A Hét 1957/2 (2. évfolyam, 27-52. szám)

1957-07-21 / 29. szám

Bill in SIKKASZTOK POKLA — Hehe, apu, ugye elállt a lélekzeted a meglepetéstől! Ezt Ismerem: egérfogó! — Könnyű neked! Neked csak esténként és vasárnap parancsol, de én egész nap itthon vagyok... шиш A HÉT, a csehszlovákiai magyar dolgozók kulturális, művészeti és irodalmi hetilapja. Szerkeszti a szerkesztőbizottság. Fele» lós: Egri Viktor főszerkesztő. Megjelenik minden vasárnap. Kiadja a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesülete, Bratislava. Mierové nám. 3—4. telefon 22059. Szerkesztőség: Bratislava, Jesenského 7. telefon 261-04. Postafiók C-181. Kéziratot nem adunk vissza. Terjeszti a Postai Hlrlapszolgálat. Megrendelhető minden postahivatalnál és kézbesítőnéL Nyomja a Pravda nycxmdavállalat, Bratislava Jesenského 12. Egyes szám ára 1.50 Kés, előfizetési díj fel évre 39.— Kés, egész évre 78,— Kés. A-73238 Itt állunk a koncentrációs tábor kapuja előtt. A bejárat fölött magasan áll újkeletű felírás: ,Soha többé Ns-zmust és háborút", de a vaskapu eredeti felirata ezt hirdeti: „Mindenkinek a mlagáét". Szinte hihetetlen, hogy 'a humanista, fényes emlékű Weimar tőszomszédságában a legnagyobb barbárság üthetett tanyát. Innen szabad szqmmel is látható a város körvonala és egy volt itteni fogoly szájából hallottam, hogy a táborban annyi ember pusztult el, amennyi Weimar lakosainak a száma, mintegy 50 000. Ezrek érkeznek ide haponta, hogy láthassák ezt a gyászosemlékű helyet és hallhassák a tragédia élethű történetét. Hatalmas terembe lépünk. Ez a buchenwaldi múzeum. Közepén ott a hajdani koncentrációs tábor mo. delije. Maga a tábor kb. 74 hektárnyi területen feküdt. 1937-től 1945-ig mintegy 250 000 fogoly fordult meg itt. A múzeum csarnokában üveglatnai fedett kőurna látható, amelyben huszonnégy nemzet fiainak hamvai mellett ott faláljuk Lidice és Oradour vérrel áztatott maroknyi földjét. Az urna körül feszes vigyázban sorakozik az áldozatok nemzeteinek zészlóerdeje, mintha kegyeletes örséget állanának a mártírok hamvai felett. Az üveglapok alatt fegyencruhák, elnyűtt lábbeli, tömérdek női haj, emberbőrből készült lámpaernyők. Elhagytuk a múzeumot. A hajdani barakkok helyén járunk. Már csak nyomuk maradt. Az eg ész. telepet tüskésdrót kerítés veszi körül, amelyben annak idején magasfeszültségű áram keringett. Ezen a telepen dolgoztak a szerencsétlenek napi 10 dkg kenyéren és fél liter levesen. Csoda-e, ha testsúlyuk hamarosan 35 vagy 30 kg-ra csökkent? Itt élte utolsó napjait a német munkásmozgalom nagy vezére Thällmann. akit kegyetlenül kivégeztek. A krematórium oldalán elhelyzet emléktáblája körül sohasem fogy el a friss virágok erdeje. Itt nem gázzal pusztították el az embereket,' a halálraítélteknek akasztás volt a sorsuk. A holttesteket elhamvasztották és nem egyszer fordult elő, hogy a kezelőszemélyzet egyike-másik rokonát, hozzátartozóját, vagy barátját fedezte fel a halottak között, akiket el ideilett hamvasztania. Esős, szeles volt az idő, amikor a koncentrációs táborból távoztunk, mintha csak siratta volna a tábor sokezernyi áldozatát. A sok szörnyűség hallatára és emlék láttára, az ember lelke mélyén valósággal borzongva rémlik fel ama napok minden kínja, gyötrelme, haláltusája és tehetetlen vergődése. Megkönnyebbülten sóhajtottunk fel mindannyian, amikor távozóban átléptük a haláltábor kapujának küszöbét. Weimar, a humánum, a szépség városának emlékét idézgetem fel, hogy megszabaduljak !a gyötrelmes látomástól. Elgondolkoztam, Nem volt elég az emberiesség hagyománya, hogy gátat vessen az elburjánzó gonosznak. Nem elég szeretni a szépet, az emberit, ki is kell állnia védelmében! Itt, ebben a pillanatban értettem meg a Német Demokratikus Köztársaság létezésének parancsoló, biztosítékot nyújtó szükségszerűségét. Bezálltunk a- társasgépkocsiba. Megindultunk. Utunk mentén hatalmas építményre lettünk figyelmesek. Minden nemzet fiai, lányai, akik Buchenwaldban sínylődtek és haltak, óriási, ún. „Nemzetek emlékmüvét" állíttatják fel itt, a koncentrációs tábor szomszédságában. A monumentális emlékmű dombon épül és mintegy 95 m magas lesz. Különböző nyelven, de mindenki számára érthetően fogja hirdetni minden látogatónak és az egész világnak Buchenwald tragédiáját és intő, hatalmas kéz gyanánt figyelmeztet minden népet, hogy ilyesmi soha és seholse fordulhasson többé elő. ZALA JÖZSEF A szörnyű idők emlékei — л buchenwaldi múzeumban