A Hét 1957/2 (2. évfolyam, 27-52. szám)

1957-12-15 / 50. szám

látókörű pozsonyi polgárságnak, hogy köréből ilyen bátor szellem emelkedett ki. Ö egyébként „a szigorúság embereit" emlegeti, akik irigységüket „szent burkolattal" takargatták. Ez a megjegyzés az álszenteskedők aknamunkájára vonatkozik. Nekik паи tetszett az, hogy egész nap a szertárban dolgozott, hogy gyakran vidékre kirándult, s az ilyen kirándulásokról nem tért haza pontosan- a vacsora órájára. Mindez elegendő volt arra, hogy följelentsék a főapátnál, és az egész rendház előtt megrovásban részesült. „Ezen perctől fogva minden kedvemnek a szerzethez vége volt". — És itt keresendő a gyökere annak az ellenszenvnek, amellyel 1854-ben a pannonhalmi és a bakonybéli rendházakban való vezekléstől húzódozott. Rómer életének ebben a szakaszában, amely őt szülővárosához fűzte, sokirányú, úgyszólván enciklopédikus érdeklődésre ad példát. Ebben a tekintetben valami hasonlósáq van közte és pozsonyi földije, a polihisztor Endlicher István között, aki mint történész, természettudós és nyelvész egyaránt alkotó munkát végzett. Endlicher Bécsben élt, s 1849-ben történt öngyilkossága kapcsolatban van a forradalmi mozgalmakkal. 1848 őszén Rómer Pesten tartózkodott, s mikor híre jött, hogy Jellasics hadai közelednek, beállt önkéntesnek. A pesti önkéntesekkel Parndorfiq vonult, ahol a két pesti önkéntes zászlóalj a schwecháti csata után feloszlott. Ekkor mint közlegény szolgált. A parndorfi táborozásból hazatérve Pozsonyba mi egy, s itt növendékeivel együtt a sorozóbizottság elé áll. Besorozták az utász-zászlóaljba, amelynek parancsnoka Kazinczy Lajos volt, Kazinczy Ferenc legifjabb fia (később tábornok és Haynau dühöngésének áldozata). Rómer Rómay néven részt vett a negyvenkilences tavaszi hadjáratban, Buda ostrománál kitünteti magát, és Nagy Sándor tartalékos hadtestében szolgál mindaddig, amíg a debreceni ütközetben zászlóalját szétverik. Ekkor Árva megye felé vette útját. Beárulják, elfogják. A pozsonyi hadbíróság 1849 decemberében nyolcévi fogságot mér rá. A fogságból egy levelében ezt írja: „Elpusztíthatatlan jókedvemből parányit sem vesztettem el... Megvan a legtisztább öntudatunk, hogy az emberiségnek szolgálatot akartunk tenni." "С* nnek a küzdelemnek a vonalán, •L

j

amellyel Rómer 1848/49-ben férfias becsületességgel és elszántsággal elindult és amelytől felszabadulást várt szeimély szerint és a dolgozónép számára, a következő félszázad folyamán az ö nemzedékének nem volt alkalma tovább tevékenykedni. Katonai szolgálata politikai kompromittáltságot jelentett, és végül nem maradt más hátra, mint visszatérni a szerzetbe. Ekkor sikerült neki megbízást kapni Győrben természetrajz tanítására az ottani bencés gimnáziumban. Győrben kezd archeológiával foglalkozni. 1860-ban megjelent a Bakonyról írt könyve, amely egy érdekes tájról szóló földrajzi, természetrajzi és hellyel-közzel szociográfiai tartalmú monográfia. Ugyanebben az évben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja lett. Győrben beválasztják az ottani városi és a győrmegyeí bizottságba. Vakációs napjait mindig úton tölti. Műemlékek, különösen középkori épületek kötik le érdeklődését. A középkori építészet mellett figyelmes lesz középkorból maradt falfestményekre. Kedvelt munkakőre múzeumok szervezése. így neki is része van abban, hogy 1867-ben a pozsonyi városi múzeum megalakult. A hatvanas években Ipolyi Arnold és Henszlmann Imre mellett ő a harmadik kiváló archeológus. Fáradhatatlan kutató volt, hatalmas életerő lobogott benne, s ha egy régi román vagy gótikus építészeti emlék restaurálására töke volt szükséges, egy-kettőre megszervezte a gyűjtést. Ugyanígy tudott létrehozni, ahol szükség volt, archeológiai és muzeális munkálatokat támogató társadalmi egyesületeket, szerveket. Mint tudományos munkás úttörő és amellett tudományszakjának népszerűsítője is volt. Felkeltette iránta az érdeklődést és az eredményeket tanulmányok, cikkek szinte beláthatatlan tömegével dolgozta fel. Tgazi természetbarát volt, lelkesedni A tud egy napfölkelte szépségén vagy a bakonyi erdőségek megragadó benyomásán. Neki csak a módszeres kutatás imponált, s pap létére nem félt bírálat tárgyává tenni tévesen értékelt, úgynevezett ereklyéket, vagy más régi időből való maradványokat. Pl. az ősi székely emléknek tartott un. rabonbán-pohárról megállapította, hogy az egy kókuszdióból készült XVI. századbeli edény. Ugyancsak kimutatta, hogy a Kőszegen őrzött miseruha nem származik attól, akinek tulajdonították, II. Endre királynak a németországi Wartburgba került lányától, Erzsébettől. Hasonlóképpen megcáfolta a szegedi ferencesek által őrzött állítólagos Szent Gellér-kazula korhűséigét is. Rómer Flóris 1861-ben Pestre kerül. Mint az Akadémia kézirattárának irncka kapott alkalmazást évi 300 forintnyi szerény fizetéssel. A következő évben átvette egy gimnázium igazgatóságát, közben az archeológia magántanára lesz a pesti egyetemen, majd 1868-tól kezdve mint egyetemi rendes tanár működik. Ugyanakkor a Nemzeti Múzeum régiségtárában is dolgozik, gyűjt római feliratokat és Corvin-kódexek után kutat szerte Európában. 1867-ben Párizsban, 1875-ben Stockholmban vett részt az ősrégészet prehisztorikus archeológia művelőinek kongresszusán. Hasonló nemzetközi л összejövetel ülésezik az ő kezdeményezésére 1876-ban Budapesten. Д mit sem a forradalom alatt, sem a fogságból való kiszabadulás után nem tudott elérni, hogy a szerzetesi kötelékből elbocsássak, az megtörtént 1874-ben, éspedig Ipoly Arnold segítségével aki akkor besztercebányai püspök volt s Rómert mint világi papot átvette egyházmegye íbe. 1877-ben Rómer elhagyta Pestet és Nagyváradra költözött, ahol mint irodalmi és tudományos érdemekért kinevezett kanonok minden egyéb elfoglaltságtól menten régészetnek és iparművészeti folklórnak szenteli tevékenységét. Ásat, szc ez, érdeklődést kelt műemlékek iránt, már évek óta szerkesztette a Tudományos Akadémia Archeológiai Értesítőjét, s részt vesz a magyar történelmi társulat megalapításában. 1880-ban még vállalkozik arra. hocy elmegy a távoli Lisszabonba ősrégészet: kongresszusra. 1888-ban Liptó megyében a machalfalvai Hradiszkó östábcrát vizsgálja meg. Ez volt utolsó foglalatossága halála eíött, tevékeny életét 1889-ben fejezte be. Az elmondottak után tisztába jövünk azzal, hogy mit jelentenek az ábrázolások Rómer mellszobrának talapzatán. Ennek négy sarkán köböl kifaragva egy őskori állat — minden valószínűség szerint mammut-koponya csontváza látható. A talapzat kccka alakú álló részének egyik oldalán kard látható koszorúval, a másik oldalon pedig a Torontál megyei Nagyszentmiklóscn talált un. Attila-kincsének egy darabja. A mammut-koponya jelenti a prehisztórikus archeológiát és a természetrajzi érdeklődést. a koszorúzott kard az utászfőhadnagy kardja, aki harcolt és kardjának becsületet szerzett. Az Attila-kincse arra emlékeztet, hogy Rómer nemcsak őskori, hanem történeti archeológiával is foglalkozott, ásatott, műemlékeket tárt fel. Ő a reformikorbeli Pozsony egyik érdekes személyisége, egész ember, aki a tanításnak és a tudományos kutatásnak élt, ha a körülmények ezt lehetővé tették, küzdött mint katona, amikor ezt tekintette kötelességének és ez szerzett becsületet. És vállalta a szenvedést is. Nem engedte magát legyűrni, megtörni a nehézségektől. A szobor egyszerű, mondhatnánk puritán kivitélü Rómer élete nagyvonalúbb, manumentálisabb, mint amit ez a szobor mutat. вшшяш Megbízható szer hörcsögök, mezei pockok és .valamennyi szabadban élő kártékony rágcsáló etten. Nagybani árusítás: Remeselnícke potrieby, n. v., Kassa. Gyártja: Spolana it. v., Neratovice. 13