A Hét 1957/2 (2. évfolyam, 27-52. szám)
1957-09-15 / 37. szám
A felállványozott dóm a Rudnay tér felöl Ubár József, a legidősebb kőfaragó lBnc s olyan város, melynek ne volna valami jellegzetessége. Amikor Párizst halljuk emlegetni, az Eiffel-torony jut ИНИН eszünkbe, Prágát legtöbben a Hradzsinról ismerik, Budapestet hidairól és csipkéstornyú-, országházáról. így sorolhatnám tovább, amígi eljutunk a mi városunkhoz, melyet már aligha tudnánk elképzelni fordított asztal formájú vára és az alatta kimagasló dóm tornya nélkül. A napokban, amint lejövet a várlépcsőn, meg akartam rövidíteni utamat a dóm melletti utcán át a Rudnay térre, láttam, hogy nagy változások történtek, amióta utoljára jártam erre. Állványokat állítottak a dóm falai mellé, s a kőfaragók egész serege dolgozik a koromtól feketéllő falak tövében. Szebbnél szebb, mesteribbnél mesteribb kőrózsákat, gótikus csipkés díszítésű Ivoszloprészeket, párkányperemeket és egyéb díszítéseket vésnek-faragnak ki a formátlan kövekből. Ezeket aztán egyenként beilleszgetik a régi szétmáilott, kicsorbult kövek helyébe. Több mint kilencven éve nem tatarozták már városunknak ezt az értékes történelmi nevezetességét, Így hát az idő vasfoga megrágta a falakat, de még jobban a gótikus díszítéseket, melyek itt-ott omladozni kezdtek. Hogyne örülne az ember, amikor látja, hogy az állam' gondoskodik e nevezetes történelmi értékek megmentéséről. Már ahogy munka közben lehet, beszéltem az épületen dolgozó kőfaragókkal, ácsokkal, munkásokkal és a restaurálást végző csoport vezetőjével is. — A javítás céljaira hétmillió koronát irányoztak elő — mondta — ebből az ősszegből futja majd, hogy az egész épületet rendbehozhassuk, az alapoktól egészen a 85 méter magas torony tetejéig. Nem kis dologról van itt szó. A tatarozást előreláthatólag 1960—61-ben fejezzük be. A dolgozók nagy része szakképzett kőfaragó, kik a felismerhetetlenségig szétmáilott kődíszítések helyébe újakat faragnak, szakasztcttan olyanokat, mint a régiek voltak, s így a dóm lassan visszanyeri majd eredeti formáját. Innen alulról nézve ki hinné, hogy a torony tetején levő korona, mely nem látszik nagyobbnak egy jókora almánál, több mint három métermázsát nyom, s hogy az alatt lévő párna terjedelme négy négyzetméter. Több mint hét kilogramm aranyra lesz szükség a korona és a párna bearanyozásához. A környék lakosai reggeltől estig hallják a kopácsolást, s aki erre jár, biztosan észreveszi a nagy sürgés-forgást. Nehéz teherautókon szállítják ide a mázsás köveket. Amint legördítik, alattuk szinte remeg a föld. Bohunicky mester, az ismert kőfaragó vési ki belőlük a legszebb oszlopfejeket és kőrózsákat. Munka közben találtam, ahol az utolsó simításokat végezte az egyik ilyen oszlopfő részének díszein. Annyira bele volt merülve munkájába,^Jjjp^p-tejét is csak néha emelte fel, miközben magyarázóbb — Több mint két hétig tartott ennek az'egw-munkatárgynajaf a kidolgozása, — mondta. — Még kilenisgifyqejí kell kiÄiragnqjflü hogy egy teljes oszlop legyen belőle. .даЕф^ду iUen részttejfK' a súlya több mázsa. JWjr]f j Ж Arra a kérdésre, hány ilyen oszlopét kell' Ifn^^kifar^niL^f" összerakni, akárcsak a játék építőkockákat, ojörtréfálva annyit mondott, ha van kedvem, menjek körbe és ^gaAoljam meg. Anynyi van belőlük, hogy még ő maga sem tvMbf — Hónapokig tanulmányoztam a dóm vWamennyi díszítési elemét, hogy ugyanúgy meg tudjam majd őket mintázni, mint az előbbiek voltak. Csak most tudom igazán, — mosolyog —, hogy а XIV. században élt kollégáimnak nem volt könnyű dolguk. — Amott már készítik az ácsok áz állványokat, — mutatja, — hogy az elkészült részeket fel tudjuk majd szállítani, helyenként 50 méter magasba, s be tudjuk majd illeszteni a régiek helyébe. Az ácsokhoz nem lett volna tanácsos előzetes légtornász-tréning nélkül felmászni, ezért inkább csak alulról néztem a munkájukat, amint odafenn negyven méteres magasságban, egy szál dorongba kapaszkodva versenyt kopácsoltak az alattuk dolgozó kőfaragókkal. Azoknak is az egyik legfiatalabbik tagjával, Sanszky Lacival. Nemrég múlt tizennyolc éves; a szakmájához illő komolysággal „püföli" simára az egyik kőkocka felületét. Mindjárt mellette dolgozik Ubár Józsi bácsi, az itteni kőfaragó gárda egyik legidősebb tagja. Derékig vetkőzve birkózta fel a „bakra" jó pármázsás kőhasábját, hogy aztán vésővel és kalapáccsal formálja ki. Biztosan már jóval túl van a hatvanon, de inkább nem kérdeztem meg tőle, nehogy megsértsem. Túltesz ő bármelyik fiatalon. Megkért; hogy fényképezzem le, szívesen eleget tettem a kívánságának. Halványodó nyárvégi napsugarak simogatják a sebzett falakat. A torony felett már útra készülődnek a fecskék. Lehet, hogy ha jövőre visszajönnek, alig ismernek majd rá a dómra a sok faállványtól. A Rudnay tér felől már az épület felét be is takarták velük. Pár év múlva pedig, amint az állványok lassan eltűnnek, újból régi díszében ragyog majd az ósi dóm, s ugyanúgy megújul, mint a Mihálykapu utca régi házai, vagy mint a városunk felett uralkodó ősi vár. FELSÖCZY IMRE
