A Hét 1957/2 (2. évfolyam, 27-52. szám)

1957-08-18 / 33. szám

ARATÖ ENDRE, a budapesti Eötvös Lóránt Tudományegyetem docense (Magyar és csehszlovák kommunisták együttműködése a két világháború között) Népeink együttműködésének demokratikus hagyományain túlmutatnak a kommunista mozgalom kapcsolatéi. A határt e kétfajta együttműködés között sokszor nehezen lehet megvonni, hisz József Attilának a kommunista Úttal való együttműködését ez utóbbi kapcsolattípushoz számíthatjuk, s nem egyszer a demokratikus együttműködés kommunista kapcsolatokká fejlődhet. Már szó volt a Magyar Tanácsköztársaság csehszlovákiai visszhangjáról, s a magyar kommunisták szerepéről a CsKP megalakításában. Míg 1919-ben s az azt követő időkben a magyar kommunisták nyújtottak jelentős segítséget csehszlovák elvtársaink* nak, addig az ellenforradalmi rendszer idején a CsKP nyújtott felbecsülhetetlen segítséget az illegalitásban harcoló magyar kommunistáknak. Miben állt ez a segítség? A kommunista eszmét, gondolatot tartalmazó sajtó nagyrészt Csehszlovákiából került át Magyarországra. Már 1920-ban egy bécsi nyomdában szedett magyar lapot, a Proletárt, a csehországi Kladnóban nyomták. E kommunista kapcsolatokban is igen nagy szerepet játszott a csehszlovákiai magyarság. A határmenti magyarlakta terüle* teken ugyanis a CsKP viszonylag erős szervezetekkel rendelkezett, amelyek támogatták az illegális magyar párt tevékenységét. A KMP megsegítésére irányuló munkát a CsKP prágai központja irányította. A csehszlovákiai magyar kommunisták pedig nagy leleményességgel, minden lehetőséget kihasználva juttatták el a kommunista sajtót Magyarországra. Ez a munka szakadatlanul folyt a két világháború közötti időszakban. A CsKP különösen a fasizmus előretörésének idején fokozta a kommunista sajtó Magyarországra küldését. 1937-ben például a magyar kommunisták úgy játszották ki a Horthy hatóságok éberségét, hogy a kommunista könyvek címlapját megváltoztották. Hadd jegyezzük meg, hogy a Szovjetunióból jött magyar nyelvű sajtó is Csehszlovákián keresztül a CsKP segítségével jutott hazánkba. A csehszlovákiai párt magyar nyelvű sajtóját is rehdelkezésére bocsátotta az emigráns magyar kommunistáknak. A napilapoktól kezdve a kultűrális folyóiratokig gyakran találkozunk a magyar kommunisták politikusok és írók cikkeivel, tanulmányai-1 vaí, szépirodalmi munkáival. E cikkek, tanulmányok nagyrészt magyarországi témákkal foglalkoztak, ami ugyancsak jelentős Vállvetve segítség volt a KMP számára. De nemcsak a magyarországi kommunisták foglalkoztak Horthy-Magyarországgal s támadták annak gazdasági és politikai rendjét; a kommunista magyar lapoknak ez állandó témája volt. S a Csehszlovákiából átjuttatott sajtónak meg is volt a hatása Magyarországon, ami elsősorban a határmentén volt tapasztalható. A salgótarjáni- bányászok körében termékeny talajra találtak a Losoncról átcsempészett kommunista röpiratok, újságok. Különben a salgótarjániak — mint erről egy rendőri jelentés számolt be 1929-ben — turistaöltözetben rendszeresen átjártak Csehszlovákiába, ahonnan kommunista sajtótermékeket hoztak magukkal. A tatabányai bányászoknak is megvoltak az állandó kapcsolataik Csehszlovákiával. Piszke, Lábatlan és Tokod magyar munkásaira jó hatással volt a CsKP tevékenysége, s ennek Magyarország felé irányuló munkája. A legális CsKP magyarországi befolyását és a csehszlovák-magyar kommunista kapcsolatokat mélyítette a Csehszlovákia főiskoláin, elsősorban a brünni technikai főiskolán tanuló magyarországi diákok egyrésze. E diákok a párt hatása alá kerültek, sokan közülük kommunisták lettek, s a szocialista eszmét terjesztették Magyarországon visszatérésük után. E kapcsolatokon kívül a KMP és a CSKP között — nem egyszer más közép- és keleteurópai pártokkal együtt — fontos megbeszélések folytak a közös célkitűzések meghatározására, az akciőegység biztosítására. E jelentős együttműködésből csak kettőt emelünk ki. Í933-ban a CSKP által szervezett prágai antifasiszta kongresszuson magyar küldöttek is részt vettek. Még fontosabb volt áz az értekezlet, amely 1938 augusztusában a Csehszlovákia létét fenyegető veszély idején ült össze a CsKP kezdeményezésére, s amelyen a. közép-, ke-' let- és déleurópai kommunista pártok delegátusai mellett a KMP küldötte is részt vett. S a KMP ezen az értekezleten s a határozatnak megfelelően később is, a prole-' tár nemzetköziség elvének alapján, saját burzsoáziájának álláspontjaival szemben a Csehszlovák Köztársaság fenntartása mellett foglalt állást. Nyilvánvaló, hogv a Horthy-Magyarország mindent elkövetett a kommunisták és a két párt ismertetett kapcsolatának ellensúlyozására. Hatalmas rendőri apparátus tevékenykedett, amelynek feladata a kapcsolatok feltárása és megakadályozása volt. E rendőri apparátus állandóan figyelte a CsKP tevékenységét, nem kerülte el figyelmét a legcsekélyebb megmozdulás sem, Természetesen nemcsak a kapcsolato* kat figyelték, hanem minden eshetőségre felkészültek, hogy ne érje őket semmiféle közös akció váratlanul. Mindezt azért tették, mert felismerték a legális CSKP nagy jelentőségét a magyar kommunista mozgalom számára. Egy rendőri jelentés nem alaptalanul,utal a CsKP 1936. évi VII. kongresszusa anyagának ismertetésekor arra, hogy a CsKP prágai kongresszusán hozott határozatok különös figyelmet érdemelnek, mert a magyarországi kommunista szekció elsősorban a CsKP tevékenységét veszi irányadóul és útmutatásokat onnan vár. (Munkásmozgalmi Intézet Archívuma А/ XXIII/22. 12/1936/16.) Különös éberséggel figyelték a határt, nem csempésznek-e át kommunista sajtóterméket. A rendőrség körlevelekben rendszeresen felhívta a határőrség figyelmét a magyar nyelvű kommunista sajtóra, aminek becsempészése várható volt. S nem egyszer sikerült is ezt megakadályoznia, mert a magyar rendőr* ségnek voltak spiclijei a csehszlovákiai ma-' gyar kommunista mozgalomban is. Rajtuk s a kommunista sajtó figyelemmel kísérésén keresztül jól ismerték különösen a határ* menti magyar városok és helységek kom* munista mozgalmát. A délkomáromi magyar rendőrkapitányság például rendszeresen ^ küldött jelentéseket a határvidék magyar kommunista mozgalmáról a belügyminisz-' ternek. Ez a rendőri apparátus, amely munkájába belekapcsolta a csehszlovákiai magyar külképviseleteket is, minden módon meg* akadályozta a csehszlovákiai kommunisták magyarországi utazását. De nemcsak a kommunisták, hanem a haladó demokratikus mozgalom résztvevőit sem engedték Ma* gyarországra, vaay ha be is engedték, állandóan figyelték őket. Ezt tették a brün* ni magyar főiskolásokkal is, akik ellen vizsgálatot is indítottak. Különös mértékben keltette fei a Hort* hy-rendőrség figyelmét a magyarság köré* ' * ben is tért hódított szovjetbarát mozgalom, amely — mint láttuk — a Sarló tevékeny* sége nyomán bontakozott ki. S ha a Horthy-Magyarország rendőri ap* parátusának a magyar-cseh-szlovák kom* munista együttműködés sok szépen kibon* takozó hajtását sikerült is széttipornia, e kapcsolatok nem kis mértékben segítették í . és erősítették az amúgyis igen nehéz kö* "4д rülmények között harcoló magyarországi ' kommunista mozgalmat. (Folytatása következik) Él még Petőfi fája — a cemétei bükk ...! Már nyomdában lehetett a Hét 27. száma s benne cikkem Petőfi fáiról, mikor meglepő s kedves hírt kaptam a Kerületi Múzeum lelkes gárdájától — Eperjesről. A hír, amelyet cikkem kiigazítására már csak utólag használhatok fel, a cemétei Petőfi-fákról szólott, s elsősorban ráébresztett tollhibámra — ugyanis a keresett fa nem tölgy, hanem bükk. Minthogy én az elmúlt tavaszon Eperjesen jártamban sürgető útitervem miatt a város környékének csak kis részére jutottam el, tovább 'furdalt a kíváncsiság, igaz-e hogy eltűnt a cemétei Petőfi-bükk, levélben megkértem az eperjesi múzeum vezetőjét: Копеек tanárt, gondnokát: Körtvélyessy Istvánt és a kiváló múzeumi fényképészt: Karabin mestert, járjanak végére, nézzenek utána, hátha mégis, mégis él a Petőfi-fa...?! Es íme — kiderült az igazság. Se villám le nem sújtotta, se favágók tűzre nem hányták — él. Alig 200—300 méterre Ceméte-fürdőtól, egy erdei út mentén él és virul, hatalmas, egészséges törzse messze kimagaslik a környező erdő fái közül. Petőfi 1845. évi felvidéki útjáról 1899-ben ezt jegyezték fel az „Eperjesi Lapok": A kies fekvésű С e m ét e is láthatta 'ót, melynek baloldali erdősége, egy sétaút ment én álló óriási bükknek derekán mostan is az ő nagy nevét őrzi — talán áz 8 kezétől eredő betűkkel... A százados bükk törzse valóban ódon betűvésetektől heges ... De hogy köztük, van Petőfi kézjegye, azt mi sem bizonyítja. A fa azonosságának bizonyítéka, a régiek hagyó- • mányán felül, az a kis betonoszlopokba \ ágyazott vaskerítés, amellyel még kortársi emlékezők "Övezték a fát. A szitadrót, amely a kerítés közeit kitöltötte, áldozatul esett a mállasztó időnek, de a vaslándzsák szilárdan őrt állanak a vén bükk törzse körül ... Az eperjesi múzeum válasza dokumentuma annak a megértő és nemes készségnek, amellyel a csehszlcrxikiai kultűrális szervek és személyek nyomjárásomat a világszabadság páratlan költőjének, Jankó Krát ifjúkori harcostársának Hviezdoslav kedvencének útjain egyengették As támogatták. BÉKÉS ISTVÄN 13