A Hét 1957/2 (2. évfolyam, 27-52. szám)

1957-07-07 / 27. szám

giztek, amint az az 1885. évi érettségi vizsgálatokról szóló kimutatás negyedik és husza­dik sorszám alatti bejegyzésé­ből kitűnik. (1. sz. fotokópia) A bejegyzésből megállapítha­tó, bogy a nyolc esztendő során Benczúr is, akárcsak Makovicky kénytelen többször iskolát vál­toztatni, s mindketten közép­iskolai tanulmányaik végső sza­kaszát végzik csak Sopronban. Ezekben az esztendőkben az egyre erősbödő nacionalista nyomás következtében a szlo­vák nemzetiségű diákok helyze­te mindinkább nehezebbé válik s ez készteti őket arra, hogy helyváltozással próbáljanak sze­rencsét. Természetesen ez a tény a tanulmányi előmenetelre nincs a legkedvezőbb hatással, ami megmutatkozik Berczur osztályzatain, de főleg Mako­vicky kalkulusain. A soproni iskola évkönyvének bejegyzései ennek ellenére ar­ról tanúskodnak, Rogy Benczúrt, az „újonc" öregdiákot itt a tanári kar kedvelte és értékel­te. Az 1884—1885. iskolai évben kétszer is ösztöndíjra javasol­ják, ezt igazolják a kerületi főtanoda tanári értekezleteinek jegyzökönyvében eszközölt be­jegyzések is. így az 1885. március 19-i ülés jegyzőkönyvében a következő olvasható: „Határozá a tanári kar, hogy a Thirring Lajos díj­pénzre pedig Stadler Lajosné asszonyságnak Nagy György és Benczúr Mátyás VIII. osztályú tanulókat kell az ezen díjpén­zen való részvételre javaslat­ba hozni." Az igazság és a rend kedvéért itt meg kell jegyezni, hogy Benczúr Mátyás e stipen­diumtól elesett, mert egy ké­sőbbi bejegyzés arról ad szá­mot, hogy Stadler Lajosné „asszonyság" szíve -'nkább Nagy György felé hajlott. Ám két to­vábbi bejegyzés már arra en­ged következtetni, hogy Ben­czúrt később nem kerülte el a szerencse. Idézet a soproni kerületi fő­tanoda tanári kara 1885. már­cius 16-i ülésének jegyzőköny­véből. „Jelenti az igazgató, hogy a Roth-Teleki féle díjoénz elnye­réséért ez évben 24 tanuló ifjú folyamodott, akik közül 8 ifjú, mint már múlt évben is díjpén­zes és ajánlatra méltó tanuló, az ezen díjpénzen való újabb részeltetésért javaslatba hoza­tik. Az új folyamodók pedig a díjpénzosztó egyetemes bizott­ságnak következő sorozatban ajánlatnak ú. m. .... Benczúr Mátyás érdem szerint ötödik helyen, szegénység szerint har­madik helyen." Az 1885. júniusi 1-i ülés jegyzőkönyvéből: „Müllner igazgató úr beter­jeszti a díjpénzosztó választ­mánynak hivatalos átiratát azon értesítéssel, miszerint ezen tan­évben főtanodánknak következő tíz tanuiója részeltetett a Roth-Teleki féle díjpénzben egyen­ként 39 ft 50 kr-jával ú. í ... .és Benczúr Mátyás VIII. oszt. tanuló." Ez utóbbi he­jegyzés tehát azt igazolja, hogy Benczúr Mátyás 24 folyamodó közül a tíz jutalomban ré­szesült közé jutott. U röhle Jenő könyvtáras jóvoltából további érté­kes dokumentumok birtokába jutottunk. így Benczúr és Ma­kovicky osztályának érettségi tablójához. Martin Kukucin már ebben a korban is szakállt vi­selt s ha idős korában készült fényképeit összevetjük a fiatal Benczúr fényképével megálla­píthatjuk, hogy öreg napjait jellemző, mosolygós szemei már fiatalkori arcát is jellemezték. (A tabló legfelső sorában jobb­ról a második Dusán Makovic­ky, a harmadik Martin Kuku­cin.) A feltárt anyag között van ezenkívül még az 1885. évi érettségi irataihoz mellékelt statisztikai kimutatás, amit az érdekeltek saját maguk állí tottak ki magukról, tehát a: itt facsimilében közölt irat ere­detijén Kukucin és Makovick; sajátkezű bejegyzése olvasható E szerint Kukucin az osz­tály legidősebb növendéke volt mert míg a végzős növendékei túlnyomó többsége 19—20 éves ő már a 25 éven túl volt. E be­jegyzésből kitűnik hogy a gim­názium negyedik és ötödik osz­tálya között hat esztendős ki­esés volt. 1875-ben fejezte be Besztercebányán a negyedik osztályt s csak 1881-ben foly­tathatta Kézsmárkon az ötödik osztályt,' ahol három évfolya­mot végzett s csak az utolsó esztendőt töltötte Sopronban. Makovicky Dusán sajátkezű be­jegyzéséből kitűnik, hogy az érettségi esztendejében a ké­sőbbi nagyhírű orvos nem gon­dolt arra, hogy tanulmányait tovább folytassa, leendő élet­pályául ekkor még a kereskedői — tehát édesapja szakmáját jelölte meg. Pröhle legutóbb hozzám inté­zett levelében Benczúr és Ma­kovicky soproni tartózkodásával kapcsolatos további kérdéseim­re értékes felvilágosításokkal szolgál. „Legyen szabad hangot ad­nom kérésünknek is: szeret­nénk könyvtárunkban iskolánk volt diákjainak műveit 'össze­gyűjteni. Ha anyagi kereteink megvolnának, most megrendel­nénk Kukucin müveinek 27 kö­tetes kiadását. Ez persze erősen meghaladja lehetőségeinket, ezért ha lehetséges, nagyon örülnénk, ha megkaphatnánk valamit műveiből, vagy a rá vonatkozó irodalomból, akár, —: ha van magyarul, akár szlová­kul, ez utóbbi nyelven is volna olvasója, nem maradna pusztán „kegyeleti tárgy". Természete­sen nagyon érdekelne Makovic­ky Dusán könyve is, „Jasznája Poljanai feljegyzések" akár orosz, akár magyar nyelven. Három diák bizonyítványa: Középen Benczúr Mátyás (Martin Kukucin) jegyei

Next

/
Oldalképek
Tartalom