A Hét 1957/2 (2. évfolyam, 27-52. szám)

1957-08-25 / 34. szám

0 Riportra indultam, azt tudakozódván, hogy az irodalom, amelyet előszeretettel nevezgetnek szellemi nagyhatalomnak, milyen hatással lehet a leginkább csak munkájuknak, családjuknak élő kisemberekre. Amikor már a tizedik, tizenkettedik emberrel beszélgettem könyvekről és irodalomról, az az érzésem támadt, hogy mindazt, amit nekem mondhatnak, nagyjából úgyis tudom rég, de titkon azt szerettem volna, ha, mondjuk, találkozom olyan olvasóval, akinek az esete majd fényesen bizonyítja az irodalom nélkülözhetetlen voltát a hétköznapi emberi cselekedetek közepette is. Azon a bizonyos napon egy hivatalnok családnál jártam, olyan emberek házában, akiknél a mindennapos élet szokványos keretek között zajlik. Olyasféle emberek voltak ezek, akik -magatartásukban őrzik még a volt középosztály némi erényeit, de mostani életük, mint egy réteg képviselőié, eléggé zavaros képletet mutat. Nincs ebben semmi különös, talán maguk sem így akarják, mert hiszen ki volna az, aki állítani merné, hogy életét teljesen sajátmaga kormányozza, amikor azt gyakran kívülről jövő hatások is alakítják s az ember védekező ösztönével, védőpajzsul tartja a megszokottságokat és konvenciókat. Ez a védő pajzs rzonban ritkán nyújt védelmet az élet új áramlataival szemben. Az asszony, már a ház asszonya, végtelen szelídséggel — mint egy töredelmes halkszavú vallomásban — elmondta, hogy az élet a családban régen nem abban a mederben • folyik, ahogy azt ő szeretné. A fiatalok, két virágzó szépségű lány, a maguk elképzelései szerint élik életüket. Az egyik diák a másik hivatalnoknő, s уиеаьёк VI es Reád gondoltam tegnap este, kedves, — Hogy tovaringat már a messzeség, Egy esztendő hogy elmosta az arcod! — Idéztelek, míg a nyárest setét, Bársonyos szárnya halkan beborított — S hogy elszállt már keserűség, harag A szivemből és lassan szertefoszlik Á szerelem is. Ami megmaradt: Már emlék csupán, hajadnak hullámos, Lágy barnasága, virág-kék szemed. Be kegyelmes az idő, hogy a régi Szeg emlék űj emlékeket temet: Nehéz napokat, válasmtas órák Tanácstalan perdülő perceit, Nem őrzi meg, csak a derűset, szépet, Minden fonákot, visszást elmerít. Most simogató szóval becézgetlek. A .'.-.-d, mint réges-rég, megfogom, S megbékülten elbeszélgetek véled., г Kinn, tizenegyet kongat a torony. BABOS LÄSZLÖ mindkettejük élete jóformán csak az érintő irányában találkozik az ő problémáikkal, és bizony ez a súrlódás sem fejleszt olyan hőt, aminél egy ilyen kis család megmelegedhetne. Vajon hol nincs ez így, ahol nagy lányok vannak a családban, vagy legalább is hol nem érezné ugyanezt egy családanya, különösen ilyen szenzitív természetű, anv'yennek ez az asszony tűnik? S mégis én azt látom, hogy sajnos, kezd ott az élet darabokra törni, ahol a gyermekeket más vágyak húzzák, mint a szülők elképzelésiből lett életideál. Mindkét lány szlovák iskolákat végzett s így már köreik is olyanok, ahol leginkább ez a műveltség érvényesülhet. Egyébként a családban egy nagyon értékes tradíciót tartanak számon. A család feje egyenesági leszármazottá egy neves magyar költőnek! A lányck viszont alig tudnak, vagy legalább is nem szeretnek magyarul olvasni, ahogy ezt az anya szavaiból kiveszem. Egy sóhaj és egy homályos tekintet többet mond, mintha még órákig beszélgetnénk — így hát másnapra újra beigérkezem, annál is inkább, mert az anya jobbnak tartaná, ha a családfővel beszélgetnénk ilyen dolgokról, aki úgymond mindnyájuknál jobban kedveli az irodalmat és a legtöbbet tudna a költő-rokonról is mondani. Elmentem azzal a mélyen lehangoló érzésr-; sei, amit egy olyan kijelentés tehet, hogy ha van értékes irodalom, akkcr azt a vallásos meggyőződésű keresztény írók művelték, s hogy olyan erkölcsromboló írókat, mint Mikszáth, nem tekintenek komoly írónak. Aki olyasmit ír, mint a Különös házasság! Másnap, hogy mégis elmentem kisebbnagyobb viszolygásomat legyőzve, C.—éket nem találtam otthon a Vörös Hadsereg úti csínos lakásukban. Csengetésemre csak a fiatalabb lányka nyitott ajtót azzal, hegy szülei elutaztak. Amint ott állt a szép lányka az ajtóban, hirtelen belémhasítot.t aZ érzés, hogy megcsaltak, nem vártak, és belémdöbbent a felismerés, hogy van az életnek ilyen dolga is: emberek nem ellenségként állnak szembpn egymással, csak értetlenül egymás gondolatait és szándékait illetően. Abban a pillanatban talán ezer és ezer tragédia zajlott le a nagy világban s mégis megállt egy pillanatra a fejem felett az idő, arra intve, hogy nincs kis és nagy tragédia, csak egy van: ami az ember vesztére történik. Nem is akartam nem is tudtam latolgatni, hogy most itt mi történt, csak éreztem, hogy ezek a kisemberek jóvátehetetlenül bezárkóztak a maguk előítéletektől terhes kis világába. Nem előttem, a munkás fiából lett újságíró előtt fordították meg kétszer a kulcsot a zárban, hanem azek előtt a a gondolatáramlatok előtt, amelyekot napjaink hajtanak maguk előtt. Nem én vittem volna magammal — de ők kinyilvánították, hogy nem kíváncsiak semmire, ök nem akarnak interjúalanyok lenni, még kevésbé vitapartnerek, számukra az irodalom is, a költővel való rokonság erkölcsi tradíciója is csak annyit ér, hogy hosszú téli estéken oly könyvekhez menekülnek, amelyek eleve biztosítják számukra a korszerű problémáktól való elvonatkoztatást. Tudom hogy létezik ez a magatartás és érzem a lelkekben uralkodó bizalmatlanságot, s mégis fáj, hogy ilyen dologban az irodalom érdekében végzett közvéleménykutatásban, nem ért meg ez a tisztviselöcsalád, pedig életünk nem különbözhet olyan végletesen, hogy egykét dologban ne érthetnénk egyet. S milyen paradoxon: ezt a bizalmatlanságot éppen az irodalom, jó könyvek oszlathatnák el! De ök elmentek otthonról! Valami bocsánatkérés-félét dadogtam a szép lány felé, s a lépcsőházban távozóban, magamban még külön azért az egy-két percért is, amivel feltartottam. MIKUS SÄNDOR Közeledik az 1958-as terv összeállításának ideje. Ne felejtsék el bejelenteni igényüket szállítójuknál N E OK ON VIT nevű új, prokain-penicillinnel dűsítt készítményünkre. Ez a vitamíné.s antibiotikum tartalmú sűrített tápszer a legalkalmasabb eszköz malacok, csirkék és kispulykák felnevelésére. Elősegíti a növekedést; átlagban 10%-kal, a fejlődésben visszamaradt állatoknál még többel, fokozza a súlygyarapodást. Gyorsítja a hizlalást, megvédi a növendékállatokat a vészes hasmenéstől, az emésztő és egyéb szervek megfertőződésétől, jelentős mértékben csökkenti a növendékállatok elkorcsosodását és elhullását, megjavítja egészségi állapotukat. Csökkenti az istállózásban és a takarmányozásban előforduló egyes hiányosságok kellemetlen következményeit. Fokozza a táplálék, főként a fehérjék felhasználásának mértékét. Az állathigienia, a gondozás és a takarmányozás komolyabb hibái esetén azonban nem lehet hatásos. A tyúkoknál jobb tojáshozamot és kikelési arányt figyeltek meg. 1 kg-os csomagolásban kerül forgalomba. FARMAKON nemzeti vállalat OLOMO U'C 14