A Hét 1957/2 (2. évfolyam, 27-52. szám)
1957-10-06 / 40. szám
a maga természetes oka. Csintó István egykori pedellusunk, mint afféle szegény ember, velem együtt a város külső részén lakott, s ha útközben összetalálkoztunk, együtt mentünk közös munkahelyünkre. Öröm volt hallgatni Csintónak jóízű csallóközi beszédét. Az első világháború idején egy alkalommal egyebek közt ezt mondta: Mindétig nyűgösebb az életünk. — Engem a mindétig szó megkapott, meg akartam vele ismételtetni ezt a kifejezést, s ezért kérdeztem tőle: Hogyan is mondta ezt, Pista? — Csintó barátom pironkodva mentegette magát, hogy kiszaladt a száján a mindétig szó, én azonban megvigasztaltam: Igen jól mondta, Pista, nem szégyelleni való a mindétig, mert hiszen ez a mai mindig szónak az édesapja. A mindig ugyanis eredetileg mindéltig volt, ebből lett a mindétig, ebből a mindég és a mindig, majd az -ig ragos szók (házig, kertig .. .) mintájára a szóvégi -ig megrövidült, s így lett a mai mindig szavunk. Ugyanilyen rövidülésnek köszönheti létét a mai talán, lám, hisz, hiszen, ezek a szók ugyanis a ma is általánosan használt: találom, látom, hiszem igealakok öszszevonásából származtak. A hisz igének a felszólító módját régi íróink legnagyobb része, sőt még manapság is sokan írják: higyj, helyesírásunk szabályzata szerint azonban a higgy szóalak írása a helyes. Akik a higyj alak írásának a helyességét hirdetik, a hagyj, hagyja igealakok helyesírására hivatkoznak, azonban nem gondolok arra, hogy hagy igénk csakugyan van, ellenben higy igénk nincs. A hisz ige -sz eleme régi gyakorító igeképző; ugyanez a képző van meg a lesz, tesz, vesz, eszik, iszik és visz igénkben. Az itt felsorolt igék felszólító módja: légy, tégy, végy, egyél, igyál és vigy, vigyél. Ennek az igecsoportnak minden tagjában gy-s a felszólító módot jelentő igealak. A hisz igének gy-s felszólító módot jelentő alakjában is szabályos a gy, csakhogy ma már hosszan hangzik: higgyek, higgy, higgyed vagy hidd, higgyen, higgyétek stb. A helyesírás egységesülése egyik legfőbb előmozdítója a nyelvi egységesülésnek, amint erre Pais Dezső akadémikus is figyelmeztetett bennüket. ORBÁN GÁBOR €des any any elvünk Az új iskolai év küszöbén • Helyesen mutatott rá a magyar nyelvészetnek egyik fiatal, tehetséges munkása, Derne László arra, hogy ma egészen más jelentősége van a helyesírásban való jártasságunknak, mint valamikor. Régen az írás és az olvasás ügye csak a választottak szűkebb körének kiváltsága volt, ma azonban a dolgozók legszélesebb köreinek is életszükséglete lett. Valamikor a szegény ember nehezen jutott túl az elemi iskola padjain, s itt is csak a betűvetés és a számlálás elemeire oktatták a népi sarjadékot. Az általános tankötelezettség ma nálunk is nyolc évre terjed, s ez alatt • az idő alatt minden tanulónknak oly mérték« ben el kell sajátítania az írástudáshoz szükséges ismereteket, hogy necsak el tudjon igazodni a betűk sokaságában, hanem értelmesen ki is tudja magát fejezni írásban és szóban. Ha pedig vinni akarja valamire és nagyobb szolgálatokat is akar tenni a közösségnek, akkor a szlovák nyelvben és írásban is kell bizonyos jártasságot szereznie. így aztán nem kell a szomszédba futkosnia, ha valamely hivatalos nyomtatványt kell kitöltenie, vagy más valami iratot kell majd kiállítania. A helyesírás szabálykönyve mindnyájunkat egyformán kötelez. Semmit sem számít, hogy az ember egyéni véleménye megegyezik-e a szabálykönyv valamelyik pontjával, vagy sem. A szabálykönyv erkölcsi törvényünk, tehát alkalmazkodnunk kell hozzá, és ha nem tartunk benne valamit helyesnek, meglesz rá a módunk, hogy megmondjuk annak az illetékes szervnek, amelynek az a feladata, hogy írásunk módját folyton kapcsolatban tartsa az élőbeszéddel, a mindennapi nyelvhasználattal, mert hiszen az írás betűi az élő beszéd tükörképei. Ha ellenvetéseinket ez a szerv jónak és javaslatunkat megokoltnak tartja, elfogadja és általánosan kötelezővé teszi. A régi éjtszaka szót új helyesírásunk éjszaka alakban fogadta el, mert 57 nevelőnek a levele így kívánta. Ha azonban az Akadémia Helyesírási Főbizottsága előtt a magyar parasztemberek is megmondták volna, hogy ennek a szónak melyik alakját tartják a helyesírás szempontjából jónak, valószínűleg meghagyta volna az Akadémia a régi szóalakot, mert a magyar paraszt ma is jóccakát kíván, ha aludni megy, s a két cés kiejtésnek történeti előzményei vannak. Lehet, hogy a régi szóalak visszaszerzi ősi jogát, lehet, hogy az új fonna győz a versenyben; ránk nézve mindegy. Az egységesség elve azt kívánja, hogy szabálykönyvünk utasításait kövessük. A helyesírás törvényeinek a megszegéséért senkire sem rónak büntetést, de „ellene véteni egyre inkább szégyen, szabályait elsajátítani minden művelt dolgozónak egyre inkább kötelessége", írja Derne László. Most, az új iskolai év kezdetén lelkes tanítógárdánkra vár az a fontos feladat, hogy hazánk magyar ifjúságát megtanítsák a helyesírás gyakorlati használatára, s így egész életük folyamatára bekapcsolják őket a szellemi életben való közös működésbe. Nem apróságokra, ritkán előforduló esetekre kell a tanulók figyelmét ráirányítani, hanem a gyakorlati életben sokszor előforduló nyelvi formákra. Ha a csengetytyű helyett pl. csengetyűt ír a tanuló, ez még nem borítja fel a világot, ha azonban a világot helyett világott írna, vagy a tartott szó helyett ezt írná: tartót, ez már botrányos hiba lenne. Természetesen minél pontosabban elsajásítják a tanulók a magyar helyesírás szabályait, minél jobban behatolnak a finomabb megkülönböztetések ismereteibe, annál jobb. A finomabb megkülönböztetés lapjára tartozik pl. a mindig és a higgy sző helyesírása. A mindig szó második i hangját még nemrégen hoszszan is ejtették. A hosszúságnak megvolt. Szerkesztői üzenetek F. В., GUSZONA: Petőfi Sándorral és a ma költészetévél kapcsolatos írása ott jó, ahol már konkrét dolgokkal foglalkozik. Az eleje érzelgős és hoszszadalmas. Próbálja átdolgozni és küldje be újra, szívesen közöljük. Segíteni akarását méltányoljuk. Z. J. BALOG: Verse kezdetnek elén ügyes. Képzelete színes, szókincse is van, de helyesen érzi, hogy a formai követelményekkel még nincs tisztában. Ilyen irányú ismereteket csakis jó versek szorgalmas és jigyelmes olvasásával, valamint verstani szakkönyv tanulmányozásával szerezhet. Reméljük, rövidesen kedvezőbb választ adhatunk. GÜTAI F.: „Egy álom" című írásának alapgondolata jó, ám stílusa, nyelvezete kezdetleges, köznapi. Figyelje meg ezt a részletet: Árpi jött beszólni, hogy indulhatnak. De Emilnek már esze ágában sem volt a kirándulás. Barátja kissé bosszankodott, de aztán érdekelni kezdte Öt et is az ügy." .... Bizonyára most Ön is érzi, hogy ezt szebben is megírhatta volna: Ügyeljen jobban a cselekvés lélektani hitelességére és az emberek átalakulási folyamatának természetes ütemére. A kedvét ne veszítse el, érdemes tovább próbálkoznia. OROSZVÁRI: A Pionírok Lapját minden bizonnyal nem éppen az Orgonavirág c. versére ajánlottuk. A népdalhoz való ragaszkodása szó" dolog, mégis beleesik, valószínűleg öntudatlanul, a műdal hangnemébe: Elszállt boldogságom, akár egy szép álom és a visszatértét oly nehezen várom ... százszor visszasírom vesztett boldogságom, de drága emlékét mindörökkön áldom! Ami a 26. számban kifogásolt négysoros verset illeti, igaza van, valóban zavaros. Elbírálója valószínűleg a formai csiszoltságnak adott előnyt. A fénykép nyomdai célokra alkalmatlan. H. FERENC, CSALLÓKÖZ -ARANYOS: A beküldött rejtvény túl nagy méretű s tartalmánál fogva sem üti meg a mértéket. Egyébként pillanatnyilag rejtvényekkel el vagyunk látva. Р. В., BESZTERCEBÁNYA: Beküldött írásaira sorjában ezt válaszoljuk: Olvad a hó c. versében szertelen sorrendben közhelyeket ismételget. Stílusa hanyag és bizony gyakran magyartalan. Ezek a hibák előfordulnak további írásaiban is, a „Kardos a feleség"-ben, a „Régi emlék"ben és „Az utolsó levél"-ben is. Fiamhoz c. versében csak itt ott sikerül áttörnie a sematizmus szürke falát. Ugyanez a megienyzésünk a Sötét felhőkhöz. Egyedül a Merengés és a Még fiatalabb voltam c. verseiben találunk mélyebben átélt gondolatokra, míg a Három rózsa szövege túlságosan szirupos. Rím. ritmus, formai tisztaság — mindezek a fogalmak még távoliak Öntől. Ha jó ver. set akar írni, előbb ismerkedjék meg velük. B. MÁRIA, POZSONY: Elbeszélése kedves, azonban gyakorlatlanságáról tanúskodik. A párbeszédek naivak, a leíró részekben pedio fölösleges részletkérdésekbe bocsátkozik. íráskészsége és képzelőereje van, érdemes tovább próbálkoznia. Üdvözöljük. K. F., SZALKA: Sajnos, nem biztathatjuk azzal, hogy költő lesz Önből — hacsak szigorú és céltudatos önműveléssel nem pótolja azt, aminek a jelek szerint még hiányát látja: a sok olvasást, a magyar nyelvtani és verstani szabályok pontos ismeretét. K. S., STREKOV: Hajnal jelé c. verse határozott javulást mutat, bár még mindig akadnak benne valószerűtlen megá'lapítások. Ugyanis a hold nem hajnalban kel és ilyen időpontban már inkább sápadt, mint vörösen égő. Az „Aggódás" c. verse komoly probléma elaprózott boncolgatása. 10