A Hét 1957/2 (2. évfolyam, 27-52. szám)

1957-07-28 / 30. szám

Ugyanabban a betegségben halt meg Hajnjár Mariska az alvégen, alig tizenkilenoéves korában, meg a Górázék menyecskéje is. És még sokan m|ások Újfaluban, Nényében s az egész környéken. Nem volt mentség: mérhetetlen könny, fáj­dalom és bánat maradt csak utá­nuk. Átkozott betegség — gyors­sorvadás — szárazbetegség — mondotta a nép akkoriban. Igen, a tüdőbaj, tuberkulózis könyörte­len volt ám. Gyógykezelés, szana­tórium, Tátra? Vajon kinek volt annyi pénze, hogy odajuthasson? Senkinek. Esetleg az uraknak. S az állam? A „humanista" Ma­saryk rendszer indított ugyan va­lamilyen mozgalmat a tuberkuló­zis ellen, de a szegény, dolgozó ember szjámára az csak annyit je­lentett : „Nesze semmi — fogd meg jól." "ír — Szegény Hajnár Mariska, miért is nem született később néhány esztendővel — gondoltam magamban önkéntelenül nemrégen, amikor a felsőhági tüdősza­natóriumot meglátogattam. Erről a tátrai gyógyintézetről nem árt tudni, hogy hazánk leg­nagyobb és legmodernebb szana­tóriumáról van szó, ahol igen jő eredménnyel gyógyítják a csont-és tüdőtuberkulózist. A, hatalmas Sztálin-csúcs ölén — 1100 méter magasságban büszkélkedik ez a hétemeletes igazi egészség-gyár, ahol már sok száz embernek adták vissza elvesztett kincsét — egész­ségét. Igen. Sok-sok volt beteget adtak vissza már Felsőhágin az életnek. Itt azonban nemcsak gyógyítanak, hanem új hivatiásra, foglalkozásra is előkészítik a be­tegeket. Természetesen — telje­sen ingyen, az áüam költségére. Sőt, még az útiköltséget is meg­térítik a betegnek. Ehhez szükséges tudni, hogy a tuberkulózissal sújtott egyének г része miír nem igen térhet vissza eredeti munkahelyére. Pér­sze. könnyebb szakmában még igen 'hasznos tagjai lehetnek tár­sadalmunknak. Erre gondolt bizo­nyára az intézet vezetősége is, amikor különböző tanfolyamok el­végzését tette lehetővé a bete­geknek. Egészségügyi laboráns tanfolyam, gépírás, gyorsírás, var­rás, szabás, könyvkötés, számvi­tel — mindezt meg lehet ta­nulni, sőt még a középiskolai tan­anyagból is vizsgát tehetnek a betegek. Egyszóval '— összekötöt­ték itt a kellemest a hasznossal. Gyógyítanak és tanítanak is. Eddig több mint 600 személy vizsgázott eredményesen a különböző tanfo­lyamokon. Ezek nagyrésze ma már állásban is van, nem 'szorul sen­kire s nines terhére senkinek, Nemcsak egészségüket adták vissza nekik, de önbizalmukat ls. Noha eleinte sokan voltak a végsőkig 'elkeseredve — ma mo­solyogva, elégedetten hagyják el a szanatóriumot, s bátran, aggo­dalom nélkül néznek a jövő elé. A reménytelen 1 „gyorssorvadás" — falvaink egykori átka — már örökre eltűnt. Kézzelfogható bi­zonyítékát látni ennek Vysné Há­gyn, ahol az orvosi tudomány — köszönet rendszerünknek — már sok-sok száz embert vissza­adott az életnek. Bartók János Erős, szép szál ember volt Hegedűs Jani Bátorfa­lun, Alig akadt párja a környéken. Dolgos, ember­becsülő, szerette őt min­denki. Meg is nősült szépen, annak rendje és módja sze­rint, de aztán ... Aztán ho­vatovább hervadásnak in­dult. Arca elhalványult, fo­gyott akárcsak a hold és nemsokára meghalt szegény. Édesanyja, a szegény jó Boris néíii sírt, akár a zá­poreső, majd a szíve lesza­kadt. Fiatal felesége korán megkóstolta az özvegyek keserű kenyerét. Nem is olyan nehéz a könyvkötészet ózahasminta készítésé . . .. utána meg a. varrás ... Új nővérek kiképzése

Next

/
Oldalképek
Tartalom