A Hét 1957/2 (2. évfolyam, 27-52. szám)

1957-08-11 / 32. szám

tdes anyanyelvűn!? Szívünk mélyéből üdvözlünk, drága barátaink! Nemrég az egész világ érdeklődésének középpontjában állott köztársaságunk. * A világ legelső államának párt- és kormányküldöttsége tisztelte meg hazánkat látogatásával. Ebből az alkalomból a közönség és a sajtó egyforma lelkesedéssel Ünnepelte kiváló vendégeinket, s az egyik lap üdvözlő cikkének ez volt a felirata: Szívünk mélyéből üdvözlünk, drága barátaink! Ehhez a címhez volna néhány szavunk. A cikk a legnemesebb szándékból született, tartalmas, okos és világos' megfogalmazása volt annak, amit akkor az ország lakosainak milliói egyenként nem mondhattak volna el nagynevű vendégeiknek. Az ország közvéleménye nyilatkozott meg ebben d vezércikkben, azonban a cikk címét és befejező mondatát hibáztatjuk. A cikk utolsó mondata így hangzott: Üdvözlünk, szívünk mélyéből üdvözlünk hazánkban drága szovjet elvtársaink! Először a címet elemezzük! A „drága barátaink" kifejezés megszólítás, tehát igen helyesen választották el a mondat testétől vesszővel. A mondat állítmánya az üdvözlünk szó, alapszava az üdvözöl ige. A jelentő mód jelen idejének többes számú első személyét jelenti, éppen úgy, mint pl. a nézünk, írunk, olvasunk. Az -nk szóvégzetben az -n eredetileg -m volt (mint pl. a néze-m, keze-m szóban), s az én személynévmással azonos, a -k pedig a többes szám jele (mint pl. a gyűrű-k, ajtó-k szóban). Az igei végzet az ilyen esetekben csak az alany személyét jelöli, a tárgyét nem. Van azonban olyan igeragozásunk is, amely az alany személyén kívül a tárgy személyét is meghatározza. Ha pl. első szentélyű az alany, az üdvözöllek szóalak önmagában is kifejezi azt, hogy én üdvözöllek és téged üdvözöllek. Egyébként a tárgyas igeragozás végzeteivel csak a harmadik személyű tárgyat tudjuk kifejezni: lát-o-m, -d, -ja, -juk, -játok, -ják barátomat, a hegyet stb. Fejtegetésünkből, nyilvánvaló, hogy az üdvözlünk igealak éppen olyan alanyi ragozású, mint pl. az írunk, olvasunk. Az ilyen igealakok mellett is állhat ún. határozatlan tárgy (levelet írunk, könyvet olvasunk), de ezt a határozatlan tárgyat mindig meg kell nevezni, hogy beszédünk értelmes legyen. A cikk címében szereplő üdvözlünk nem mondja meg, kit üdvözlünk, ezért kell hibáztatni. Vagy azt írhatták volna címül, hogy üdvözöljük drága barátainkat, vagy ezt: Üdvözlünk benneteket, drága barátaink! A cikk utolsó mondata fokozza tévedését, mikor megismétli a hibásan használt üdvözlünk szót és a megszólítást nem választja el a mondat tagjaitól. Lapjaink jobban vigyázhatnának arra, mit írnak egyes dolgozótársaik: akkor nem mondanák, hogy Jókai rokonszenves kinézésű öregember, a kiértékelés is eltűnne a lapok hasábjairól. Igekötőt csak akkor használ a nyelv, ha van az igekötönek szerepe, funkciója; az igekötőnek ugyanis a feladata, hogy az ige alapértelmét módosítsa. A bemegy, kijön, a cselekvés irányát fejezi kl, a meglát, megír pedig a cselekvés befejezettségét jelenti, az elbánik azt jelenti: megcsúfol, megleckéztet, a bánik pedig a foglalkozást, kezelést jelenti. Sokszor olyankor is használunk igekötőt, amikor semmit sem fejezünk ki vele, amikor az igekötő felesleges terhe a beszédnek. A végzést nem kell kikézbesíteni, elég a kézbesítés is, a cikket sem kell leközölni; elég, ha közlik. Persze, ha az igekötővel az alapige cselekvésének nagyobb mértékét, felindulást, a cselekvés befejezettségét, eredményét akarjuk kifejezni, akkor jó az igekötő használata. Mást jelent a tegez és letegez valakit, a Szerződik és a leszerződik, fit felvásárlás azt jelenti, hogy valaki a köteles beszolgáltatást már teljesítette,, s abból, amije maradt, az államnak egy bizonyos részt elad. (Az ilyen módon vásárolt áruért az állam többet fizet). A felvásárol szóban tehát az igekötő használata kifogástalan. Szépek az ilyesfajta, régies kifejezések: magafeledt, magahitt, magahittség, azt azonban már mégsem mondhatjuk, hogy „a fiatal lányok oly bájosan, magabiztosan szerepeltek". A maga egyes számot (harmadik személyt) jelent, a lányok szó pedig többes számot. Ai régiek így beszéltek: Nem vagyok oly magam-feledett ember ... Vannak oly maga-feíedettek. —' A lányok tehát a régi nyelv szerint lehettek. magabiztosak, ma azonban az egyes és a többes számnak a jelét a szóba ne gyömöszöljük bele! A vissza- igekötő hibás használata is megiehctősen terjed. Akivel telefonon beszélünk, azt visszahívjuk, pedig elég volna csak felhívni; aki valamit más nyelvre fordít, azt azon a nyelven visszaadja, pedig a fordít, kifejez jobban megfelelne er-' re a célra: a látogatást is visszaadjuk, ahelyett, hogy viszonoznánk, akit Zátopek a versenyfutásban elhagy, az szerintünk visszamarad, pedig csak lemaradt vagy elmaradt, Ha a szószátyár elfecseg valamit, azt mondjuk róla, hogy visszamondta a dolgot, a felbontott eljegyzésről is azt mondjuk, hogy visszament a parti. A felszabadulás utáni időben felburjánzott nyelvi helytelenségek lassan-lasson kivesznek a nyelvhasználatból. Ebben a tekintetben sokat köszönhetünk Lőrincze Lajos nyelvművelő munkájának. De még igen sok a tennivaló, s a munkából minden jószándékű embernek bőségesen kijut a része. Orbán Gábor DCankás két mamkia kafwa... (Kesergő költőknek) Hej, keserű íze a régi boroknak, mégis csuhajos kedv szunnyad a pohárban. Cseppjétől vidulnak lármás lakodalmak, színétől aranyos az öregek álma. Ide azt az ó-bort! Pokolba a búval? Karikás ostorom két marokra kapva Nagyokat csördítek, csuhaj, a világba! Hej, keserű szava síró zokogásnak, mégis pattogó lesz, ha fiatal fújja. Akár fecskék jönnek, akár darvak szállnak, füttyre csücsörödik az ajakam újra. Zengjen a dal frissen, föl a magas égig! Karikás ostorom két marokra kapva nagyokat csördítek utcahosszat, végig. Hej, keserű könnye fájó szerelemnek, mégis a szerelem a legtarkább álom s boldog, ki bánatot csökokba temethet. Ha a szerelmesek nyomát megtalálom, hogy a csókok magja virágot teremjen, karikás ostorom két marokra kapva nagyokat csördítek, felkacag a lelkem. Hej, keserű szava síró zokogásnak, mégis a könnyektől lesz könnyebb az élet! Szivárvány a híre felhők bánatának s legszebbek a szemek, ha könnyekben égnek. Ámde szebb a kacaj, míg gyöngyözve csurran, karikás ostorom két marokra kapva nagyokat csördítek s víg mesét mesélek. Hej, keserű verse sok friss poétának. Versük miatt mégis kacagnom kell gyakran, csiklandoz a mosoly, huncut kedvem támad, néha csak csendesen nevetek magamban, de, hogy szerte űzzem szivüknek borúját, karikás ostorom két marokra kapva közibük csördítek! S rózsás nevetéssel az Oj Elet dalát majd csak megtanulják. FARKAS JENŐ 10