A Hét 1957/2 (2. évfolyam, 27-52. szám)

1957-07-21 / 29. szám

oiitv 1uw* > ovi vf ukiilglllj 1ш1шш 19 elismerést aratott kitűnő svéd film alkotója. Az élet tavasza zavaros misztikumával, szentimentalizmusával és hazug drámaiságával nemcsak meghamisítása az életnek, hanem tetejébe még művészietlen is. Milyen éles ellentétben áll ezzel a filmgiccsel Alekszandr Zarhi filmje, a Magasan az ég felett vagy a jugoszlávok produkciója, a Kicsinyek és nagyok. A szovjet filmben minden elfogulatlan szemlélő megcsodálhatja a költészet varázsát, amely egy nagyolvasztó építésének hétközpontjait túlemeli a szokotton és az egyszerű emberek munkáját szinte hósi énekké avatja. Szólamok, nagy szavaik nélkül folyik a munka és a nézőnek meg kell értenie, hogy az élet igazi értelme és célja az országépítő munka. De a filmet nem az teszi naagyá, hogy csak a munkáról szól, —- a Távol Moszkvától esetében láttuk, milyen szürkévé fakul a film, ha csak a munka területére szorítkozik történése, — hanem az a tény, hogy a dolgozó ember érzelmi életét, szerelmét is mélyen és meleg színekkel ábrázolja. Alkalmam volt Alekszandr Zarhival, a film rendezőjével elbeszélgetni. Igen jellemző, hogy míg Mattson svéd rendező a fesztivál közönségének küldött önérzetes üdvözletében filmje sikerével számol, a nagyhírű szovjet rendező igen szerényen megkérdezte, hogyan hatott reánk a film és gratulációnkát az igazi nagy művészek csöndes örömével és szerénységével fogadta. Zarhi kérdésünkre elmondotta, hogy készülő új filmjének története végigvezeti a nézőt Szibéria vadonjain, tajgáin, a szűzföldeken és gigászi építkezésein. Hőse már nem fiatal ember, úgyszólván élete delére ért, amikor elhatározta, hogy otthagyja Moszkvát. Nem holmi kalandvágy hajtja a messzi idegenbe és ismeretlenbe, hanem a felébredő kötelességérzet, hogy élete alkonya előtt még hasznosat alkothasson és ugyanakkor teljesebben és Igazabban élhessen. Ha poétikusnak mondom a Magasan a föld uuyy uj auiuiaaa meg meiyeuu es költőibb lesz, érettebben és hatásosabban juttatja majd kifejezésre művészi krédóját, az élet célja a tett, a szüntelen tevékenység. Ez a tevékenykedés szóljon a magunk javára, ám ugyanakkor szolgálja a közösség ügyét is. Számtalan jugoszláv film dolgozta fel eddig a partizánháború és az ellenállás eseményeit. A közelmúltnak ez a feltárása úgyszólván központi témáía a jugoszláv filmek javának. A Kicsinyek és nagyok az ellenállás egy éjszakájának történetét veszi tárgyául. Érdeme az, hogy egészen civil módon, hangzatos szävak nélkül mutatja meg, milyen naggyá és hősivé értek az egyszerű emberek a fasiszta megszállás évei alatt, a megpróbáltatások során. Nem látunk a filmen halálra kínzott eir\bere-1 ket, fasiszta kegyetlenkedést, mégis egész nagyságában érezzük b fasizmus Iélekgyilkoló értelmetlenségét, v

-- an teszi árulókká a| nép selejtjét, ellenállókká és hősökké a haza legjobbjait. Talán kifogásolható, hogy a film teljesen feleslegesen detektlv-filmekre emlékeztető fogásokkal próbálja a feszültséget emelni. Ettől eltekintve, bár sem a rendezői, sem a színészi munka tekintetében nem hoz különösebb meglepetést, a film egész jó, hasznos és hatásos. Értékeljük a belőle szavak nélkül áradó humanizmust, az emberi együttérzés őszinte szlvhangjait. Láttunk több szélesvásznú filmet is. A Millöcker Koldusdiákja nyomán készült új színes filmoperett alkalmasint tisztán üzleti érdekből készült. Mi tévedésnek minősítjük. DEFA-produkció, de egészében ügy hat, mintha a harmincas években készült volna az UFA műtermében. Romantikájai hazug, édeskés giccs, amely nem méltó a Német Demokratikus Köztársaság magas színvonalú, eszmeileg fejlett filmművészetéhez. De Santis szélesvásznú filmje, a Farkasok és emberek már jóval művészibb, ám ez sem éri el az igazi nagy olasz filmek színvonalát. EGRI VIKTOR A jugoszlávok a Kicsinyek és nagyok című filmmel vesznek részt a fe tiváion A két koldusdiák filmváltozatának két részlete