A Hét 1957/2 (2. évfolyam, 27-52. szám)

1957-08-11 / 32. szám

Seregszemle előtt A Csemadok Közpon ti Vezetősége és a Szlovák Nemzeti Front zselízi járási bizottsága 1957. augusztus 24—25-én a Szlovák Nemzeti Felkelés évfordulójának jegyében, aratási ünnepéllyel és mezőgazdasági kiállítással egybekötött országos dal- és táncünnepélyt rendez Zselízen. Ezen az országos dal- és táncünnepségen a Csemadok pozsonyi, nyitrai, besztercebányai és kassai kerületeinek képviseletében az ország legjobb huszonkét magyar népiegyüttese szerepel majd csoportos és egyéni ének- és táncszámokka!: A Csemadok népművészeti kutatómunkájában újabb fejlődést jelent és gazdag műsort ígér ez a népművészeti szemle. Ezt a dal- és táncünnepséget festői környezetben, a valamikori Eszterházy vadászkastély körül elterülő évszázados parkban rendezik meg. Már egyedül ez a tény is arra késztet bennünket, hogy kis környezettanulmánnyal szolgáljunk az olvasóknak, akik közül bizonyára sokan majd résztvevői is lesznek ennek az ünnepségnek. A parkban lépve rögtön szembetűnő a gazdag, színpompás növényvilág, mert a megszokottabb platánon, ezüstnyárfán, nyíren, fenyőkön, juharokon, évszázados tölgyeken kívül olyan ritkább faféleségeket is láthatni, mint a mocsári ciprus, tulipánfa, vagy a liliomfa, s vannak olyan évelő aljnövényei s virágtéleségei, mint a téltemető, bíborhunyor, ciklámen, májvirágok, odvas keltlke, vagy az erdei szellőrózsa, amelyek tavasztól késő őszig gyönyörködtethetik a parkban sétáló vagy pihenő embert. Az érdekesség kedvéért meg kell említeni, hogy az ősi park közepén álló valamikori vadászkastélyban tartózkodott egykoron a neves zeneszerző, Schubert is, mint Eszterházyék Jjázi zenetanárja, akinek a fáma szerint éppen valamelyik Eszterházy grófnő miatt kellett otthagynia nevelősködését. Egyébként a városka egyre növekvő jelentőségét bizonyítja az is, hogy itt rendezik meg az idei országos népművészeti szemlét. Zselíz, amelyet különben régebbi nevezetességei alapján egykét helyi érteimiségin kívül alig tart más számon, az utóbbi időben jelentős fejlődésnek indult. Az ország legnagyobb mezőgazdasági termelő járásai közé tartozik a zselízi, s éppen Zselíz határát évszázadokon keresztül az ország legnagyobb földesurai, Bechék, Bocskayak, Széchényiék, Eszterházyak birtokolták egymást váltogatva adományozások, házasságok révén — söt, akadt köztük még osztrák grófi család is, a Brauner. Sorsa tehát egy volt a nagy magyar feudumokon sínylődő községekével, egészen az utóbbi évtizedekig féljobbágyi jellegű volt. Még ma is a régi állapotok nyomait őrzi, hogy az egész városkában egyetlen emeletes házat találni csak, a járási hivatalok épületét. Azonban ez is újabb keletű építkezés. Nem jutalmazta itt senki, sem az Eszterházyak, sem az oroszkai cukorgyár Az egyik szabadtéri színpad a készülő dal-és táncünnepségre A valamikori Eszterházy vadászkastély főbejárata urai a nép vérrel, verejtékkel való adózását, ennek a vidéknek a múltban csak az volt a szerepe, hogy minél több búza és cukorrépa kerüljön ki innen. Egészen a mostani évekig, mert ma már a helyi hatóságok és a felsőbb hivatalok egyaránt azon fáradoznak, hogy gazdasági jelentőségéhez mért új, modern épületekkel, civilizációt, kultúrát teremtsenek a városkában. Üj, emeletes, korszerű középiskola, több mint négyszázágyas kórház, hatalmas árúház, kultúrház, néhány középület, s modern lakásokból álló valóságos üj városnegyed épül itt fel néhány esztendő alatt, — ahogy a tervek mutatják. Már csak a kuriózum kedvéért, a község régebbi múltjához tartozóan még meg kell említeni, hogy a háborús romjaiból felépített zselízi templomban, amely egyike a legrégibb árpádkori templomoknak, találni néhány műemlékszámba menő tárgyat. Nevezetesen a régi templomból megmaradt falrészen három, minden bizonnyal a XHI.. századból származó falfestményt és az oltár asztalául szolgáló kőkoporsót, amelyet a feliratok tanúsága szerint egy Dominitianus római császár idejében élt veterán, az aquincumi helyőrség katonája, még életében készíttetett magának, s a feltevések szerint fakerekeken került Zselízre, mivel az oldalán ilyen formájú kikopások vannak. Nem lenne teljes ez a kis tájékoztató ha nem szólnánk a műsorról és iz ünnepség előkészületeiről is valamit. A dal- és táncünnepség műsorán a Csemadok legkiválóbb népművészeti csoportjai lépnek majd fel. Üjra megláthatja a néző azokat az együtteseket, amelyeket már ismerhet a korábbi népművészeti szemlék műsoráról, a legszebb eredményeket elért pozsonypüspöki, a somorjai, egerszegi, komáromi, tardoskeddi, zselízi, rimaszombati, tornaijai, szinai, kassai, derréndi népi együttesek táncait, dalait s ezeken kívül egészen új feldolgozásokkal ismerkedhetik meg a magyarbéli, farkdídi, martosi, deáki, nagymegyeri, dunamocsi, nyitragerencséri, licei és nagykéri népművészeti csoportok műsorában s egyben itt mutatkozik be szélesebb körű nyilvánosság előtt először a pozsonyi magyar főiskolások népművészeti együttese is. Népdalok, népi táncok, népszokások és népi ünnepségek dalos és táncos feldolgozásai, énekkari műsorszámok és szavalatok teszik ki a kétnapos dal- és táncünnepség programját, amely egyidőben két szabadtéri színpadon kerül bemutatásra. Az ünnepség előkészítésén a Csemadok központi vezetőségével együtt fáradoznak a helyi és járási hatóságok, a község közüzemei, ellátó vállalatai, sőt a környék állami gazdaságai és szövetkezetei is, hogy minél méltóbb keretek között folyhasson a szlovákiai magyar dolgozók kultúrájának manifesztálása, amely egyben a zselízi járás mezőgazdasági dolgozóinak, aratóünnepsége és a Szlovák Nemzeti Felkelés emlék-ünnepsége is lesz. Az előkészítő bizottság beszámolói alapján egy nagyszabású népünnepély képe bontakozik ki előttünk, amelyre ünnepi díszbe öltözött utcák, díszkapuk, kiállítási pavilonok, az ünnepség színhelyén vagy harminc csemegésfalatozó- és italossátor, köztük tizenöt lacikonyha, halászcsárda, játékos és cukorkássátrak, mozgó-büffék, körhinta, hullámvasút, céllövölde és nyereménysorsolő emelvény várja a járás tizenöt autóbuszán és a környék számtalan tehergépkocsiján, vonatokon érkező közönséget,