A Hét 1958/1 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-05 / 1. szám

p£terläszlö: Útmutatás kezdő oersírókviak ("'•) Négyütemű (összetett) sorok alakulnak jtémely ismertetett egyszerű sorok kombinációiból. Teljes szótagszámű ezek között a tizenhatos (4, 4—4, 4) lenne, de az azt össztevő két felezd nyolcast költőink rendszerint külön-külön soregységnek hagyják meg vagy rímtelenül sorakoztatják őket, vagy pedig rímekkel kapcsolják össze periódusokká. A négyütemű sorok közül leggyakoribbak azonban a csonka négyüteműek, melyeket a teljes tizenhatos csonkáinak tekintünk, mert összesen 16 időrészt töltenek ki szótagokkal vagy a szótaghiányt pótló szünetekkel és nyújtásokkal. Ilyen csonka négyütemű sorok a következők: A (4, 2—3, 1) osztású tízes; a (4, 2—4, 1) osztású tizenegyes; a felező tizenkettős (4, 2 — 4, 2); a negyedelő tizenkettős (3, 3 — 3, 3), a 8—5 osztású tizenhármas (4, 4 — 4, 1); a 7—6 osztású tizenhármas (4, 3 — 4, 2); a 8—6 osztású tizennégyes (4, 4 — 4, 2) stb. Amint látjuk, a négyütemű soroknak számtalan kombinációja lehetséges. Közös ismertetőjük, hogy a legkülönbözőbb kombinációnak is 16 időrészt kell kitennie. A négyütemű sorok közül a leggyakrabban használt sor a felező tizenkettős, melyet a 1 e x a n d r i n-nak vagy sándorvers-nek is neveznek. Az alexandrín tehát két hatosnak az összetétele (4, 2 — 4, 2). Példák a felező tizenkettősre: 1. Mint, ha pásztortűz ég őszi éjszakákon, Messziről lobogva tenger pusztaságon: Toldi Miklós képe úgy lobog fel nékem Majd kilenc-tíz ember-öltő régiségben. (Arany: Toldi) Arany János Toldi-ját végig alexandrinusokban írta. 2. Oh én édes hazám, te jó Magyatország! Ki kereszténységnek viseled paizsát; Viselsz pogány vérrel festett éles szablyát. Vitézlő oskola'. Immár isten hozzád! Balassi: Búcsúja hazájától) Példa a (3, 3 — 3, 3) osztású negyedelő tizenkettősre: 1. Áldott szép Pünkösdnek gyönyörű ideje, Mindent egészséggel látogató ege, Hosszú úton járókat könnyebbítő szele! (Balassi: Búcsúzója hazájától) A RlM A versszakok végén vagy az egyes ritmikai szakaszok határán rendszerint hangegyezést találunk. A verssorok végeinek ezt az összecseng ését, hangegyezését, rímnek nevezzük. A rímelést a modern nemzeti versidomok alkalmazzák, hogy ezzel szerkezeti tagoltságukat kifejezőbbé s egyszersmind tetszetősebbé tegyék. A rím kiterjedhet egyetlen hangra, azonban vannak több szótagokra kiterjedő rímek is. Az egy hangra, többnyire mássalhangzókra szorítkozó rímet a 11 i t e r á c i ó-nak vagy betűrim-nek nevezzük. Az alliterációt — az egyes versekben az ütemek kezdőhangjának kiemelésére és összekapcsolására használják. (Pl. az ógermán költészetben.) A magyar verselés ilyen következetességgel nem használja az alliterációt, leginkább csak a vers élénkebbé tételét segíti elő vele. Az alliteráció már egyik legrégibb versünkben, az 1300 táján szerzett Mária-siralomban is megtalálható. Világ világa, , Virágnak virága! Keservesen kínzatol. Vas szegekkel veretel (Részlet az Ómagyar Mária-siralomból) Áz alliterációt nálunk az egész költeményen végig, rendszeres következetességgel sohasem használták. Népdalaink és balladáink jobban szeretik ütemkezdő egész szónak vagy szavaknak megismétlését a következő ütem (esetleg ütemek) elején. Az ilyen ismétlés hangzatnyomósításnak is tetszetősebb a puszta betűrímnél, azonkívül stilisztikai jelentősége is megvan. Pl. Szállj le holló, szállj le, szállj alább egy ágra; Kocsisom, kocsisom, nagyobbik kocsisom; Este van, este van. hatot üt az óra; stb. A rím szót ma a „v é g r í m" értelemben használjuk, s a ritmikai szakaszok, leginkább sorok egy vagy több szótagnyi záróhangjának kisebb vagy nagyobb egyezését értjük rajta. Ha ez az egyezés csak a magánhangzókra s legfeljebb még néhány rokon (hasonló képzésű vagy hangzású) mássalhangzóra terjed ki, asszonánc a neve. Az asszonánc spanyol eredetű; és kezdetben csak a magánhangzók egyezésére szorítkozott. Pl.: fél — mér, pompa — lesz ma, cseresznye — lemetszve stb. A TISZTA VAGY SZABATOS RlM A magyar nyelvben az asszonáncnál is pontosabb hangegyezést kíván a tiszta vagy szabatos rím. A rím szón ezért sokszor a teljesen azonos hangok összecsengését értjük, de nem az ún. önrímet, mint pl. a vala-vala, mely egy bizonyos szónak önmagával való rímeltetését jelenti. Verseinkben a tiszta rím ritkább, mint az asszonánc. Példák a tiszta rímre: vész — kész, követ — jövet, valahogy — dala fogy, nyiláivá — tilalma, alaki — valaki. Háromnál több szótagú tiszta rím ritka; könnyen kínrím hatását keltheti, pl.: agyaraival — magyaraival. KEVERT RlMEK Gyakori eset, hogy a rímelő szótagok egyik része asszonánc, másik része pedig tiszta rím. Az ilyen rímeket kevert rímeknek nevezzük. Példák a kevert rímre: kicsattan — legottan, kezdendő — esztendő, az asztal — damaszttal, végszava — szép haza stb E példákban az asszonánc megelőzi a tiszta rímet. A következő példákban a tiszta rím áll az asszonánc előtt: elégszel — elégszer, rugóm a port — húgom aszszonyt. Vannak olyan esetek is, amikor a tiszta rím kezdi és végzi a rímelést: vágásra — ágasra, hegyű rúdon — hegyi úton. Ennek ellenére, amikor a rím asszonánccal kezdődik és végződik is: ráadás csak — áradás csap, képtelen is — végtelenig. Az említett példákból láthatjuk, hogy míg a tiszta rím általában nem terjed tovább kéthárom szótagnál, az asszonánc és az asszonáncsorozathoz társuló tiszta rím akár hat szótag terjedelméig is felszaporodhat. A RlMEK KÜLÖNBÖZŐ ELHELYEZKEDÉSE A VERSSOROK LÄNCOLATÄBAN Mielőtt még a rímnek a verssorok láncolatában való elhelyezkedéséről beszélnénk, szükséges, hogy előbb meghatározzuk a rím egyes részeit. Rímnek ugyan magát a hangegyezést nevezzük, de szorosabb értelemben a rím egy megelőző hanggal (hangsorral) egyező, azzal rímelő hang. Ez utóbbit fele 1 ö r í m n e k. az azt megelőzőt pedig rímhívónak nevezzük. A rím tehát két részből, mégpedig rímhívóból és felelőrímből áll. Kisfaludy Károly: Szülőföldem szép határa, Meglátlak-e valahára? c. dalában pl. a „szép határa" a rímhívó, a „valahára" pedig a felelőrim. A rímek (a rímhívó és a felelőrím) elhelyezkedése lehet szomszédos vagy távoli. Szomszédos a rím akkor, amikor a rímek közvetlen egymást követő sor — vagy félsor-végeken csendülnek össze. Távoli, amikor a rímhívó és a felelőrím közé velük nem rímelő sorvégek ékelődnek, úgyhogy a hívóra távolról vagy a közbeeső átugrással felel a másik. Az egyes költemények (versszakok) rímképletét úgy jelöljük, hogy a hívót és felelőjét azonos betűvel jelezzük, a nem rímelő sort x-szel vagy bármely a képletben nem ismétlődő betűvel. (Pl. az aaxa; aaba képletben az x és b jelentik a nem rímelő sert.) Szomszédos helyzetben a hívónak egy, kőt, esetleg három felelője lehet egymásután, Több csak igen kivételes esetekben van. Egy hívó egy felelővel (a a) p á r o s-, kettővel (a a a) hármas-, hárommal (a a a a) négyes- csoport- vagy b ok o r-rímet alkot. Régen költészetünkben a négyes volt, újabban a párosrím a leggyakoribb. Példák a párosrímre: (a a) •1. Tüzesen süt le a nyári nap sugára 3 Az ég tetejéről a juhászbojtárra. a Fölösleges dolog, sütnie oly nagyon, ti A juhásznak úgy is nagy melege vagyon, ti (Petőfi: János vitéz) 2. Ég a napmelegtől a kopár szik sarja, ä Tikkadt szöcskenyájak legelésznek rajta; a Nincs egy árva fűszál a tors közt kelőben, b Nincs tenyérnyi zöld hely nagy határ mezőben, b (Arany: Toldi) A párosrím ismétlődve szokott előfordulni egy-egy többsoros strófában, de ritkábban két sort is strófává kapcsolhat össze. Pl.? 1. Még áll a domb s én állok a felett, a Játszik velem bűbájos képzelet. a Csekély a domb, alig emelkedő, ti Ormán csak fű, nem a bérc fenyve nő ti Csak, mintha pajzán szélfiak szeszélye c Egykor magát múlatta volna véle. c (Arany: A tetétleni halmon) A párosríműség leggyakrabban a négysoros strófák sajátsága. (Petőfi: János Vitéz.) Arany János ezt megkétszerezve nyolcsoros strófává alakította (aabbccdd), hogy alkalmasabb legyen mondatszövésre. Ilyen a rímképlete az egész Toldinak. A hármasrím aránylag ritkábban fordul elő (aaa). Háromsorú strófákat kapcsol a következő versekben: 1. Áldott szép Pünkösdnek gyönyörű ideje, d Mindent egészséggel látogató ege, a Hosszú úton járókat könnyebbítő szele! a (Balassi: Borivóknak való) (Folytatjuk) 13