A Hét 1957/2 (2. évfolyam, 27-52. szám)

1957-07-14 / 28. szám

Területi Színházunk komáromi szék házában e napokban mutatta be • osz tatlanul nagy sikerrel Jozef Hollynak az első világháború előtti évek legje lent'ósebb szlovák színműírójánál A furfangos diák — Gelo Sebechleb sky című komédiáját. Rövid hetek leforgása alatt ez második Holly-komédia, amellyel kö zönségünk hivatásos színészeink elő adásában megismerkedhetett. А ко máromi bemutatót ugyanis megelőzt a műkedvelő együtteseinktől már so kat játszott Kubo előadása a Falu színházban. Az a tény, hogy Holl, életében még nem működött hivatá sos szlovák színjátszó-csoport, erő. akadálya volt drámaírói tehetségi kifejlődésének; ennek ellenére e ké bemutatott komédiája — köztük el sősorban A furfangos diák — fiának Martin Hollynak, a mártoni Hadserei Színház rendezőjének átdolgozásábar arról tanúskodik, hogy a vidéken lel­kipásztorkodó író tisztán látta kori társadalmának ferdeségeit és azokat komédiáiban igen ízes, mulatságoi formában bírálni is tudta. Gel óban, a furfangos diákban, Hol­lynak sikerült olyan népi figurát te­remtenie, akinek ma is erős létjogo­sultsága van színpadainkon. Feladati abban áll, hogy borsot törjön kispol­gári környezete alakjainak orra alá bolondját járassa velük és meglec­kéztesse elsősorban Potocki pékmestei uramat, ezt a leánya boldogságát semmibe vevő, doktor vöt kereső hígvelejű nyárspolgárt. Geto sokszoi szándékos, sokszor akaratlan tréfái telibe találnak és mire az tmposztoi bajkeverése véget ér, a komédia két fiatal szerelmespárja meg talál ja bol­dogságát, a kisváros nyárspolgárai pe­dig megérdemelt leckéjüket. Terü'eti Színházunk előadásában el­ső helyen Kozma Z olt án talált rendezői félfogását kell dicsérnünk He'yesen abból indul ki, hogy a szerző mondanivalóját burleszkre kell han­golni, hogy napjaink kritikusabb íté­letű nézője elevennek és találónak érezze társadalombírálatát. Az előadái tempója elevenen pergő, minden с színészek komédiázó kedvére van alapozva, s nem engedi, hogy a néző elemezni kezdje a látottakat és el­hangzottakat, töprengjen afelett mennyiben hiteles és reális egy-egy alak jelleme, cselekedete, színpadi élete, — de fogadja el az adott mu­latságos helyzeteket, derüljön, szóra­kozzék és közben lássa meg a szerzi • szelíd ostorcsapásait is. így elfogadjuk Király Dezső mindvégig mértéket tartó, szóban és gesztusban kitűnően egyénitett ala­kításában, hogy létezhettek az ő Po­tocki jához hasonló korlátolt nyárs­polgárok, elfogadjuk agglegény barát­jának, Sonka Rudi hentesmesternek roppant együgyüségét Fazekas Im­re hasonlóan telibe találó komédiás kedvű játékában. Es elfogadjuk с doktori címmel bíró három kérő ten­ger ostobaságát és karikatúráit is. Igen örvendetes és nagy meglepetése az egészében jól sikerült előadásnak Konrád József Rabanusz filozó­fusa. Konrád, aki a színház előadásai­ban úgyszólván túlnyomóan a pozitív hősöket, az amorozókat játszotta, már a Tanítónő öreg Nagyjában bebizonyí­totta, hogy elsősorban jellemszínész és ezt még hatásosabban igazolta utolsó szerepe, amelyben minden várakozáson felül egyenesen remekélt. Tésztás nak maszkírozott arca, csupakéz és csupaláb megnyúlt alakja külsőben is megfelelt éppúgy, mint vontatott hanghordozása, fifikus arcjátéka és ügyefogyott mozgása. Öröm volt fel­fedezni benne a jellemet kitűnően megformálni tudó színészt, aki egy pillanatig sem esik ki jól átgondolt játékstílusából. П 0 -S> Л cbbobjc furnér Zsigmond Gelo és Fazekas Imre .Sonka Rudi hentesmester szerepében Jelenet a komédia ' harmadik felvonásából hibájából — halvány maradt. A jól fejlődő Gyurkovics Mihály ezúttal színtelen szerepet kapott, ug­rál és szaladgál, ám ezzel a megfelelő szó híján nem tud derűt kelteni. Egyetlen jelenetében kellemesen tűnik fel Kovács Béla eleven dikciója. A nők, a vénleány Karolina kivéte­lével, Holly ízes komédiájában ugyan­csak színtelenek és csak részben kár­pótolja ezért a nézőt Lelkes Mag­da bővérű komédiázása. Karolináján ugyanúgy alkalmunk van derülni, mint az imposztor Géton, a pörüljárt kérőkön, Potocki pékuramon és ke­belbarátján, Sonka Rudin. Legvégül szólnunk kell Turner Zsigmond iátékáról. Gelo igen hálás, ám egyúttal nehéz szerep. Tur­ner mindenkor meggyőző és mulatsá­gos, ahol önmagát, Getot játssza, de felesleges túlzásokba esik, amikor a szélhámos Dolansky dr. maszkját ölti magára. Feltétlenül közelebb kerülne a sz'.ovák víg játékirodalomnak ehhez az egyik legmulatságosabb alakjához, ha a további előadások folyamán még kellemet és kedvességet tudna bele­vinni játékába. A színlap nem árulja el a komédia fordítójának nevét és ez hiba, mert ellenétben a Kubo tűrhetetlenül rossz fordításéival, a Geto átültetése — né­hány durvább hibától, magyartalan­ságtól eltekintve — egészében elfo­gadható: jól adja vissza a századelő kispolgársága nyelvének sajátos ízét s ügyel a színpadi beszéd követelmé­nyeire, és hatásos voltára is. Területi Színházunk sikeres bemu­tatója bizonyítéka annak, hogy egész sor tehetséges, fejlődőképes színé­szünk van, akik megfelelő művészi vezetés mellett minden bizonnyal A furfangos diáknál igényesebb és nehezebb feladatokat is ugyanilyen átütő sikerrel és társadalmi hatás­sal tudnak majd megoldani. EGRI VIKTOR Tóth László merev és eiokelös­disfcödó Topolszki ügyvédje is mulat­ságos volt, noha kevés új színfoltot rakott megszokott játékához. Sipo s s Jenő is a szokottat adta Zelenák doktor hálás szerepében. A komédia többi férfiszerepét a szerző meglehe­tősen színtelenül hagyta, különösen a két szerelmes figurája konvencionális, messze elmarad a komédiázásra, bur­leszkjátékra alkalmat adó főszere­pektől. Kovács József, az egyik jegyes, megjelenésében jól fest, be­széd- és mozgáskultúrája azonban még egyenetlen, Bug ár Béla — int említettük, jórészben a szerző Podhorsky felvételei A három doktor-kéró (Sípos Jenő, Tóth László, Konrád József) és Potocki céhmester (Király Dezső)

Next

/
Oldalképek
Tartalom