A Hét 1957/1 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-06-23 / 25. szám

Dr. Szabó Rezső vitafeJszólalása a Csemadok új szervezeti szabályzatáról A Csemadok központi bizottsága 1956 novemberi ülésén megbízta az elnökséget, hogy dolgozza ki és terjessze a közgyűlés elé központunk- új szervezeti szabályzatát. A VI. országos ülés feladatai közé tartozik tehát egyesületünk új szervezeti szabályzatának jóváhagyása. Nem ismertetem részletesen a szabályzatot, mert ezt mindenki megkapta és tanulmányozhatta. De szeretném néhány szóban megokolni, miért volt szükség a régi alapszabályzat megváltoztatására. Jelenlegi alapszabályzatunkat 1949 márciusában hagyta jóvá a közgyűlés. Ez az alapszabályzat nem számolt olyan óriási fejlődéssel, amely egyesületünk életében hét év alatt bekövetkezett. Megállapított helyicsoport vezetőséget és huszonnégy tagú központi bizottságot. A fejlődés azóta megteremtette a járási és kerületi elnökségeket, titkárságokat, járási és kerületi konferenciákat. Ezek a tények is szükségessé teszik a változtatást, de ezenkívül jelenlegi alapszabályzatunknak majdnem minden paragrafusa elavult. Az elmúlt hét év alatt Csehszlovákia magyar nemzetiségű dolgozói hazánk egyenrangú polgáraivá váltak. Most tehát már nem egy szűkkörű szervezetnek kell gondoskodnia a magyarság közművelődési lehetőségeiről, nem a mi feladatunk többé a magyar dolgozók számára hozzáférhetővé tenni a tudományt és a művészeteket. Ma ez a hivatalos közigazgatási szervek feladata. Tehát a magyar dolgozók számára nyitva áll a fejlődés minden lehetősége. A régi alapszabályzat 4. pontjának 2. és 3. bekezdései azt mondják, hogy az egyesület pénzforrásai közé tartoznak az önkéntes adományok, gyűjtések és a helyi csoportok rendezéseinek bevételeiből felajánlott összegek. Ezzel szemben megemlítem, hogy gyűjtést egyszer sem rendeztünk, rendkívüli anyagi támogatást sem kértünk, mert az állami költségvetés megfelelő pénzforrásokat biztosít számunkra. Ezért tehát inkább mi, a központ járultunk hozzá anyagilag az egyes helyi csoportok kultúrmunkájának fokozásához anyagi támogatással. A hét év alatt megtett út helyességét ékesen bizonyítja még valami. A 8. paragrafus 2. és 4. •bekezdése azt mondja, hogy a központi vezetőség és az egyesület működése és gazdálkodása felett felügyeleti jogot a belügyi megbízotti hivatal gyakorol. A helyi csoportok felett felügyeletet gyakorol az illetékes közművelődési előadó. Legszebb bizonyítéka eredményességünknek az, hogy most már tagjai vagyunk a Szlovák Nemzeti Frontnak és nem tartozunk semminemű külön felügyelet alá; ezzel igazolva van, hogy pártunk és kormányunk megbízik bennünk. Szervezetünk a Szlovák Nemzeti Front tagja. Vezető ereje ennek az a párt, amely győzedelmeskedett és irányítja a szocializmus építését. A Nemzeti Frontban tömörült szervezet célja ezzel azonos: építeni a szocializmust, védeni a békét. Az egyes szervezetek ezt a saját vonalukon végzik. A Csemadok feladata előségíteni a csehszlovákiai magyar dolgozóknak a szocialista hazafiság és a proletár nemzetköziség szellemében való nevelését, elmélyíteni a csehszlovák haza iránti ragaszkodást, szeretetre és odaadásra nevelni a párt iránt. Segítsük tehát elő a kulturális népnevelő munkát, terjesszük a kultúrát a csehszlovákiai magyar dolgozók közt, ápoljuk és mélyítsük el a magyar dolgozók baráti kapcsolatát hazánk valamennyi nemzetiségével. Ez a feladat vár ránk és ezt tűzi elénk az új szabályzat. Ezért javaslom az új szabályzat elfogadását. 'A Csemadok VI. országos közgyűlése határozatának 12. pontja ezeket mondja: „Népi együtteseink és tánccsoportjaink tárják fel környékük népi hagyományait és keressék azokat a módszereket, amelyek alkalmazásával nagyobb hatást tudnak gyakorolni a közönségre. Kutassák az egyes tájak és néprajzi csoportok sajátos táncolási módját és stílusát. A tavaszi, nyári és őszi mezőgazdasági időszakban szervezzenek minél több kultúrbrigádot. Gazdagítsák népi táncművészetünket zene-és énekkari mozgalmunkat, és munkájuk állandó fokozásával, valamint tökéletesítésével hirdessék a szocializmust építő népünk boldog, örömteli életét." Cikkemben a fentebb idézett határozati pont azon részével szeretnék foglalkozni, amely a népi tánc tanítás új módszereinek keresésére utal, és a közönség nevelését tartja szem előtt. A népi tánccal nem csupán azokat neveljük, akiknek a táncokat tanítjuk, hanem azokat is, akiknek bemutatjuk: a közönséget. A népi tánc bemutatásával a közönséget a nép művészetének szeretetére, megbecsülésére tanítjuk. A csoportvezetők nem elégedhetnek meg csupán az „alkalomszerüség"-adta lehetőségek kihasználásával. Nem helyes munkát végeznek ott, ahol a csoport tevékenysége egy-egy bemutatón, versenyen, vagy ünnepélyen való részvételben merül ki. Az alkalomszerűség csupán lemérését szolgálhatja az elért eredményeknek, és értékelését a megtett útnak. A főcél az igazi, emberi, a tartalmat tökéletesebben kifejező művészi tolmácsolás elsajátítása. Hogy ezt elérhessük, le kell raknunk a rendszeresen végzett, tudatos munka alapját. Egy-egy kompozíció betanításának módja többféle, de a koreográfusnak a tánckompozíció alkotásánál minden esetben figyelembe kell vennie, hogy a színpadnak sajátos törvényszerűségei vannak. Ez érvényes arra is, ha a csoport eredeti táncot újít fel, tanul be, vagy ha ennek alapján készít koreográfiát. Különösen a cselekményes táncoknál fordul elő, hogy az életben a színpadra feldolgozott szokás órákon illetve napokon keresztül tart, míg a kompozíciónak ezt 10—30 percben belül kell tolmácsolnia. Természetesen, ilyen esetekben, ha átütő művészi sikert akarunk elérni a nézők körében, szükséges, hogy a legjellegzetesebb mondanivalót, a legtöbb értelmet magába sűrítő részeket ragadjuk ki a népszokásból kompozíciónk számára. A színpad részére feldolgozott táncokat koreográfiának nevezzük. A koreográfia a tánc felépítése. A tánc alkotója a koreográfus. Minden népitáncnak megvan a maga eredeti felépítése. színpadra vinnénk, szükséges bizonyos formai kérdéseket megoldani. Miért?. A népitánc tanítás különböző mód-' szereinek közös kiinduló pontja, hogy a csoport tagjai a tanulás kezdetén meoismerjék az illető vidék néprajzi adottsáoait, népdalait — több népdalt, mint amennyi a tánc kompozíciójában előfordul. Röviden mindazt, ami az eredeti táncot jellemzi. Ez lehetőleg személyes megismerés útján történjék. Mint fentebb mondottuk, a népitáncnak megvan a maga felépítése, — koreográgiája, de mégis, nuelött A NÉPI I AN С TANÍTÁSÁNAK MÓDSZEREI Azért, mert a tánc eredetileg nem á közönség nevelését, szórakozását, hanem a táncosok ilyen vagy olyan érzelmeinek kifejezését szolgálta. Nézzük például a kötött verbunkos táncainkat. Bár itt a tánc felépítése tökéletes, gradiációja megfelelő és naaymértékben a közönség részvételével is jár, mégsem vihetjük eredeti formájában a színpadra. Míg eredeti előadásánál, tehát verbuválás közben, közvetlen kapcsolatban van nézőközönségével — a nézők közül bárki felcsapat táncosnak, részeselehet az eseménynek — addig a színpadi bemutatásnál az igazi nézők és a táncosok között ott van a rivalda, így a nézők csupán élvezői, megfigyelői lehetnek a táncnak. Abban az esetben, ha csak a toborzó-táncot akarjuk eredeti forrnájában a színpadon eltáncolni, függetlenül attól, hogy a tánc felépítése, gradiációja jó, szükséges bizonyos ki* sebb változtatásokat eszközölni rajtaj megoldani a színpadra való bevonulást, az elhelyezkedést, a térben való mozgást, a zenekar helyét, a világítást, a kivonulást stb. Ez habár soknak tűnik is, ennél a táncnál neiA okoz nehézséget. Meghatározzuk, hogy bejönnek valami előrehaladó bokázó lépéssel, félkört alakítanak, vezetőjük a félkör közepén, vagy az egjtik szár« nyán helyezkedik el, muzsika a sarokban, kimenet így és így... stb. Tehát egész kevés változtatással megoldhatjuk a feladatot. Vannak ellenben olyan táncaink, ahol sokkal naayobb feldolgozás szükséges. Pl. egy mulatsác megelevenítése, farsangi szokások, pünkösdölés, lakodalmas stb. Itt már nem elég az egyszerű formai kérdések megoldása, hanem szükséges az egész kompozíció jó előkészítése. Nagyon sokféle formáját ismerjük a csoportban végzett munkának. Ismert és aránylag elterjedt formák: a szólótánc, karaktere- (jelleg tánc, bizonyos érzelmeket kifejező tánckép vagy néptáncszvit, táncos jelenet, illetve cselekményes tánc. Ezekre most helyszűke miatt részletesen nem tudunk kitérni. A tánc formáival maid egy későbbi számban bővebben foglalkozunk. TAKÁCS ANDRÁS 15