A Hét 1957/2 (2. évfolyam, 27-52. szám)

1957-09-22 / 38. szám

об*" ASajMlWelL Bartek Lajos, a legkiválóbb gépszedök egyike Hogyan készül „A hét"? A mai ember el sem tudja képzelni az életet könyvek, folyóiratok, napilapoK, egyszóval sajtótermékek nélkül. Kétségtelen, hogy éppen a sajtó az, amely ötszáz éves „pályafutása" alatt az emberi kultúra, a művelődés terjesztésében mihdig is a legnagyobb szerepet játszotta s játssza ma is. Népszerűségével és fontosságával nem vetekedhetnek a hírközlés, az ismeretterjesztés és a szórakoztatás egyéb, modernebb eszközei: a rádió, a film vagy a távolbalátás sem. Az újság, a könyv ma tömegszükséglet, s egyre inkább azzá válik. Mindenki olvas, de csak kevesen ismerik a sajtó „kulisszatitkait", kevesen tudják, hogyan is készül egy újság, folyóirat. Hogy sokak kíváncsiságát kielégítsük, ezúttal bemutatjuk, mi minden szükséges ahhoz, hogy a leírt gondolat eljuthasson az olvasóhoz, hogyan készül egy képeslap, jelen esetben „A Hét". Itt természetesen nem a szerkesztőségi munkával, hanem a nyomdai munkálatokkal kívánunk foglalkozni. A sokszorosítás kétféle módjával találkozunk lapunknál. Egy része mélynyomással, a többi közönséges nyomással készül. Az előbbinél • fényképészeti, fototechnikai eljárást alkalmaznak, míg az utóbbinál dombormetszésű ólombetűket, illetve a képeknél kliséket használnak. A sokszorosításnak ez a módja tulajdonképpen még a hagyományos, immár félévezredes Gutenbergtalálmányon alapszik, míg a mélynyomás aránylag újkeletű. A szöveget szedik, mégpedig Linotyperendszerü szedőgépeken. Az írógépéhez hasonló klaviatúránál dolgozik a szedő, s a gép kész sorokat dob ki, ellentétben a Monotype-rendszerrel, amelynél a szedőgép papírszalagot perforál (pontoz ki), s aztán ennek a kipontozott papírszalagnak az alapján egy másik gép önti a különálló betűket és rendezi sorokká. Az előbbi rendszernél egy-egy betűhiba miatt az egész sort újra kell szedni, míg a másiknál elegendő a hibás betű vagy jel kicserélése, ezért a Monotype újabban kezd egyre nagyobb teret hódítani. A szedést az első korrektúra követi, ekkor javítják ki az észlelt sajtóhibákat. Ma már könyveinkben s egyéb nyomtatványainkban a sajtóhiba aránylag ritka, de érdemes megemlíteni, hogy egyes régi, középkori kiadványokban például a sajtóhibák jegyzéke több oldalt tett ki, mint maga a teljes szöveg. Az első korrektúra után történik a tördelés, vagyis a kiöntött sorok oldalakká rendezése, a megadott forma, a „tükör" szerint, s ekkor szedik — mégpedig kézzel — a címfeliratokat, fejléceket is. Ez a munka még a szedésnél is fontosabb, nagy jártasságot s igen sok ízlést követel meg. Lapunkat Sládek Mihály tördeli. Aránylag fiatal ember, alig több harminc esztendősnél. Szakmai jártasságánál és ügyességénél fogva feladatát igazán kitűnően látja el. A tördelés folyamán helyezik el a közönségesen nyomott résznél a kliséket is, amelyek cinkográfiai eljárással készülnek, s a régi rézmetszeteket pótolják. Ekkor már kialakul az oldalak végleges képe. A kész oldalakról aztán matricákat készítenek, s ezeket viszik át hengerekre, amelyek a körforgó vagy rotációs gépekre kerülnek. Ezek egyszerre tizenhat vagy harminchat oldalt nyomnak ívekben, és hajtogatnak össze. — Nagy figyelem kell a tördeléshez — Mondja Sládek Micha1. Ilyen hatalmas jényképezögéppel dolgozik Bulla Gyula A retusálás sem gyerekjáték — tartja Ozorák Tibor Bahurinsky Miroslav és Juröák Júlia a sze- . relő asztalnál Mach Frigyes tükörfényes rézhengerre kopírozza az anyagot