A Hét 1957/2 (2. évfolyam, 27-52. szám)

1957-07-14 / 28. szám

Érdekes jelensége a magyar nyelvnek, hogy egyes névmásokból és határozószókból a né- és egyes esetekben a valaelötagok hozzákapcsolásával határozatlan értelmű névmás, tlletve ilyen értelmű határozószó lesz. így pl. a mai mi, mely, hány, hol és más névmásból, határozószóból az említett továbbképzés útján határozatlan értelmet jelentő szó lesz: né-mi, né-hány, né-hol, né-ha, és vala-ki, valami, vala-hol stb. А né- előtag szláv eredetű, hangaiak és szerep tekintetéten tökéletes megfelelője a szlovák nie: nie-kto, nie-co, nie-kde és a hasonlók, de a szlovák vol'a-kto, vo-la-co, vol'a-kde és a hasonlók vofa előtagja a mai magyar vala-ki, vala-mi, vala-hol stb. szók vala előtagjával ' azonos és valószínűleg a magyarból való átvétel. A régi táblabíró-világra emlékeztető „hétszilvafás" (nemes ember) kifejezés szó szerinti mása a szlovák sedmoslivkár. Egy sereg magyar közmondásunk pontos mását is megtaláljuk a szlovák nyelvben; ilyen pl.: Vrana vrane око nevykole: varjú varjúnak nem vájja ki szemét. — Dva kohúty na jednom smetisku nebudú sa znásat: két kakas nem fér meg egy szemétdombon; zi'ajú ho, ako zly peniaz — úgy ismerik, mint a rossz pénzt. Népmeséink egyes kifejezései is azonosak a szlovák és a magyar nyelvben. A magyar azt mondja: még most is élnek, ha meg nem haltak, a szlovák pedig. így mondja: zijú az podnes, ak nezomreli. Sokszor a mese kezdő szavai is szó szerint megegyeznek a szlovák és a magyar szövegben: Kde bol, kde nebol (kde bolo, tam bolo): hol volt, hol nem volt. .. Mao Ce-tung foglalta szavakba ezt a szép szocialista gondolatot: Virágozzék minden virág! A kultúra az emberi termelés legszebb virága. Megférnek egymás mellett a kultúrák, sőt egyik fejleszti, gazdagítja a másikat. ORBÁN GÁBOR Édes anyanyelvűn!? Szlovák—magyar nyelvi kölcsönhatások Az évszázados együttélés, a közös sors, a sok baráti, sőt vérségi kapcsolat a népek családját is szorosabb egységbe fűzi. Egyik a másikának tanító mestere és egyúttal tanítványa is lesz, szókincsük egy részét kicserélik, szólásaikban, kifejezésben formáikban azonos gondolkodásmód tükröződik. A nyelv igen fontos és soha meg nem fogyatkozó művelődéstörténeti forrása az emberiségnek, mert minél többet merítünk belőle, anná^ több érték marad benne. A szlovák-magyar évszázados életközösség emlékei is visszatükröződnek a két nyelv lelkiségében: a gondolkodás és a kifejezésbeli formák azonosságában. A közös szemléleten alapuló képes kifejezéseknek égész világa tárul elénk, ha a két nyelv szólásait összehasonlítjuk. így pl. a magyarban a madár fészkel, ha a fészekben lakik, de a visszahatós képzésű fészkelődik már azt jelenti: izeg, mozog, A szlovákban is hasonló a felfogás; itt hniezdo a fészek, hniezdií a fészkel és hniezdit sa a fészkelődik. A magyarban a disznó megmalacozik, a ló megcsikózik, a tehén megboriazik, vagyis a születést az állatok kicsinyeinek a nevéből képzett igével fejezzük ki. Ezzel teljesen azonos gondolkodásmódra vall a szlovák nyelvi kifejezés is; itt prasa a malaczriebä a csikó és tela a borjú. Ezekből az alapszavakból képezzük a magyarnak megfelelő szlovák kifejezéseket: o-prasií sa, o-zrebif sa, o-telif sa. — Ha a legény feleséget keres, háztűznézőbe megy; a szlovák is így mondja ezt a kifejezést: obzeraí si ohnisko. — Aki gazdagodik, arról a magyar azt mondja: tollasodik, vagyis, a gyarapodást a toll szó származékával fejezi ki. A szlovák is ebből a szóból indul ki; a szlovákban pero a toll, a tollasodik, gazdagodik pedig: o-peri< sa. Ha a gyermek rossz fát tesz a tűzre, magyar népies szólással: megfejbekülik. Teljesen ilyen összetétel a hasonló értelmű pohlavkovaf, s ennek alapszava a hlava, hlavka (fej). A magyarban a lehord nemcsak a térbeli lehordást jelenti, hanem az erős szidást is éppúgy, mint a szlovák znosit. — Ami nekünk valakiben nem tetszik, szemére hányjuk; ugyanígy mondja a szlovák is: vyhádzat na oci. — A magyar a halottat kiteríti, a ruhát kiteregeti. A szlovákban ugyanezeket a kifejezéseket találjuk mindkét esetben: vystriet mrtveho, de: vystieraí bielizen. — A magyar feszít ige származéka a feszeleg; ennek már csupán henceg a jelentése, s ezt a már teljesen átvitt, képes jelentést fejezi ki a szlovák: napät sa, vypínaí sa, s ennek alapszava a fesz.t jelentésű napát. A csípős fájdalmat okozó ütést a magyar a só alapszóból képzett sóz, rásóz igével fejezi ki, de ugyanezen a szemléleten alapszik a hasonló szlovák kifejezés is: vysolit zaucho. — Akik nagyon szeretik egymást, azok siilve-főve együtt vannak; azilyenről azt mondja a szlovák: on je u nás peceny-vareny. — Amagyarban vakarcs a kenyértészta maradékából sütött kenyérdarab, de egyúttal a családnak utolsó, legkisebb gyermeke is; a szlovákban az o-skrabok, po-skrabok szintén jelentheti mind a két fogalmat. A magyarban a lám a látom igének indulaszóvá rövidült alakja; pontosan ugyanez a szlovák hfa; ez a hladief igéből rövidült indulaszóvá. dhkjcjmzáat ü>z£snjeaej<ß Г. J. H. S., ÉRSEKÚJVÁR: Kéri, írjuk meg a verseiben előforduló hibákat. Nos: a „Még bolygók is szeretnek" cimü verse érzelgős téma arra a kaptafára, hogy „Szerelmes a nap a holdba", csak persze lazább feldolgozásban. A versben nem lehetnek ilyen „szabadosságok" „Húzott a nagy kíváncsiság, Szerelemmel a hold hogy áll." Rossz a rím, a gondolat kopott, a kifejezésmód gyatra. További versei hasonló hibákban szenvednek. Irreális képeket alkalmaz: „A kert fái napfényben áznak ..." Vagy „Kiált a lelkem. Csak úgy reng belé az egész testem." Ilyesmit leírni nem szabad! B. /., PNS, VÁGSELLYE: Gondolatai valóban nemesek, de hogy megfelelő versbe szedje őket, ahhoz még sokat kell tanulnia. Ügy látjuk, nem csüggedő természet, ezért valószínű, hogy kitűzött célját elérni. K. ENDRE, KASSA: Írása egyrészt megkésve érkezett, mert a Nemzetközi Nőnap Március 8-án volt — másrészt inkább a Dolgozd Nő folyóiratba való. Írja meg, átadjuk-e a kéziratot a nevezett lap szerkesztőségének. „Az atomtudós álma" c. írása, hol túlzott, hol vérszegény fantázia szüleménye. Ha kevesebbet írt volna — többet mondana. A csattanója teljesen idealizált, mint lényegében a mars-beli társadalmi és gazdasági rend elképzelése is. Közlése alkalmatlan írás. Küldjön időszerű, reálisabb írásokat. BORNEMISSZA L. PRÁGA: Két „szonettje" sajnos igen gyengén sikerült. Keveset ügyel a ritmusra, a formára, a rímekről már nem is beszélve. Rím kedvéért ilyen szabadosságra nincs jogunk: „Ásít a föld, meleget lehed, bújik a fán a zöld faleueí." GY. BÉLA, CSATA: Versei közölhetetlenek. Oly zavarosak, hogy minden sorukhoz magyarázó szöveg kellene. Mi a magunk részéről nem tudunk eligazodni ilyen sorok között: „Ravasz, fölényes ... gyilkokat gyűjt ott ahol másnak áll a befőtt, hol sem vészre, sem tragikumra nincsen itt csak ellene szükség." CS. E„ KESZÖLCÉS: Kis versei üdék, kedvesek, látszik, hogy egyszerű, közvetlen leiekből fakadtak. Kár, hogy nem jutott még tovább a műkedvelők hangulatánál. Olvasson továbbra is sokat és- igyekezzen minden élményében a dolgok mélyére hatolni. A költő — költői képekben vetíti az átélt valóságot — nemcsak a szerelmet és a holdjényt — az élet minden megnyilvánulását. OROSZVARI E.: Két újabb versét beküldhetné a Pionírok Lapjának, vagy a rádió pionír adásának, mert mi lapunkban ilyen témákkal nem foglalkozunk. N. N.. ZALÁBA: „Májusi estén" c. verse teljesen kezdetleges, naiv, nem közölhető. Próbálkozzék újra, de ügyeljen jobban az üzeneteinkben annyiszor hangoztatott követelményekre. 10