A Hét 1957/1 (2. évfolyam, 1-26. szám)
1957-06-23 / 25. szám
A közbiztonság őrei és a gyerekek Minden nagyvárosban rengeteg veszedelem leselkedik lépten-nyomon az emberre, de főképp a gyerekekre. Még, fokozottabb mértékben (érvényes ez az olyan épülő, fejlődő, egyre nagyobb és nagyobb utcai forgalmat lebonyolító nagyvárosra, mint amüyen manapság Pozsony. Nem csoda, ha az utcákon hömpölygő emberáradat, az áruházak, üzletek nagytömegű vásárlói között egy-egy kisgyermek elvész, nem leli meg édesapjját, édesanyját, vagy nem talál haza. Persze mindig akad valami jóakratú járókelő, aki az ilyen apróságot magával viszi és átadja a legközelebbi rendőrőrszemnek, vagy közvetlenül a Békevédök útja 7 szám A jólfelszerelt játszóterek dacára sok gyerek inkább az építkezések tégla-és deszkahalmazán játszik alatt található „Gyermekszoba" ügyeletesének. Egy irodából és két másik helyiségből áll ez a „Gyermekszoba", Olyan, mint akármelyik jól felszerelt óvoda vagy gyermekotthon. Agyak, játékok, könyvek a csinos tiszta helyiségekben, s azonkívül jó koszt várja a gyerekeket, nem csoda hát, hogy némelyikük, főként ha már megbarátkozott Hrabovszky bácsival vagy Rosenberg elvtársnővel — márpedig itt a barátkozás könnyen megy —, haza sem akar menni az érte jövő szülőkkel. Hrabovszky elvtárs, az intézmény vezetője már nem fiatal ember, harmincéves szolgálat tapasztalatai vannak mögötte, amiből vagy tizenötöt csallóközi magyar falvakban töltött. Maga is két fiat nevelt fel, mindkettő felnőtt ember már. Olyan is Hrabovszky bácsi, mint a türelmes, jó nagyapa: tud a gyerekek nyelvén beszélni. Megkérdezzük, minő feladatokat lát még el a „Gyermekszoba" vezetésén kívül, hiszen azért — a szülók dicséretére mondhatjuk — mégsem olyan igen nagy itt a forgalom. — Természetesen nem ez az egyedüli feladatom. Legtöbbet foglalkozunk prevencióval, vagyis a gyermekbalesetek, iskolakerülések, s általában annak megelőzésével, hogy az iskolásgyermekek, a fiatalkorúak rossz útra térjenek. — Miben áll ez a munka? Hogyan látják el? — Elsősorban is a szülők nevelésével. Ellátogatunk az iskolai szülőközösségek összejöveteleire, figyelmeztetjük a szülőket kötelességeikre. Polgári ruhában eljárunk a vendéglőkbe, esti szórakozóhelyekre. Köztudomású, hogy a nyári időszakban esti kilenc, télen nyolc óra után kiskorúaknak szülői felügyelet nélkül nem szabad az utcán tartőzkodniok. Ha ilyen gyermeket találunk az utcán, hazakísérjük a szüleihez. — És hálásak legalább a szülők az ilyen gyermekvédelmi munkáért ? — Sajnos, nem mindig. Legtöbbször a szülők a hibásak, hogy gyerekük késő este is az utcán tartózkodik — nem egyszer italért küldik ki őket —. s így aztán neim mindig ka- • punk jó szót tőlük. — Az ital nem egyszer okoz komolyabb gondokat is nekünk — folytatja Hrabovszky elvtárs. — Olykor-olykor tudomásunkra jut, hogy ebben vagy abban a családban — majd mindig töahol az apa iszákos — nem törődnek kellőképpen a gyerekekkel. Nem adnak nekik rendesen enni, nem mosdatják, öltöztetik rendesen őket, nem küldik iskolába* Ilyenkor meglátogatjuk a szülőket, elbeszélgetünk velük, figyelmeztetjük őket kötelességeikre, s ha bizonyos idő múltán sem tapasztalálható javulás, a bírósághoz fordulunk, amely — szélsőséges esetekben — gondoskodik arról, hogy az ilyen, szülők gyermekei gyermekotthonokban kapjanak megfelelő ellátást, nevelést. — Gyakori az iskolakerülés? — Ha nem is gyakori, de azért előfordul. Volt például egy esetem, egy fiú, amikor felelősségre vontam, hogy miért nem jár rendesen iskolába, azzal védekezett, hogy „pikkelnek" rá. Volt is a dolog bab valami, de Hát nem is csoda, mert bizony a kis Jankó semmiképpen sem jadott rá okot, hogy megbecsüljék. Elbeszélgettem a gyerekkel s mondtam neki, hogy gondoskodom az áthelyzéséről, de ígérje meg, hogy aztán rendesen jár iskolába, s a tanulással sem les2 baj. ,,Én olyat nem ígérek, amit Ilonka még nem ismeri a közlekedési szabályokat, a közbiztonsági szervezet tagjának kell közbelépnie nem biztos, hogy megtartok" — válaszolt önérzetesen Jankó. „De legalább viselkedj úgy, hogy ne legyen panasz rád" — mondtam neki. S azóta a másik iskolában tényleg nincs rá panasz, mintha csak kicserélték volna — teszi hozzá némi büszkeséggel a hangjában Hrabovszky bácsi. — Komolyabb kilengések nem fordulnak elő? — Akad néha egy-egy kisebb iskolai lofjás, dq rendszerint elég a rábeszélés, az erkölcsi oktatás és nem kell a nemzeti bizottsághoz vagy a gyermekbírósághoz fordulnunk. — Kitett gyermekeket nem szoktak találni? — tesszük most fel a kérdést Rosenberg elvtársnőnek. — Én már három éve vagyok itt, de tnég csalk egyszer fordult elő, hogy egy párhónapos csecsemőt találtunk az újvárosi állomáson. Nem hiszem, hogy ma már akadna olyan lelketlen anya, aki így akarna megszabadulni gyermekétől. Hanyag szülővel, persze néha akad dolgunk — folytatja Rosenberg Mária, aki képzett ápolónő, s mint látjuk nagy türelemmel, szeretettel és hozzáértéssel bánik az idevetődő apróságokkal — Egyszer egy anya keresett fel minket és megkért, hogy néhány napra itthagyhassa kisfiát, mert vidékre kell utaznia Noha ilyesmivel nem foglalkozunk, kivételesen eleget tettünk a kérésének. A jelzett idő elteltével az anya ném jelentkezett. Elmentünk a munkahelyére, de ott a bejelentett néven nem ismerték. Csak némi utánjárással tudtuk megállapítani, hogy ott dolgozik, de a férje utáni s nem a leánykori nevén, amit velünk közölt. — Mikor van itt a legnagyobb „forgalom" ? — Természetesen nagyobb ünnepségeik, felvonulások alkalmával. Ilyenkor keverednek el a legkönnyebben a tömegben a gyerekek. Persze mi is ott vagyunk a „Gyermekszoba" autóbusszal az ilyen ünnepélyeken, hangszórón át közöljük a talált gyermekek nevét — legtöbbször csak a keresztnevét, mert a kicsinyek a vezetéknevüket nem tudják — és személyleírását. s Így aztán a szülők hamar ráakadhatnak elveszett csemetéjükre. — S persze, örülnek ilyenkor. — Hát hogyne örülnének. Némely szülő azonban pofonok formájában fejezi ki az örömét — fejezi be mosolyogva Rosenberg elvriársnő. Kissé elgondolkozunk a hallottakon s föltesszük magunkba» a kérdést, vajon nem férne rá egynémely szülőre is egy kis neveies ? TARJÄNI ANDOR Hrabovszky elvtárs maga is eljátszadozik a „gyermekszoba" kis védenceivel