A Hét 1957/1 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-01-20 / 3. szám

Hármas levele van a lóherének..." Kardos Lajost mindenki ismeri Görgőn. Jó dalos ember hirében áll. Pedig élete folyamán kevés oka volt a jókedvre. Italra sem volt pénze, pedig a bor és a nóta: egyatyafiak. Azt mondják, hogy ahol a bor, ott a nóta. De Kardos Lajosnak tizenkét gyereket hozott a gólya. Ő meg szegény volt, mint a templom egere. Nem is a bor mellett nótázott ö, hanem a bölcső mellett. A gyerekeknek. Ami nótát anyja, apja ajkáról lesett el, továbbadta gyerekeinek. Dalolt, dalolt és észre se vette, hogy már nemcsak a gyerekek, hanem az egész falu hallgatja az élő nótafát. Innen kerekedett aztán dalos híre-neve. Ösztövér, megbarázdált arcú parasztember Kardos Lajos. Az elgyötört arc, formátlan, inas kezek nagynagy szegénységről mesélnek. De szeme kékje a búzavirág színét őrzi. Hatvan felé jár, és ilyenkor már gyakran felsóhajt az ember, mondván, hogy „hatvan fele, hazafele". De amilyen gyorsan jön a sóhaj, olyan hirtelen el is száll. Az élet nem tűri a bagolyhuhogást, a nótát kedveli, a mosolyt. Kardos Lajos bácsi nem is fukarkodik a dallal. — Melyik a legkedvesebb nótája, Lajos bácsi ? — kérdezem. Révetegen tekint rám. — Bizony nem tudom én ilyen hirtelen megmondani. No, várjunk csak... Talán a „Görgei utca" ... Régi nóta, szép is, még gyermekkoromban tanultam. Hogy is van csak? A görgei utca végig bazsarózsa, gyere haza huszonegyes baka, szakajts egyet róla. Nem megyek én haza, nem kell nekem rózsa, én a tied, te pedig az enyém úgy sem leszünk soha. Mégis arra jártam, rózsát szakajtottam, a görgei híres lányok közül egyet választottam. Egyet választottam, de azt is megbántam, legénységem, a fiatal életem gyászba borítottam. — Ez bizony szép volt — simogattam meg a szóval Lajos bácsit. Felcsillant fátyolos kék szeme. — Hg tetszett, megszerzem még eggyel. Most jutott az eszembe, öreg nóta ez is. Hármas levele van a lóherének, ne higgy kislány ennek a legénynek, addig, addig csalogat tégedet, míg elrabolja tőled a szívedet. Hármas levele van a lucernának, ne higgy legény ennek a kislánynak, olyan gyenge szíve van a lánynak, mint annak a bús gerlice madárnak. — így énekelgettem én sorba a gyerekeknek is, a kisebbeknek még ma is danolászok. — Hányan élnek a tizenkettőből? — Csak kilencen. A többi meghalt. A legnagyobb, János már nős. Sándor meg Józsi Csehországban dolgoznak vasútépítésnél. Mindkettő kiszolgált katona. Imre fiam most rukkolt be. Ilona lányom meg a tornai állami birtokon dolgozik. Pista csak nemrég került ki az iskolából. Bálint, Pali meg Lajos — kisiskolások. Ennyien élnek. — Derék ember maga, Lajos bácsi, hogy ennyi gyereket felnevelt. Bizony mondom, derék ember ... — Ha már életet adott nekik az Isten — morzsolgatja ajka közt a szót — igyekeztem ennivalót is szerezni nekik. Mondom, amit a nóta, hogy „Hej de sokat jártam, fáradtam..." Amerikát, Franciát is bebarangoltam, mégsem kerestem eleget, fejem felül házacskámat is elárverezték. — Sok gondon-bajon átesik az ember, mire megöregszik. — Igaz. Igaz. Amikorra megkönnyebíítne egy kicsit az élete, megvénül az ember is. Belemar csontjába a köszvény. Ilyenkor már csak a gyereknek örül és elnézi, hogy milyen szép nagy legények, lányok nőttek a vakarcsokból. Már kenyeret is tudnak keresni, pénzt hoznak a házhoz. Ilyenkor érzi az ember, hogy mégiscsak érdemes volt élni, szenvedni. Lajos bácsi szeme gyanúsan fénylik, de nem akarja, hogy idegen tekintet lássa elérzékenyülését. Rápattint hát még egy nőtára: Azt mondják, a legény szava mind igaz, pedig annak jele széna, jele gaz, jele széna, jele gaz-a repcének, nincs egy igaz szava sem a legénynek. Barna legény megy a kútra itatni, szeretője megy vízért mosogatni, oly nehezen húzza fel a sugárfát, úgy hallgatja szeretője panaszát. DÉNES GYÖRGY s HÁROM KÍNAI МЕЗЕ •iiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiaiiiiiiiiiiiiiiiiiiMinii A tigris és a róka A tigris elkapta a rókát és fel akarta falni. De az agyafúrt róka elébe állt: — Hozzám ne nyúlj! Az isten engem tett az állatok királyává! A tigris nem akarta elhinni. Ugyan micsoda király ez: kicsi is, vézna is. De a róka csak hajtotta a magáét és így szólt: — Ha kételkedsz, gyere velem keresztül-kasul az erdőn. Meglásd, minden állat félni fog tőlem. A tigris beleegyezett. Elöl ment a róka, utána meg a tigris. Mikor az állatok meglátták a tigrist, megijedtek és amilyen gyorsan csak bírta a lábuk, elillantak. A róka győzelmesen kiáltotta: — Látod már hogyan félnek királyuktól az állatok? A tigris szabadon engedte a rókái Ha ketten civakodnak Egy jól megtermett osztriga egy szép napon a partra vetődött, széttárta kagylóit és sütkérzett. Arra járt éppen egy gém és az osztrigára vetette magát, de annak még volt annyi ideje, hogy erős kagylóiba zárta a gém hosszú csőrét. — A folyóba nem jutsz vissza többet — fenyegette a gém az osztrigát. Egy-két nap alatt úgyis elpusztulsz! — De én sem engedem ám el a csőrödet. Egy-két napnál te sem bírod tovább! — felelte az osztriga. Sokáig civakodtak, egyikük sem akart engedni. Arra járt egy halász, megfogta mindkettőjüket és hazavitte. A galamb meg a macska Egy nap találkozott a galamb a macskával. — Ejnye de sietős a dolgod? Hová, hová — szólította meg a macskát. — Költözködöm — felelte a macska. — Nem bírom tovább az életet ebben a városnegyedben. — Ugyan miért? — kíváncsiskodott a galamb. — Nem szeretnek az emberek — panaszkodott amaz. — Kí nem állhatják az énekem. — De a lakásváltoztatással nem igen oldasz meg semmit — így a galamb. — Hogy-hogy — lepődött meg a macska. — Egyszerűen azért, mert ha a hangodat nem tudod megváltoztatni, a város más negyedében sem hallgatnak majd szívesen — válaszolt bölcsen a galamb. Sz. В.. fordítása E .inn Iliéit, к .„.ты liifrimwmiiiiBiui.iii isotiiaiiaiiBir)iiiBiiBMaiia:,B>iBkt>iia,:a:!ai!a[iBiiskia:jaiiBiiBitá!!aiBiiaiiaiiHiia!iaua:ia!iaiiBiiaiiBii«iiBiiBi!aua[iBiiBimiiaiia ubii •iiBiiaiiaii bii • 11 an впаивиа i !• [Гви an *f i •