A Hét 1957/2 (2. évfolyam, 27-52. szám)

1957-12-22 / 51-52. szám

A szovjet tudósok lökhajtásos repülőgépekről bocsátották a világűrbe a próba A rakétaágyú, amely elég kezdetlegesnek „Szputnyikokat" tűnik Jel, ámbár nem az A háromlépcsős rakéta, a mesterséges hold elindítója. Két perc alatt teszi meg a Berlin—Párizs közti távolságot „Mint derült égből a villámcsapás, úgy hatott ezen az éjszakán a várva várt hlr megérkezése az Egyesült Államokban. A döbbenetes hif azonnal átsurrant az óceánon s a távíróvezetékeken végigfutott a világ minden tájára. A Long's Peaken felállított gigantikus méretű reflektoron át láthatóvá vált a lövddék ... A lövedék ... elliptikus pályán kering most a Hold körül, annak valódi bolygójává vált... Most tehát két eset következhet be, amely a jelenlegi állapotot módosíthatja. X. A Hold vonzóereje végül is magához ragadja a lövedéket s az utasok akkor célhoz érnek. 2. Vagy a lövedék, a mindenség változatlan rendjében örök időkig a Hold körül fog keringeni..." Ne ijedjen meg a nyájas olvasó, az előző sorokat nem az Associated Press, sem a Reuter hírügynökség röpítette a világba. Nem az amerikai Egyesült Államok mesterséges holdjának vagy hosszú távú űrhajójának sikeres kilövését jelenti be büszkélkedve. Hisz éppen e pillanatban hallgattam a bécsi rádió búvalbélelt „semleges"' híradását, hogy az amerikai rakéta, mely az első amerikai műbolygót volt hivatva kiröpíteni, Cape Canaveralon ismét felrobbant. Verne Gyula Utazás a holdba cimü regényéből idéztem. Mert Verne Gyula már kilencven esztendővel ezelőtt megjósolta, hogy egyszer az emberek eljutnak a holdba is. A repülőgép és a tengeralattjáró feltalálása után tényleg elérkeztünk egy olyan korszak küszöbére, melyben a holdba való utazás valóság lesz. És Verne Gyula álma, ha néhány módosítással is, beteljesül. Eltolódik az időpont és a légür első utasai nem az angolszászok lesznek, akiket Verne e technikai haladás lovagjainak nevezett, hanem a Kelet kiváló fiai, a szovjet népek. Vagy ahogyan Verne Gyula nevezné őket. az oroszok. Erre vall a két „Szputnyik" sikeres kilövése is, amely az elméleti mechanikának és a rakétamotorok technikájának — a tudomány és technika két jelentős ágazata sikeres egyesítésének az eredménye! Newton angol tudós már a XVII. század második felében bebizonyította, hogy elméletileg nemcsak a mesterséges hold megszerkesztése lehetséges, hanem megvalósítható az égitestek közti érintkezés Is. Am elsősorban le kell küzdeni a föld vonzóerejét. Mihelyt ezt a vonzást feldobott vagy kilőtt tárgy centrifugális gyorsasága eléri vagy túlhaladja, a világutazás egyik legfőbb problémája megoldódott. Newton azt is kiszámította, hogy az egyensúly csak akkor következhet be, ha a tárgy egy másodperc alatt nyolckilométeres sebességet ér el. Abban a pillanatban, midőn eléri a tizenegy kilométeres sebességet véglegesen megszabadul a föld vonzóerejétől. Newton fedezte fel az akció-reakció elméletét is, amelynek alapján úgyszólván korlátlan teljesítményű motorokat — ide tartoznak a rakéta motorok is — lehet gyártani. Rakétákkal már időszámításunk előtt 1225-ben, tehát több mint három ezer évvel ezelőtt kísérleteztek Kínában, majd hétszáz évvel ezelőtt Damiette város ostrománál használtak először rakéta lövedékeket az ostromló arabok. A XIX. században Congréve angol tábornok rakétái már négy és fél kilométeres távolságra szálltak. A rakétarepülés elméletét azonban К. E. Ciolkovszkij orosz tudós dolgozta kl részletesen. Tulajdonképpen ö az űrhajózás szellemi atyja. Ez az orosz tudós már pontos matematikai alapon dolgozta ki a rakétautazás feltételeit. Tőle származik a bolygók közötti érintkezés megvalósításához szükséges űrállomás és a mesterséges hold eszméje, valamint a mesterséges hold kilövéséhez szükséges többlépcsős rakéta terve is. így lőtték ki а mesterséges holdat.