A Hét 1958/1 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-05 / 1. szám

& Tal\i$í tőrtáuUk,^ hogy a cigány meg a pap nem ember. Megfordul a pap, hogy mi lesz ebból, de megértette, hogy miről van szó, mert ez csak olyan vicc. Azt szokták mondani, hogy a katona, pap, vagy a cigány nem ember, mert ha messziről meglátják őket, nem mondják, hogy ott jön egy ember, hanem, hogy jön a pap, vagy, hogy jön a cigány. De a Náci már fél keréken járt akkor s igen megsértődött. Odajön a tisztelendő úrhoz s elkezdi vigasztalni: hagyja őket szentatyám. Mi papok és cigányok urak vagyunk, de a paraszt az paraszt marad mindig! Szóval, hogy el ne feledjem, volt egy igazi okos ember a faluban, a Kis Ráfael egyházfi. Abban az időben ő kezelte a halottakat. Egyszóval halottkém Is volt. Ha már eljöttem, magammal hoztam egy Halottkémi bizonyítványt is, amit ő Irt meg. Ezzel teregeti is szét a megsárgult nyomtatványt. HALOTTKÉMI BIZONYÍTVÁNY 1. A meghalt neve és foglalkozása 2. Családi állapota 3. Társadalmi állása 4. Lakása 5. Születési helye 6. Kora 7. Vallása 8. A halál oka 9. A kór neme 10. A kezelő orvos neve 11. A hálál ideje 12. A temetés ideje 13. Észrevételek Balog Ferkó, kisgyerök gyenge a jobb lábára biccentett az ídes armyánú vöt Alvég, a Kurucék meliert olyan ötesztendős jorma kérdeztük, de már nem vaüot t Podolszky dr. oktor úr meghalt gyűlésben eccer már montam hirtelen gyütt majd megmongya a plébános úr észrevette az idesányja Kelt -n kis mise után maradok tisztelettel Kiss Ráfajel halottkém meg 1-gy házfi — Na ugye! Ilyen okosan még a doktor úr sem tudná megírni! — Hát bizony nem, — hagyom rá. Dani bácsi nem helyesli a doktor ilyenforma lekicsinylését. — Eh, — legyint. Halottkémi bizonyítvány? Kellett is a háborúban ilyennel bajlódni? Szanitéc voltam a Doberdónál. Ott aztán írhatták volna a halottkémi bizonyítványokat. Nem volt arra kíváncsi sem a Ferenc Jóska, sem a Vilmos császár. Mikor elkezdett bombázni a digó, a ménkű üsse meg, hullottunk, mint a legyek. Nem kellett halottkémi bizonyítvány. — Nono! A törvény törvény. Ezt Lojzi bécsi jegyzi meg, mert valamikor kisbíró volt. — Az a. A törvény. Oszt döglött az ember nyakló nélkül. Igaza van. Bólogatunk. De Lojzl bácsi már nevet. — Az is valami? Tavaly a búcsúkor olyan asszonyháború volt a kocsmában, hogy elbújhatna mellette az egész Doberdó. Ülök a sarokban a Lapi sógorral. Ügy csendesen borozgatunk. Mert ezeket a kificamított táncokat még nézni sem jó. Az aszonyok meg a fal mellett mustrálgatják a táncosokat. Elüldögélnének azok reggeltől estéiig ott. Hallom ám egyszer, hogy a Lapiné sógorasszony igen hangosan szórakozik a Vörös Rozáliái. Intek a sógornak, hogy készül valami. Azt mondja, nem baj, hadd dörögjön, fő, hogy nem villámlik. De erre odapattan az asszony. — Aztán ki bántott? Mer én annak kiontom a beleit! — Az a tisztességtelen fehérnép, az a falu szemetje, — mutat az asszony Rózáira, De akkor .ott volt már ő is, a Rozál. — Csend legyen, — kiélt a sógor — mert olyat teszek, hogy magam is megbánom. Az asszony csak fuldoklik a zokogástól. — Azt mondta, hogy a Sánta Pali szeretője voltam. Lapi elbődül. — Mikor, te? Mikor? Mit mondott? — Hogy leánykoromban. Lapi elmosolyodik. — Eh! Régen volt az már, te asszony, — s azzal visszaül és tölt. — Egyszóval nem kellett halottkémi bizonyítvány! — nevet Dani bácsi. — Nem, mert volt esze a sógornak. Nem akarta, hogy szó érje a háza elejét. • FARKAS JENŐ Háromról négyre szaporodtunk. Megindulhat a beszélgetés. Dani bácsi nem győzi dicsérni a munkáját. Kazalozó a cséplésnél. Poharakat rakok az asztalra. Úgy látszik nem igen Izük a borom, mert János bácsi odabök az újan érkezetthez. — Hallod-e Lujzi, igaz, hogy jó bora van a Ferenc sógornak? — El lehet azt kerülni János. Csak így beszélgetünk. Lassan, vontatottan. Minek szaporítani hiába a szót? — Hallották-e, hogyan járt a Náci Pozsonyban ? Náci hol a száraz fát nyikorgatja esténként a kocsmában, mert zenésznek született, hol pedig az élő fákat Irtja, mert az erdészetnél van állásban. — Szóval, mit tudom én milyen dolga volt Nácinak a betegsegélyzöben. Bement Pozsonyba s a kisállomásnái fel a trolibuszra. Persze az árva azt hitte, hogy egyenesen odaviszi. Mert mondta a kalauznak, hogy a betegsegélyzőbe akar menni, csak azt nem kérdezte meg, hol szálljon ki. — Hallják, én többet nem ülök fel arra az orémuszra. Kivitt a nagyállomásra onnan meg vissza a színházhoz, a végén gyalog kellett bemennem a kórházba. Még a humbertöt sem vehettem meg, amilyen a főerdész úrnak van. Mondom neki, te Náci, nem hubertuszt akartál venni? No, hogy miatta lehet akármi, de az orémusz elrontotta az egész napját, pedig fajn autó sz. két bottal kapaszkodik a villanydrótokba. Most már nekem is nevetnem kellett, de hogy komolyabb dolgokról is beszélgessünk, megkérdezem: — Ebben a faluban sok az okos ember, ugye? — Akad. — De én olyan kiváló okos emberre gondolok. — Vót egy valamikor, gyerekkoromban, — kezdi Lojzi bácsi. Dani sógor felüti a fejét. — Ki vót az, csak nem Fekete plébános? — Nem. Különben is nem rég jót nevettünk. Bejön a mostani pap a kocsmába egy pohár sörre s a Náci is éppen ott hőbölög. Előleget kapott. Valaki azt mondja neki,