A Hét 1957/2 (2. évfolyam, 27-52. szám)

1957-12-22 / 51-52. szám

Két irodalmi emlék Rozsnyóról Eckerdt Sándor linóleummetszete a Dózsa-sorozatból Rozsnyó a három aranyrózsa városa, minden kövéhez legendák, régi történelmi emlékek fűződnek. A város vezetői a helyi múzeum munkatársaival karöltve, nemcsak szívükön viselik az emlékek ápolását, hanem áldoznak is karbantartásukra. Épp a temető átrendezéséről tanácskoztak a városházán, щ1ког benyitottam. Molnár Béla bácsi, a helyi nemzeti bizottság elnöke mindjárt meg is invitál egy kis sétára a temetőbe. Kevés a hely, s ezért a régi síremlékeket egy helyre csoportosítják a temető egyik elkülönített részébe. E síremlékek egytől egyik a dernöi vasöntödéből kerültek ki, magukon viselik a különböző német mesterek keze nyomát. Érdekesek a cirádás gótikus tornyocskák és a tömör, de mégis kecses huszita kelyhek. Arany László múzeumigazgatóval éppen egy latin sírfeliratot böngésztünk, mikor Molnár bácsi lépett hozzánk: — Jöjjön csak, mutatok valami érdekesebbet! — s azzal már ment is a temető közepe felé. A többiek is jöttek utánunk, rejtelmesen összenézve, mintha titkot takargatnának. Egy szépen gondozott sírhelynél álltunk meg. Egyszerű márványtáblája volt. Kis tölgyfalevél díszítette és rajta a felirat: • Bandika 1905-1906. Semmi több. Feleletet várva néztem a többiekre. — Móricz Zsigmond kisfia nyugszik itt — szólt nagysokára Béla bácsi. Aztán elmesélték, hogy vagy két év előtt sírrendezés alkalmával bukkantak rá a kis márványlapra, m,ely ott hevert a sír tetején. El volt hanyagolva a sír. Utána néztek a városházán a halotti anyakönyvben s kiderült, hogy Móricz Zsigmond kisfia. A váras rendbehozaitta és azóta kegyelettel emlékeznek meg róla. Megérdemli a nagy magyar író, hisz.ő is számos elbeszélésben örökítette meg Rozsnyó város polgárait. A helyi nemzeti bizottság épületében kérésemre kikeresik az 1906-os halotti anyakönyvet s abban ezt olvastam: Bejelentő: Móricz Zsigmond; állása: hírlapíró; lakóhely: Budapest. Az elhúnyt: Móricz András, vallása: ev. ref.; születési hely: Budapest; életkora: 8 hó (8 hónapos). Atyja: Móricz Zsigmond, hírlapíró, Budapest. Anyja Móricz Zsigmondné. szül. Holies Eugénia, Budapest. A halál helye: Rozsnyó, 1906. augusztus 16. Délelőtt 12 órakor. Oka: agyhüdés. Felolvastatván helybenhagyatott és aláíratott Sziklay Géza anyakönyvvezető és Móricz Zsigmond bejelentő által. Kicsit meghatódva váltam meg a nagy kapcsos könyvtől, melynek sárguló lapja Móricz jólismert kezevonását őrzi. * * * Alighogy a Móricz-emlék hatása alól kikerültem, egy levelezőlap nagyságú fénykéomásolatot tettek elém. — Ismeri ezt? A képen szakállas félrefésülthajú férfi áll, kezében könyv, jobbkarját kicsit felemeli, előtte gyepes sírdomb, friss virágkoszorúval, a fejfa csak félig látható. — Juhász Gyula — szólok örvendve, ahogy felismerem. A többiek rábólintanak. A kép alatt írás is van: Juhász Gyula és az ifjúság Ady sírjánál 1928 május. — Az eredetijét én őrzöm — mondja szerényen egy őszhajú ember, Vass József, akiről beszélgetés közben kiderült, hogy annak a Vass fiakerosnak a fia, akiről Móricz egyik novelláját írta. - A bátyám halála után 1951-től rám maradt a kép. Ott függ üveg alatt a szobámban — mondja Vass bácsi. - A kép 1928-ban készült, amikor is a haladó egyetemi ifjúság megkérte Juhász Gyulát, tartson emlékbeszédet Ady sírjánál. A bátyám is egyetemista volt és részt vett az ünnepélyen - fűzi hozzá még magyarázatul. Szeretettel veszem, kézbe a fényképmásolatot, melyet örömmel bocsátanak rendelkezésemre Elnézem Juhász Gyula akkor még fiatalos arcát, elmerengő tekintetét, s aztán a gyepes sírdombot veszem szemügyre. Két költő: Ady és Juhász Gyula, akik egy vidéki város redakciójából indultak a Holnap, felé, hogy az „álmos magyar életet" felébresszék, most itt találkoztak újra. Azóta már Juhász Gyula is halott, de a „tiszai táj énekese" sose tagadta meg hű barátja és harcostársa emlékét. — d —