A Hét 1957/2 (2. évfolyam, 27-52. szám)

1957-08-04 / 31. szám

A fesztivál két kínai művésznője: Paj Jang és Sin Un A három fődíj nyertesei Sorban és kimondottan érték szerint a Hannibál tanár úr című magyar fűm nyerte el a fődíjak elsőjét, a másodikat pedig a Magasan az ég felett című szov­jet íiím. Mindkettőről előző beszámo­lóimban megemlékeztem mjár és a mon­dottakhoz csak az a hozzáfűzni valóm, hogy a Hannibál tanár urat játszó Szabó Ernő nevét a zsűri értőkelésében külön kiemeli. Szabó Ernő valóban kivételes tehetség, és jellemábrázolása a filmben egy szóval jellemezhető: remek. Minden jelenedben más és más oldalról mutatkozik be, gyermeteg önbizalma és jóhiszeműsége szinte tragikus, szomorú és nevetséges, ám nem. tudjuk kikacagni,. olyan simítva­lóan szánalmas egyúttal figurája, A kitüntetett szovjet film a munkát a költészet oldaláról fogja meg, sok bevált eszközzel él, de úi csapást is keres. Ren­dezőjét, A. G. Zahrit határozottan meg­ihlette a XX. kongresszus szelleme, filmje nemcsak érdekes és izgalmas, hanem mélyen emberi és mindenekelőtt teljesen A nagydíj nyertese Ha ma visszatekintek a Karlovy Va­ry ban eltöltött napokra. mindenekelőtt azt kell elmondanom, hogy olyan nagy­arányú seregszemlének telhettünk, a ta­núi, amilyet még nem jegyzett fel a vi­lág filmtörténete. Negyvenkét állam vett részt a versenyen, tehát hattal több, mint tavaly. De nem ez a szám, nem a hiva­talosan és a versenyen kívül pergetett filmek igien jelentős száma döntötte el Karlovy Vary vezető rangját, hanem az a tény, hogy a mennyiség növekedése megfhozta a minőség jayulápát is. Nem hallgathatjuk el emellett, hogy a fesztivál során pergettek selejtes értékű és olyan filmeket ist, amelyeknek kevés közük volt a seregszemle eszmei célki­tűzéseihez vagy művészi tekintetben nem bizonyultak versenyképesnek. Hiányként érezhettük azt id, hölgy a sok tucatnyi film között nem akadt egy igazi épkéz­láb vígjáték, almely kelleknesen és hasz­nosan elszórakoztatott volna. Láthattunk viszont a jubileumi seregszemlén néhány olyan filmet, amelynek művészi értéke nem egy tekintetben túlszíárnyalta a ta­valy díjazott nagy filmekét. Gondolok itt elsősorban a fesztivál nagydíjával kitüntetett Az éj leple alatt című indiai filmre. Előző beszámolómban — jóval a dijak kiosztása előtt — ér­deméhez méltóan foglalkoztam már ezzel a kivételesen szép, költői filmmel és író­iával, rendezőjével és főszereplőjével, Radzs, Kapurral. A mondottakhoz ma csak azt fűzhetem hozzá, hogy a Dolgo­zók Filmfesztiváljain tízezres tömegeket lelkesít ez a film, amely korántsem szól az átlagnézőhöz, hanem ellenkezőleg, képzett és a poézis iránt fogékony né­zőkhöz appelláíl. India még alig néhány évvel ezelőtt az európai és amerikai filmművészet eredményeit másolta és al­kalmazta a maga témáira. Ma látjuk, hogy új csapáson halad, s valami külö­nös, személyes jelleget tud adni film­jeinek. A Karlovy Vary-i fesztiválnak legna­gyobb eredménye az indiai filmművészet­nek ez a bátor és eredeti előretörése. iÉs tegyük hozzá, hogy kínai társa sem marad el erősen mögötte. Az újévi áldozat A fesztivál második meglepetése Az újévi áldozat, amely megérdemelten nyer­te el a zsűri külön-diját. Ez a nagyszerű kínai film mintjha jelezné, hogy India mellett a kínai filmművészet is beleszól­hat termékenyltően és ösztönzően az egész világ filmművészetébe. A film egyébként újólag igazolta, hogy mélyebb hitele és művészibb ereje van azoknak az alkotásoknak, amelyek írói munkára tá­maszkodhatnak. Ez esetben a .húsz esz­tendővel ezelőtt elhúnyt Lu Szün egyik 1924-ben Írott elbeszélése alapján ké­szült a sikeres és nagyhatású forgató­könyv. A csaknem fél évszázaddal ezelőtt le­játszódó történet központjában egy pri­mitiv falusi asszony áll. A dolgoskezü, derék, szelídszívű asszony nehéz munká­ja fejében nem kér mást az élettől, mint •azt, hogy egy kis napmeleg érje, egy kis boldogság verjen fészket szívében, amihez minden dolgos embernek joga van itt a földön. Abban a világban azonban, amely­ben Sziang Ling élt, az egykori Kína vi­ládában ehhez a kis napfényhez az ilyen rabszolgasorsú pária nem juthatott. Az özveggyé vált Sziaog Ling elveszti má­sodik férjét is, — akihez erőszakkal kényszerítik és akit jóságos szívéért megszeret — kisfiát egy farkas marcan­golja szét. Az emberek mint egy átok­kal vert teremtményre tekintenek rá, nem akaimák vele egy födél allatt élni, hiszen környezetére csak balszerencsét hoz. Ab­ból a házból, ahol csedédeskedik, kiűzik, magányos, kergetett vadként j|árja a vi­lágot bomló aggyal, inig egy újévi éj­szakán a fagyhalál megváltba szenvedé­seitől. Elsősorban Lu Szűnnek, a történet írójának köszönhető, hogy a tragikus tör­ténet nem kelti a nézőben a kilátásta­lanság kétségbeejtő érzését. A film nemcsak .a régi társadalmi rendet vádolja szólamok nélkül, pusztán az étet hiteles, művészi ecsetelésével, hanem ezen túlme­nően valósággal tettvágyat ébreszt, arra tüzel, hogy a nép olyan társadalmat épít­sen magának, amelyben nincsen ennyi ha misság és erőszak, amelyben nem dűl a babona, és a boldogság fényeiből egyt'« több hullhat a munkás emberre. mai. A harmadik fődíjjal kitüntetett Lissy, a Német Demokratikus Köztársaság fümje a nemrég elhúnyt F. C. Wiesskopf hasonló című regénye nyomán készült. Wiesskopf évtizedekig Prágában élt, ott is Irta meg még a harmincas években regényét egy egyszerű német nőrőL, aki­nek házassága balul sikerült. Férjét a munkanélküliség a nácik táborába ker­geti és ott karriert fut be. Lissyt a fény és a jólét eleinte elkápráztatja, de a vad és gyilkos események felébresztik benne réoi énjét és van ereje ahhoz, hogy meg­keresse az utat az eltenállókhoz, az em­berekhez I méltó élethez. (Folytatás a következő számban) Szabó Ernő, a Hannibál tanár úr főszerep lője, filmjének sikerére iszik Radzs Kapur, a nagy hindu színész és Zahri, a Magasan a föld felett rendezője

Next

/
Oldalképek
Tartalom