A Hét 1957/2 (2. évfolyam, 27-52. szám)

1957-08-18 / 33. szám

Panoráma A vár legrégibb része, a nagytorony Szapolyaiak voltak és sok valószínűtlenséggel egymásnak ítélte a két szerelmest. A legenda szerint Fatime a csalárd Mizsámi nagyvezír leánya volt. II. Mohamed szultán halála után Mizsámi a törvényes örökössel szemben, ennek testvérét, a hiú és gyönge jellemű Dzsemet akarta kijátszani, mivel számolt azzal, hogy Dzsem mellett ő lesz az igazi uralkodó. Hogy terveinek bizonyos szilárd alapja legyen — a rokoni kötelék — felajánlotta még gyermeksorban levő Fatime leányát Dzsemnek. A szultáni trón megért egy asszonyt. Dzsem belement az alkuba, eljegyezte a gvermek Fatimét. És megindult kíséretével Isztambul felé, hogy beleüljön a megüresedett trónszékbe. Am a nagyvezír tervez és a janicsárok végeznek. A feldühödött janicsárok felkoncolták Mizsámit, Dzsem kíséretét szétverték, őt magát elfogták és Bajazid lett a szultán. Fatimét a nagyvezír háznépével együtt eladták rabszolganőnek. Nándorfehérvár rabszdlgapiacán talált Fatimére Szapolyai István várnagya és megvette a lányt Szapolyai Hedvig asszony részére. Közben a várnagy is beleszeretett Fatimébe, akit kedvese, a fiatal és szép Omár országról-országra keresett, míg végre a nyomok elvezették őt a trencséni várig. Szapolyai nem volt hajlandó Omárnak sem kiadni, sem eladni Fatimét. Hiába sírt az ifjú. „Könnyebben fakasztasz e kőből vizet, mint az én szememből könnyet. Azonban ha kutat vájsz e sziklába, Fatime a tiéd lesz" — válaszolta könyörgésére. Hosszú évek során százával hullottak el Omár emberei, törökök, szlovákok, magyarok ... Végül is hárman maradtak. Egyikük Omár volt. De a sziklából mégis vizet fakasztott. Fatimét elnyerte és ma is élnek, ha meg nem haltak. Ennyit a legenda a trencséni vár kútjáról. És a közjátéknak vége. A történelem kerekei állandóan forognak. A Szapolyaiak alája kerültek. I. Habsburg Ferdinánd kiűzte az ellenkirály Szapolyai Jánost az országból, várait elfoglalta és bevette Trencsént is. Szapolyai Lengyelországba menekült. Trencsén ismét királyi vár lett. A tizenhatodik század végén az Illésházyak a vár urai. Ezek a hitehagyott protestánsok eleinte még Bocskai majd Bethlen Gábor oldalán harcolnak, de a Rákóczi és Thököly felkelésektől már távol tartják magukat. Jezsuitákat telepítenek le a városba és II. Rákóczi Ferenc szabadságharcában az Illésházyak a labancok oldalára állnak, a szabadság ellen. A trencséni csatavesztés után lehanyatlott Rákóczi csillaga. A hitehagyott Illésházyakban mégsem bízott a császár. Még a szatmári békekötés után sem vonta ki a császár Trencsén várából a német helyőrséget és az Illésházyak kényszerültek a várat elhagyni. A császár katonái 1782-ben vonultak ki a várból, amelyet tllésházy János akart átalakítani. A tűz* vész áthúzta számításait. A vár porig égett. Foghíjas várfalaktól övezve, szomorú büszkeséggel tetszeleg magának az ember ctágú vöröscsillagával feldíszített öreg torony a Vág vizében. Megadással viseli az új idők jelképét és'irigykedve nézi a hegy tövében elterülő város lüktető életét, az üzemek kéményének füstoszlopait, a vágányokon vágtató vasparipákat, hihetetlenül bámulja a megnyergelt Vág vízierőműveit, ami bár szerves folytatása a múltnak, mégis homlokegyenesen áll vele szemben. A városban kigyúlnak az esti fények s a magát áprilisinak képzelő augusztusi nap beleszelídül a puha meleg nyári éjszakába. Feltűnnek az első csillagok és a kék hegyek mögül óvatosan bújik elő az égi kifli. Kár, hogy az este csendjét felveri az itt vendégszereplő cirkusz hangszórója, amely már reggel óta a városi hangos bemondóval felváltva két édeskés slágert bömböl. Ezek a dallamok nem a múlt és nem jövő. Csupán egy levitézlett társadalmi osztály ízléstelenségének itt maradt csökevénye. Kár az ilyen ünneprontásért... BARSI IMRE Madártávlat