint dr. Löffler Perzsia igazi arcáról beszámol, a kép egészen más. S ez például a következő kis epizódból is kiderül. Csak a revolvergolyó segít? Az expedíció az elhagyott, sivatagi tájon haladva egy súlyos beteg emberre bukkant, aki félig eszméletlenül hevert a napégette sziklák tövében. Mikor megkérdezték, mi baja, s mit csinál itt, azt felelte, hogy a halálát várja. Beteg, munkára már nem használhatják, így hát itt kell hevernie, míg szenvedéseitől meg nem váltja a halál. A tovább haladó expedíció sietve felkereste a legközelebbi törzs főnökét, s közölték vele, hogy a súlyos betegnek azonnal orvosra és kórházi ápolásra volna szüksége. A törzsfő, aki éppen egy amerikai kéjutazásra készült, A Soraya királyné személye körüli nagy hírverésből arra kövekeztethetne az ember, hogy Perzsiában a nők talán valami kivételes helyet foglalnak el. Tévedés. A nő a legnehezebb munkát is elvégezheti, s joga van hozzá, hogy tíz, de legkésőbb tizenkét éves korában anyává váljék, gyermeket neveljen, gondoskodjék a háztartásról, s minden munkát elvégezzen, amihez „urának" nincs éppen kedve. S mindezért annyi a „jutalma", hogy alig veszik emberszámba, s még annyi tisztelet se jár ki neki, hogy férjével együtt szabadjon étkeznie. Az ország legnagyobb részében még mindig lefátyolozott arccal járnak a nők, mert félnek a „gonosz pillantásától"; életük egy olyan világban folyik, amit mi csupán a mesékből és mondákból ismerünk. Természetesen ezeket a szokásokat a társadalmi rendszer szabja meg és szentesíti. Ez a rendszer azonban lassú átalakulást mutat. Egyre jobban felnyílik az iráni dolgozók szeme s egyre többen sürgetik a gyökeres társadalmi reformokat — fejezte be érdekes sajtóbeszámolóját dr. Heinz Löffler, a Perzsiából nemrég visszatért osztrák expedíció tagja. (z.) A farkas és a kutya LEV NYIKOLAJEV'CS TOLSZTOJ MESÉJE megkérdezte az osztrák tudósoktól : — Valóban segíteni akarnak rajta? — Feltétlenül, — hangzott a felelet. A sejk rövid gondolkozás után szenvtelen arccal csak ennyit mondott: — Itt a revolverem. Lőjék agyon! Persze ez nem tipikus eset, hiszen az expedíció léptennyomon tapasztalhatta az iráni kormánynak a népegészségügy terén kifejtett igyekezetét. Teheránban és főleg Abadánban modern kórházak állnak a betegek rendelkezésére. Egy csonttá-bórré aszott farkas hosszas bolyongás után találkozott egy kövér kutyával. Megkérdezte: — Mond csak, kutya, honnan szerzitek ti az ennivalótokat? A kutya így válaszolt: — Emberek adják. — Bizonyára nehezen megszolgáljátok? — Nem is olyan nehéz a szolgálatunk. Annyi, hogy éjjelente őrizzük az udvart. — Ügy, hát ezért hizlalnak benneteket? — mondta a farkas. — Szívesen beszegődnék ilyen szolgálatba, mert bizony mi, farkasok nehezen jutunk most ennivalóhoz. — Hát gyere, — mondta a kutya. — A gazdánk téged is ellát. A farkas nagyon megörült, és követte a kutyát, hogy beálljon az ember szolgálatába. Már majdnem átlépte a kaput, amikor észrevette, hogy a kutya nyakán kikopott a szőre. Megkérdezte: — Mitől ilyen a nyakad, te kutya? — Hát csak úgy, magától. — Mi az hogy magától? — No a lánctól. Nappal láncrakötve szolgálok, és a lánc egy kicsit lekoptatta a szőrt a nyakamról. — Hát akkor isten veled, kutya — mondta a farkas. — Nem megyek én az embereket szolgálni. Inkább sovány maradok, de szabad! A legyek nem eszik a gipszet... Perzsiában meglehetősen nagy csekély kis vízmennyiséget * gyermekhalandóság. Sok juttat, nem csupán a legnagyermeket megfertőzött a tra- gyobb vagyon, hanem a legnaíiioma, ez a félelmetes szembe- gyobb — veszedelem is, mert »«gség. A rettenetes vízhiány ezek terjesztik legjobban a kü»»lóságos nemzeti csapásnak lönböző betegségeket. Nemcsak ízámít. A tavacska, patak, ér, v:- a ruhát és edényeket mossák zesárok, mocsár, pocsolya, mely ugyanabban a vízben, hanem valamely településnek valami mosdásra és fürdésre is A keze ezentúl mindig tiszta lehet, az E X P R E S megtisztítja bárhol és bármikor víz, szappan és törülköző nélkül! MPPV 13