A Hét 1957/1 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-06-23 / 25. szám

A közbiztonság őrei és a gyerekek Minden nagyvárosban ren­geteg veszedelem leselkedik lépten-nyomon az emberre, de főképp a gyerekekre. Még, fo­kozottabb mértékben (érvényes ez az olyan épülő, fejlődő, egyre nagyobb és nagyobb ut­cai forgalmat lebonyolító nagy­városra, mint amüyen manap­ság Pozsony. Nem csoda, ha az utcákon hömpölygő emberáradat, az áruházak, üzletek nagytömegű vásárlói között egy-egy kis­gyermek elvész, nem leli meg édesapjját, édesanyját, vagy nem talál haza. Persze mindig akad valami jóakratú járókelő, aki az ilyen apróságot magával viszi és átadja a legközelebbi rendőrőrszemnek, vagy közvet­lenül a Békevédök útja 7 szám A jólfelszerelt játszóterek dacára sok gyerek inkább az építkezések tégla-és deszkahalmazán játszik alatt található „Gyermekszoba" ügyeletesének. Egy irodából és két másik helyiségből áll ez a „Gyermek­szoba", Olyan, mint akármelyik jól felszerelt óvoda vagy gyer­mekotthon. Agyak, játékok, könyvek a csinos tiszta helyi­ségekben, s azonkívül jó koszt várja a gyerekeket, nem csoda hát, hogy némelyikük, főként ha már megbarátkozott Hra­bovszky bácsival vagy Rosen­berg elvtársnővel — márpedig itt a barátkozás könnyen megy —, haza sem akar menni az érte jövő szülőkkel. Hrabovszky elvtárs, az intéz­mény vezetője már nem fiatal ember, harmincéves szolgálat tapasztalatai vannak mögötte, amiből vagy tizenötöt csallóközi magyar falvakban töltött. Maga is két fiat nevelt fel, mindket­tő felnőtt ember már. Olyan is Hrabovszky bácsi, mint a tü­relmes, jó nagyapa: tud a gye­rekek nyelvén beszélni. Megkérdezzük, minő felada­tokat lát még el a „Gyermek­szoba" vezetésén kívül, hiszen azért — a szülók dicséretére mondhatjuk — mégsem olyan igen nagy itt a forgalom. — Természetesen nem ez az egyedüli feladatom. Legtöbbet foglalkozunk prevencióval, vagyis a gyermekbalesetek, is­kolakerülések, s általában annak megelőzésével, hogy az iskolásgyermekek, a fiatalko­rúak rossz útra térjenek. — Miben áll ez a munka? Hogyan látják el? — Elsősorban is a szülők ne­velésével. Ellátogatunk az is­kolai szülőközösségek összejö­veteleire, figyelmeztetjük a szülőket kötelességeikre. Pol­gári ruhában eljárunk a ven­déglőkbe, esti szórakozóhelyek­re. Köztudomású, hogy a nyári időszakban esti kilenc, télen nyolc óra után kiskorúaknak szülői felügyelet nélkül nem szabad az utcán tartőzkodniok. Ha ilyen gyermeket találunk az utcán, hazakísérjük a szü­leihez. — És hálásak legalább a szü­lők az ilyen gyermekvédelmi munkáért ? — Sajnos, nem mindig. Leg­többször a szülők a hibásak, hogy gyerekük késő este is az utcán tartózkodik — nem egy­szer italért küldik ki őket —. s így aztán neim mindig ka- • punk jó szót tőlük. — Az ital nem egyszer okoz komolyabb gondokat is nekünk — folytatja Hrabovszky elvtárs. — Olykor-olykor tudomásunkra jut, hogy ebben vagy abban a családban — majd mindig tö­ahol az apa iszákos — nem tö­rődnek kellőképpen a gyere­kekkel. Nem adnak nekik ren­desen enni, nem mosdatják, öl­töztetik rendesen őket, nem küldik iskolába* Ilyenkor meg­látogatjuk a szülőket, elbeszél­getünk velük, figyelmeztetjük őket kötelességeikre, s ha bi­zonyos idő múltán sem tapasz­található javulás, a bírósághoz fordulunk, amely — szélsőséges esetekben — gondoskodik arról, hogy az ilyen, szülők gyermekei gyermekotthonokban kapjanak megfelelő ellátást, nevelést. — Gyakori az iskolakerülés? — Ha nem is gyakori, de azért előfordul. Volt például egy esetem, egy fiú, amikor fe­lelősségre vontam, hogy miért nem jár rendesen iskolába, az­zal védekezett, hogy „pikkel­nek" rá. Volt is a dolog bab va­lami, de Hát nem is csoda, mert bizony a kis Jankó sem­miképpen sem jadott rá okot, hogy megbecsüljék. Elbeszél­gettem a gyerekkel s mond­tam neki, hogy gondoskodom az áthelyzéséről, de ígérje meg, hogy aztán rendesen jár isko­lába, s a tanulással sem les2 baj. ,,Én olyat nem ígérek, amit Ilonka még nem ismeri a közlekedési szabályokat, a közbiz­tonsági szervezet tagjának kell közbelépnie nem biztos, hogy megtartok" — válaszolt önérzetesen Jankó. „De legalább viselkedj úgy, hogy ne legyen panasz rád" — mondtam neki. S azóta a másik iskolában tényleg nincs rá pa­nasz, mintha csak kicserélték volna — teszi hozzá némi büsz­keséggel a hangjában Hrabov­szky bácsi. — Komolyabb kilengések nem fordulnak elő? — Akad néha egy-egy kisebb iskolai lofjás, dq rendszerint elég a rábeszélés, az erkölcsi oktatás és nem kell a nemzeti bizottsághoz vagy a gyermek­bírósághoz fordulnunk. — Kitett gyermekeket nem szoktak találni? — tesszük most fel a kérdést Rosenberg elvtársnőnek. — Én már három éve vagyok itt, de tnég csalk egyszer for­dult elő, hogy egy párhónapos csecsemőt találtunk az újvárosi állomáson. Nem hiszem, hogy ma már akadna olyan lelketlen anya, aki így akarna megsza­badulni gyermekétől. Hanyag szülővel, persze néha akad dolgunk — folytatja Rosenberg Mária, aki képzett ápolónő, s mint látjuk nagy türelemmel, szeretettel és hozzáértéssel bá­nik az idevetődő apróságokkal — Egyszer egy anya keresett fel minket és megkért, hogy néhány napra itthagyhassa kisfiát, mert vidékre kell utaz­nia Noha ilyesmivel nem fog­lalkozunk, kivételesen eleget tettünk a kérésének. A jelzett idő elteltével az anya ném je­lentkezett. Elmentünk a mun­kahelyére, de ott a bejelentett néven nem ismerték. Csak némi utánjárással tudtuk megállapí­tani, hogy ott dolgozik, de a férje utáni s nem a leánykori nevén, amit velünk közölt. — Mikor van itt a legna­gyobb „forgalom" ? — Természetesen nagyobb ünnepségeik, felvonulások alkal­mával. Ilyenkor keverednek el a legkönnyebben a tömegben a gyerekek. Persze mi is ott va­gyunk a „Gyermekszoba" au­tóbusszal az ilyen ünnepélye­ken, hangszórón át közöljük a talált gyermekek nevét — leg­többször csak a keresztnevét, mert a kicsinyek a vezetékne­vüket nem tudják — és sze­mélyleírását. s Így aztán a szü­lők hamar ráakadhatnak elve­szett csemetéjükre. — S persze, örülnek ilyenkor. — Hát hogyne örülnének. Né­mely szülő azonban pofonok formájában fejezi ki az örömét — fejezi be mosolyogva Rosen­berg elvriársnő. Kissé elgondolkozunk a hal­lottakon s föltesszük magunk­ba» a kérdést, vajon nem férne rá egynémely szülőre is egy kis neveies ? TARJÄNI ANDOR Hrabovszky elvtárs maga is eljátszadozik a „gyermekszoba" kis védenceivel

Next

/
Oldalképek
Tartalom