A Hét 1957/2 (2. évfolyam, 27-52. szám)

1957-12-01 / 48. szám

Öregek és fiatalak С •' \ i -Ja — Nagy Istvánt keresi? — jött ki az utcaajtóihoz egy idősebb asszonyka, kezét a kötényébe törülve. — Ot. Azt mondták, errefelé lakik. — Jaj, lelkem a másik úton kellett volna befordulnia. Ott a házia a magtárral szemben — mutat lefelé a dombról. Itt Sajólenkén nem olyan könnyű a tájékozódás, mert a kilss főutca kivételével, a többi házak szerteszét feküsznek a domboldalon. Az asszony rám néz, látja, neim vagyok ismerős e tájon. Becsukja maga után a kiskaput, majd kedves anyai mosollyal megnyugtat: — No, jöjjön, elkísérem odáig. Itt voltam előszar tanúja a gömöriek sokat emlegetett közvetlen, barátságos emberszeretetének. Az út közepe vágott kővel volt meghordva. A házak előtt fekete villanyoszlopok vitték a fényt a parasztházak kis földes szobáiba. Ahiogy felnéztem a zúgióbúgó drótokra, az asszony is a villanyt hozta szóba. A háza előtt az oszlopon nincs lámpa, pedig; télen milyen jó lenne ha bevilágítaná a kis udvart. i — No, ez a Nagy István háza, — áll1 meg egy sárga épület előtt, aztán elköszön. Bekopogok a konyhaajtón. A küszöbön bozontos fehérszőrű puli kemény cosnttal bajlódik, rá-rámordul a nadrágomra, de aztán felkapja! a csontot s farkcsóválva eloscn a kert felé. Vasárnap van. Gyönyörű napsütéses őszi idő. Nagy István bácsi éppen az imént kelt fel az asztaltól. Ebédeltek. Bevezet a tiszta szobába, székkei kínál, aztán rágyújtunk egy cigarettára. — iMaga a kultúrotthon vezetője? — kezdem a szót. — fin vónék most, de csak ideiglenesen, amíg jobbat nem találnak, — hárítja el1

szerényen a megtisztelő címet. Először a falu nevének eredetéről érdeklődöm. Szép lány neve van: Lenke. — Az öregek úgiy mesélik — mondja Nagy István —, hogy a hét vezér egyike," Huba tetefpedett lé e környéken. A szomszéd község Hübó még őrzi is a nevét. Állítólag Hubának volt egy Lenke nevű leánya, aki belefúlt a Sajóba, és erről maradt a községre a Lénké név. — Krónikát nem vezet senki? — Nem. Javasoltam egy ötös bizottságot, hogy az öregek emilékei nyomán gyűjtsük össze az anyagot, de félbemaradt ... A télien majd több időm lösz, megpróbálom elkezdeni én, hátha sikerül ... — mondja bizakodva» A múltból áttérünk a falu mai életének gondjaira. Beszél a saját tapasztalatairól, az életéről, a könyvtárról, a művelődési lehetőségekről, a Csemadakról és а szövetkezeti gazdálkodás emberformáló szerepéről. — Sajnos nem szeret az itteni nájp olvasni — mondja szomorúan. — Könyvtárunk van, de mi haszna ha téli estéken egy páran visznek is el belőle, azok közül sokam sajnos elfelejtik visszaadni. Elkallódik a könyvtár. — Pedig higyje el, mindig s mindent el kéli olvasni, mert az ember nem tudja, melyik könyvből tanul! — vágja ki Nagy bácsi a szentenciát. — Maga tílvas? — kérdem. — Az aipám még nem tudott ími-olvasni — én már öt éves koromban megtanultam — feleli büszkén. — Jjbkait, Mikszáthot, Móriczot szeretem legjcbban, de az új írók se rosszak. Tagija vagyok a Magyar Könyvbarátok Körének is. — Csak azt kifogásolom — szól rövid szünet után —, ,hogy a MKBK új íróktól alig ad ki könyveket, pedig, néha nem ártana a mi karunkról is olvasni valamit. — Olvasókörrel még nem, próbálkoztak a faluban? A fiatalságot nemigen érdekli az ilyesmi, inkább a kocsmát bújják. Áz öregekkel meg; nehéz erről szót értetni. — Színdarabokat játszanak? — Télen, ha kevesebb a munka. Tavaly játsszottuk a Bújócskát. A szlovákoknak is van színjátszó körük. Versenyben állunk. Amelyik hamarább betanulja a színdarabot, az játssza le karácsonykor, a másik csoport meg újévkor. Szoktam segíteni a szlovákoknak is. Igaz, nem nagyon tudok szlovákul, de az alakításhoz, a rendezéshez azért valamit értek. — A fiatalok segítenek a munkájában? — Nem nagyon. Ha színdarabokat játszunk, nekem kell a kulisszákat festeni, aztán összerakni, néha az egész hetem elmegy az ünnepek előtt a készülődéssel. De soha nem sajnáltam a fáradságot. A Csemadok munkája felől érdeklődöm. — Kevés tagja van. a Csernadoknak, bár munkája jó részben csak a színjátszásban merül ki, szoktunk aízért előadásokat is tartani. Ha jó az előadó szívesen hallgatják. A beszélgetés közben Nagy bácsi felveszi az ünneplőjét, hogy elkísérjen egy kis falunézésre. Az udvar feletti dombról belátó az egész falut. Nem nagy a község1

, mindössze kétszáz-kétszázötven lakosa van. Lakóinak jórésze a Szilárdy-féle birtokon zsellérkedett. Ma a szövetkezet tagijai. Az úton a szövetkezet dolgát ejtjiük szóba. Nagy bácsi ott is tevékenyen munkálkodik, ő az ellenőrző bizottság elnöke. A kultúrház