A Hét 1957/2 (2. évfolyam, 27-52. szám)

1957-10-06 / 40. szám

Katonai diktatúra Thaiföldön Szeptember 16-ról 17-re virradó éjszaka Sárit Thanara tábornagy magához ragadta a hatalmat; fegyveres erőivel bevonult a fővárosba, Bangkokba, ellenőrzése alá helyezte a rendőrséget és kihirdette az ostromállapotot. Mint 1

sajtójelentésekböl kitűnik, az államfő, minthogy egyebet nem tehetett, „meghajolt a tények előtt" és tudomásul vette, hogy Phibul Szongram miniszterelnök helyett most Sárit Thanarat lesz az élő jogforrár... A volt miniszterelnök, akinek állítólag azért kellett mennie, mert nem akart hirhedter korrupt belügyminiszterétől, Phao Srlyanondtól megválni, az USA egyik legodaadóbb csatlósa volt. Phibul Szongram a hírek szerint külföldre menekült. Thaiföldön, amelyet Sárit Thanara szerint katasztrofális összeomlás fenyegetett, zűrzavaros a helyzet s egyelőre csak annyit tudni, hogy a parlamentet feloszlatták, viszont Wan herceget továbbra is Thaiföld ENSZ-képviselőjének ismerik el... Sárit Thanarat kijelentette, hogy „mihelyt rendeződik a helyzet", megalakul az új thaiföldi kormány, amely állítólag „a népakaratra épül". Az idei februári választások ugyanis „szabálytalanok" voltak. Ez kétségtelenül igaz, ellenben még egyáltalán nem tudni, hogyan alakul az új választás. A tábornagy ugyanis a hírek szerint a szélső jobboldali irányzat híve... aki — mint mondják — azért ragadta magához a hatalmat, mert félt Pridi népszerűségétől, aki a thaiföldi haladó mozgalom élén áll s már hosszabb ideje a népi Kínában talált menedékre. Thanarat diktatúrájának lényege körül sok a találgatás. Egyes hírek szerint az USA-ban attól tartanak, hogy a tábornagy uralma a semleges irányzatnak kedvez, sok más sajtőjelentés biztosra veszi, hogy az államfordulat a legkevésbé sem ingatja meg a SEATO-t, vagyis a délkelet-ázsiai katonai tömböt. Minden esetre a SEATO szeptember 19-re tervezett értekezletét el kellett napolni. Ami Wan Wathayakon herceget illeti, akit az ENSZ azzal a feladattal bízott meg, hogy Magyarországon „rendezze" a helyzetet, szerepe enyhén szólva kényelmetlenné vált... Nemcsak azért, mert a népi magyar kormány erélyesen tiltakozott hivatalos miszsziója ellen, hanem azért is, mert a jelenlegi thaiföldi állapotok akaratlanul is figyelmeztetik, hogy nem éppen a legalkalmasabb személy a demokrácia meg a szabadság eszményítésére.... Súlyos mementó A hónap végén összeül az üj bonni parlament, amely összetételénél fogva semmi jót nem ígér a béke, a demokrácia és a társadalmi haladás híveinek. A parlament többsége ugyanis a nehézipar és a nagybankok bizalmi embereiből kerül ki. Ezek pedig csak azért élvezik a nagytőkések» kegyeit, mert busás fizetség ellenében elkötelezték magukat, hogy politikájukkal tűzön-vízen keresztül szolgálják a kardcsörtető militaristákat s mindazokat, akik az átkos nacionalizmus és revansizmus jegyében a nyugatnémet imperialisták világuralmi törekvéseit írják zászlajukra. Igaz, Adenauerék csak egy töredéknyi százalékkal kaptak felénél több szavazatot, de hűségesen velük tart gyámoltjuk. az ultra-reakciós Német Párt, amely a hírek szerint már ki is alkudott két miniszteri tárcát. A Szabad Demokrata Párt állásfoglalásával egyelőre elutasítja a kormányban való, részvételt, de még nem lehet tudni, ellenzékbe megye-? E tekintetben nem kis szerepet játszanak a taktikai meggondolások ... Adenauerékkel szemben, a parlamentben csak a szociáldemokrácia játssza a többékevésbé „elvi ellenzék" szerepét. Helyzete igen nehéz lesz és csak akkor fog tudni sikeres munkát kifejteni, ha felemás politikáját feladva, nemcsak a parlamenti képviselők útján száll síkra a munkásosztály s általában a haladó szellemű néprétegek érdekeinek védelméért, hanem harcosan rászánja magát a tömegek mozgósítására és levonja 8 tanulságokat äz eddigi hibákból. Elvitathatatlan, hogy Adenauerék győzelmét nagyban elősegítette a monopoltöke bőkezű támogatása, a katolikus klérus felháborító magatartása, amely valóságos lelki terrort gy »korolt hívei felett, s az átmeneti konjuktúra, melyben ma Nyugat-Németországnak része van. Nem szabad figyelmen kívül hagyni Észak-Amerika hathatós segítségét sem. Adenauerék a publicitás minden eszközével kiaknázták a nyugati fegyverbarátságot és beígérték a tartós konjunktúrát. A dolgozók egy része elkábult a kilátásba helyezett konjunktúra varázsától, amelyet Adenauerék. demagógiája szerint egy esetleges szociáldemokrata győzelem meghiúsíthatott volna, s nem tudta magát kivonni a soviniszta hangulatokat fűtő reakciós propaganda hatása alól. E tömegek nem tudták felmérni, hogy a fegyverkezési konjunktúrának kikerülhetetlenül meglesz a böjtje..s Adenauerék persze csak azért vezethették félre választóikat, mert a szociáldemokrata párt elvtelen, liberális célkitűzéseivel nem mutatott utat a munkásosztálynak s Nyugat-Németország többi dolgozó rétegének. Konstruktív, harcos program híján a tömegek jóformán nem érzékelhették, mi választja el egymástól a vetélkedőket. Megzavarta őket az is, hogy Ollenhauerék unos-untalan kikezdték a kommunistákat, akiknek pedig több százezer szavazatot köszönhettek, és megfeledkeztek a német demokrácia lenhatalmasabb támaszáról — a Német Demokratikus Köztársaságról... A szociáldemokrácia egységbontó politikája keservesen megbosszulta magát. Ennek tudható be, hogy Adenaueréknek a Rajna-Westfália-i iparterületeken is sikerült nagyobb számú munkásszavazatot elhódítani. S ez súlyos memento! Nvugat-Németország munkásosztályára kemény harc vár, Adenauerék igyekezni fognak győzelmüket a legmesszebbmenően kiaknázni. Számolni kell a legreakciósabb mesterkedésekkel, a militaristák féktelen terrorjával. De mindez nem végzetszerű. A szociáldemokrácia mellett szavazó 9 millió dolgozó legyőzhetetlen erővé válhatik, ha a szociáldemokrácia vezetőséqe észretér és elvhű harcos program alapján a kommunistákkal összefogva harcba viszi a tömegeket s fenntartás nélkül küzd a világbékét veszélyeztető német militarizmus ellen. Szirt MICHAL SEDLOR: A tiszta bomba — olvasom, dicsérik az urak: akár az istenáldás, hirdeti napnyugat — ezért a kísérleteket folytatni ke'l tovább ... De a kisember nem örül, иП°пЯ — riadtan áll: Tiszta lesz — kérdi — mint üveg, vagy mint a szűzlány szíve? Vagy mint romboló tervetek, sötét lelketek színe? a li szia bombáról Ne kérdjük inkább s lássuk csak, mily nagy e jótékonyság: A tiszta bomba nem öli meg majd az anyák fiát? Megkíméli majd asszonyunk, kerüli gyermekünket? S ahol lehull p bomba, a fák virágdíszt öltnek? Oh, feledtem a fejlődést, mely hóhért vidít végül > is. Mert hatalmas haladás ez a villamosszéktül. Mindig sokat adtatok a steril tisztaságra, s szívesen küldtetek — akár ártatlant is — halálba ....' A bomba bomba. A halál halál marad, hiába! Va"<i bombájával valaki találkozni kívánna? Legyen tiszta, akár a hó a bomba — tudunk egyet: jókor kiütjük kezéből a piszkos embereknek! Babos László fordítása 948