A Hét 1957/2 (2. évfolyam, 27-52. szám)
1957-12-01 / 48. szám
A forradalmi tömegek igazsága Szovjet színjáték a Hviezdoslav Színházban Lapunk ünnepi számában hosszabb cikkben méltattuk Vszevolod Visnyevszkij С imista tragédiája jelentőségét abból az alkatomból. hogy a prágai Nemzeti Színházzal egyidöben a Hviezdoslav Színház is bemutatja a szovjet drámairodalomnak ezt a remekét. Ma módunkban áll a díszelőadáson látottak alapján etalon- • dani, hogy élenjáró színházunk Visnyevszkij színjátékának nagysikerű bemutatásával méltóan ünnepelte meg; a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulóját. Ai évad folyamán így sokezer hallgatónak alkalma lesz egy az antik tragédákra emlékeztető játék meghallgatásával lemérni a szovjet irodalom rangját» korszakos jelentőségét és emberformáló erejét. Jozef Budsky, akinek két legutolsó rendezése: J. K. Tyl" Vérbírósága 'és Shakespeare Rómec és Júliája a szlovák színjátszásnak eddigi legnagyobb eredményeit foglalhatta össze, Visnyevszkij tragédiájának nagyszabású megrendezésével újból A hazatérő sebesült tiszteket (Jozef Sándor és Ludovit Ozábal) kihallgatja az anarchisták vezére (Mila Beran). A hajó parancsnoka (Ladislav Chudtk) és a komiszár asszony (Hona Sarvasová) A tragédia végjelenete. Alekszej (Július Pántik) karján hozza a német fogságból kiszabadított, haláira kínzott komiszárt bizonyságát adtai kivételes nagy tehetségének. A siker jórészben annak köszönhető, hojgy szinte töretlen volt a játék eszmei vonala: a polgárháborúnak a drámában megfestett epizódjai éreztetni tudták azt a hatalmas forradalmi átalakulást, amely az egész szovjet néjp sorsát megszabta. Az Optimista tragédia nem szokványos dráma. Visnyevszkij merészen szakít a szokott formával, amikor a játék folyamán két öreg; tengerészt kiléptet a színpad keretéből és kammentá ó, magyarázó szavakát ad a szájukba. Szerencsére ezeket a magyarázatokat nemes forradalmi pátosz hevülete forrósítja át, igen elevenen és meggyőzően tükrözik a tömegek forradalmi Igazságait, és szervesen összeforrnak a dráma tulajdonképpeni mondanivalójával. A siker másik tényezője az együttes. Bár kifogásolható az indító jelenetek hangossága és helyenként a tömegjelenetek túlzott szinpadiassága, az összbenyomás igen kedvező csaknem minden jelenet magas művészi hőfokon érezteti a tragédia pátoszát éb monumentalitását. A színészek közül ш Alekszejt alakító Július Pántikot illeti a legnagyobb elismerés. A sok földet bejárt, sok mindenbe belekóstolt, pesszimizmusra hajló, elkergesedett lelkű tengerész igaz emlberré érését kitűnően érzékeltette. Nagyhangúsága eleinte kissé erőltetetten csengett, de annál megrázóbb és emberibb volt a tragédia csúcsán. Ugyanilyen jól átgondolt alakítás Нала Sarvaáovú komiszár asszonya. Nemcsak józan okosság, határozottság és tudatosság van játékában, hanem némi költőiség» az örömet és boldogságot ájhító törékeny női szív költőisége is, aapnely a halál pillanatában felemelővé éis optimistává teszi a tragédiát. Rendezés és színészi játék itt az eszme síkján igen hatásosan összeforr: á halál megrendítő pátoszával az utolsó ösztönzést adja ahhoz, hogy a|z anarchista tengerészegység igazi forradalmár harci csapattá váljon. Ez az Optimista tragédia értelittte, és köszönet a Hviezdoslav Színháznak, hogy ezt oly félamelően éreztetni tudta. A népes együttesből ínég ki kell emelnünk a kommunista Vajnonent sok színnel, érzékeny szívvel megjátszó Karol Miachatát, a szép szövegmondásával kiemelkedő Ladislav Chudílcot a hajóparancsnok szerepében, Branislav Korén jól megformált, rokonszenves ösz tengerészét. A két kcmmentáló öreg matrózt EHo Romancik és Vladimir Durdík játszotta, az előbbi szívbéli meleggel, az utóbbi magával ragadó lendülettel. És csak a dicséret szavaival emlékezhetünk meg Frantiáek Mbarborárőí (Rekedt), Vilma Jamntokáról (öregasszony) Míla Beranröl (Anarchista vezér) és Jozef Sándorról (Sebesült tiszt). Ladislav Vyahodil dtszletmegoldásai igen jó keretet adnak a játéknak, és Milan Novak kísérőzenéjéről is csak jót írhatunk. E V.
