A Hét 1958/1 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-02-09 / 6. szám

könyvkötő műhelyben a Pedagógiai könyvkiadó, az Egyetemi könyvtár és az iskolák számára dolgoznak. Ez a komolyarcú lányka a Start újságot fűzi ilyen figyelmesen — Ez már a birodalmunk — mutat Jozef Nevydal, a galgóci ifjúsági nevelőintézet igazgatója a hatalmas parkra, a kanyargó fasorra és a parkban emelkedő épületekre. Mind közül kimagaslik a volt Erdődy-kastély. Az államosított grófi birtok ma közintézmény — évek óta az erkölcs és törvény útjáról letévedt fiatalkorúak nevelőintézete. Nevydal igazgató kilenc éve áll az intézet élén. — Intézetünkben először az elhagyatott gyerekekről gondoskodtunk, majd 1948-től fiatalkorú politikai bűnözők kerültek hozzánk. 1949-ben a bűnözőket elvitték. Ezután a féli javítóintézet 14 évet betöltött lányai kerültek Galgócra. Négy-öt hónapig csak lányokat neveltünk — mondja Nevydal igazgató. — Most koedukációs intézet vagyunk — az egyetlen Közép-Európában. Járnak is minket tanulmányozni külföldről, Magyarországról, az NDK-ból. Jelenleg 75 fiúról és 52 lányról gondoskodunk. — Sajnos, állandóan hoznának újabb gyerekeket, de nem vehetjük fel őket, csak akkor, ha valakit elengedünk. Hozzánk irányítják az utcákon elfogott fiatalkorú csavargókat is. Ezeket azonban csak nyolc hétig tarthatjuk bírósági döntés nélkül. Ide kerülnek a huligánok is 14—18 éves korig. A huligánságot, nem éppen az ízléstelen, kirívó öltözködést, hanem a munkakerülést és az erkölcstelen, züllött életmódot magában véve is államellenes cselekedetnek tekintik. — Nehéz dolgunk van az ilyen, néha egészen romlott és félrecsúszott fiatalokkal — folytatja Nevydal elvtárs. — Egyesek szívesen fogadják a segítő kezet, sokan azonban nem értik meg. hogy ha rosszat tesznek, azzal önmaguknak ártanak leginkább. — Szökés nem fordul elő? — kérdezzük, <a fiatalok kalandos természetére gondolva. — Dehogynem — feleli elmosolyodva Nevydal igazgató. — Van itt egy fiú, aki eddig 129-szer elszökött. Persze mindig újra visszakerült, mert rendszerint apróbb lopásokból akarta magát fenntartani és újra „lebukott". Egyik szökése alkalmával tíz nap alatt 17 lopást követett el. Elszökni tőlünk egyébként nem nehéz dolog, mert a gyerekeknek teljes szabadságuk van, a városba is egyedül mennek. Érdekesen elemzi Nevydal elvtárs az indítékokat, amelyek a nevelteket szökésre késztetik. Szerinte csak egy részük szökik azért, hogy megszabaduljon az intézeti fegyelemtől. Sokan éppen azért követik el ezt a kihágást, hogy újabb okot adjanak büntetésük, vagyis intézeti neveltetésük meghosszabbítására. Talán furcsán hangzik ez, de bizonyítja egyes neveltek magatartása, akik bevallottan félnek az élet, a külvilág nehézségeitől. — Neveltjeiknek mintegy húsz százaléka rossz anyagi körülmények áldozata — hallgatjuk az intézet vezetőjének megfontolt szavait. — És a többi? Legnagyobb részük szétbomlott házasságok, rossz családi élet miatt körül ide. Számos példa van rá, hogy lelketlen anyák fiatal, csinos lányaikat csaléteknek használják fel férfiak csábítására. Csoda-e, ha az ilyen gyereklány rossz útra tér? Nem is szólva azokról, akik apa, anya nélkül nőnek fel és a külsőségek, az öltözködés és könnyű élet utáni vágy áldozatai. Vannak persze más kilengések is, velük született abnormis hajlamok és serdülőkori zavarok folytán elkövetett bűnök. — Mit mondanak általában, miért bűnöznek? — Ezt mi soha nem kérdezzük tőlük — hangzik a meglepő válasz. — A legjobb módszer a megértő, baráti bánásmód, a rendszeres tanulás és munka, amelynek gyümölcseként a gyerekek rendszerint maguktól kitárják a lelküket és „gyónnak". Ha idáig Vojtech Mosch, a varrótanfolyam oktatója már húsz éve tanítja különböző javítóintézetek lánycsoportjait. Elkészült az ízletes ebéd: bableves és mákosriudli