A Hét 1957/2 (2. évfolyam, 27-52. szám)

1957-07-21 / 29. szám

Здаш pülämtMp A Szenczi Molnár Albert utca mát is. A jó hatvanas öreg szinte tempósan emelte a jobbját, amint lemutatott' a szemközt álló sarki élelmiszerüzletre. — Alighanem az az, amit keres. Én gyerekkoromban mindig azt hallottam apámtól, az meg az övétől, hogy ott lakott volna. Valami író volt az ugye? Ennyit tud az öreg szenei, aki különben a törzsökös Bordácsok közül való, mások is csak ilyenformán bizonygatnak s van olyan is, aki úgy véli, hogy kívül a városon a rég elpusztult öreg molnár-házban született volna a város nagy fia. Semmi bizonyosat nem tudnak mondani a mai emberek erről, s hogy miért van ez Így, arra egy fáradhatatla Csérhadok-tag, Minzinger ad magyarázatot: — Alakítottunk mi egy bizottegyuttes, a Komaromi Magyar ierületi Színház és a pozsonyi cérnagyái; üzemi színjátszó csportja vendégszerepelt itt néhány alkalommal, a kisebb szerepléseket nem is számítva, de mindez azt jelenti, hogy a szenciek maguk alig tesznek hozzá ezekhez a kulturális megnyilvánulásokhoz a maguk munkájából. Volt a városban néhány közművelődési előadás Is, a szlovák költészet ünnepi hetében, pediik irodalmi estet tartottak Stitnicky és Mihálik költők, s egyre várják a mostani szlovákiai magyar Írás képviselőit is. Nem veszett itt a kultúra ügye, hiszen naponta sohasem tér meg 25—30 embernél kevesebb otthonába könyvekkel a könyvüzletből, s a könyvtárbői is kikölcsönöznek napjában 50—60 könyvet. De mégis van valami, ami Szencen az emberek kedvét szegi, ha a művelődésről esik szó. A Csemadok elnöke, egy idősebb hivatalnok, aki különben már több mint húsz éve rendez ünnepsége-Ezekben a íorró nyári napokban semmi különös dolog nem történt Szencen, azon a napon sem, amikor ott jártam. Dolgoznak az emberek minden házban, ha a konyhában nem, akkor kint a kertben, vagy az üzletekben, a hivatalokban, a malomban vagy 8 járási közüzemeltetés műhelyeiben. Kézügyességgel, izomerővel vagy ésszel termelik a kenyeret, a békességes élet nyugalmát. Ahogy elnézem a sok vásárló meg ügyes-bajos dologban fáradozó embert, a büffékben falatozó vidékieket, az éwégi ünnepségekre sereglő diákokat, az utcán is ügyeket intéző, vitatkozó embercsoportokat, az üzlet kirakatát rendező kereskedőt, a benzinkút előtt üzemanyagot vételező motorkerékpáros rendőrt, amintj csizmaszárába szúrt jelzőtárcsáján játékosan csillog a fény s a járművek után folytonosan szállongó ködszerű oort, olyan érzésem támad, mintha csak amazt a régi Szencet szemlélném, a végváras életű, vásáros, a neves Valero Jakab rektortól és tudós professzortársaitól lakott Szencet, de Igazában mégis bognárok, fazekasok s híres molnárok régi-régi városkáját, ahol egykor, 1574 augusztusának 30. nap ián, a nagy zsol táríró Szenczi Molnár is született. Lehet ezekben a szenciekben valami ma is a régiekből, akik többek között átszenvedtek tiz nagy tűzvészt, két árvizet, pestis- és kolerajárványokat, I. Ferdinánd, Kara Musztafa, Bulgnói Károly és Heister labancaitői jövő csapásokat (elszenvedték az Eszterházyakat és a világháborút is), de hová tünt már az idő, amikor Pozsonytól egynapi járóföld volt Szene, hogy kapuin éjszakázó, a dalmát tengerpart és Ausztria közt járó kereskedők, me'g morva vanv csallóközi vásározók kopogtassanak éjjel .pihenőért? Egy maradt már csak meg ebből: az emlék. A betűkben s némely módon tárgyakban is fellelhető emlék: hogy itt született Szenczi Molnár Albert — Károli Gáspár, Frigyes rajnai választófejedelem, Móricz hesseni őrgróf és Bethlen Gábor kedveltje, a Dávid zsoltár és az Imádságos könyv írőja, a Károli-biblia szorgalmas javitgatója, a Postillák és Kálvin Institúcióinak fáradhatatlan fordítója, aki Wittenberg, Strassburg, Genf, Frankfurt és Heidelberg tudományát, leghaladottabb reformációs műveltségét hozta és osztotta a magyarságnak. Esetleg még az, hogy 1764-ben itt alakult meg az ország első közgazdasági főiskolája, amelyet a merkantilista, állam szükséglete hozott létre, hogy a benne tanuló ifjak értsenek majd geometriához, könyvvitelhez, levelezéshez, bányamérnökséghez, építészethez, vízműtanhoz, adózáshoz, kereskedelmi számtanhoz, elméleti mezőgazdasághoz, pénzügyigazgatáshoz és egyebekhez, főképp a borital élvezéséhez. Találomra kérdezősködöm a valamikori szülőhely után, a legvalószínűbb helyen járkálva, a valamikori Szenczi Molnár Albert utca környékén, s így kérdeztem meg a dombon álló templom ajtaját csukogató öreg harangozó emberfor-Uengér Szene közepén. Ide kötözték hajdanán a jé erkölcsök ellen Ezen a helyen lakott volna talán Szenczi Molnár Albert, ahogy a szenei öregek állítják ságot az emléktábla elhelyezésére, de sajnos, a mai napig mi sern tudtunk más után mint a szájhagyomány után igazodni, ami meglehetősen bizonytalan dolog. Pedig igyekszünk a tudományos körökben is támogatást keresni, én levelezek Tolnai Gábor nyelvésszel, aki különben szeretne eljönni az emléktábla avatására, mivel a diszszertáciőját éppen Szenczi Molnár nyelvművelő munkásságáról írta annakidején, de még ő sem tud útbaigazítást adni. Sajnos, a vonatkozó községi levéltári anyag, ami esetleg fénvt deríthetett volna a talányra, még az első világháború táján elkallódott. Erről beszélgetve szó esik a városka mostani művelődési helyzetéről is. Az ifjúsági népművészeti mozgalom járási szemléjén kívül a Szlovák Állami Ének- és Táncket és szlni-elöadásokat a város-4 kában, ad erre magyarázatot. — Nincs helyiségünk, sern a szervezetnek, sem az előadások megrendezésére. Van ugyan erre a célra egy helyiségünk, a valamikori Franciska otthon, egv régi alapítvány, ahová 250 ember fér csak be, s van egy nagyon szűk helyiségünk a helyi csoport számara. Ezekben semmi érdemleges dolgot nem lehet megvalósítani. Ma rrár csak hetvenöt ember a Csemadok tagja Szencen, de ha taggyűlést akarunk összehívni, csak huszonötharminc ember fér el a helyisé günkben. Ahogy meglátom a málladozo falakat, a poros,, szűk helyiséget, ami különben is telve van raktári holmival és a szűk kultúrházat. Igazat kell neki adnom. Igazat főképpen abban, hogy az illetékes helyi hatóságnak már valóban lépéseket kellene tennie ebben az ügyben, mert van ugyan egy erre a célra alkalmas helyiség á .járási közüzemeltetés kezelésében, volna egy szintén megfelelő épüler a sportegyesület birtokában és van öt vendéglő, de nincs megfelelő kultúrháza a városnak. Mert szüksége van az embereknek a kultúra foiytonos hatására ott is, ahol valaha Szenczi Molnár Albert, született s ahol volt egy európai hírű isola is egykor. M1KUS SÁNDOR