A Hét 1957/1 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-06-16 / 24. szám

A tajvani nép harcos megmozdulása Az elmúlt hetekben sokat írtak a lapok Tajvanról. A tudósítások és hírmagyarázatok látszólagos indítóoka sokkal inkább tartozhatnék az újságok rendőri krónikájába, mint a külpolitika rovatába, ha nevezetesen nem a tajvani főváros, Taipeh volna az eset színhelye. Mert mi történt? Egy Reynolds nevű őrmester, a tajvani amerikai haderők tagja meggyilkolt egy ártatlan taipehi polgárt. Bouwen tábornok megígérte a gyilkos igazsá s megbün*3tését. amire azonban nem került sor. Amikor a sziget lakói megtudták, hogy a gyilkos elhagyta Tajvant s nem állítják bíróság elé, kitört a vihar. A sziget dolgozóinak tízezrei hatalmas tüntető felvonulásokat rendeztek, a feldühödött tömeg szétrombolta az amerikai nagykövetség épületét. Reynolds őrmester bűntette csak szikra volt, amely azonban elégségesnek bizonyult, hogy kirobbantsa a tajvani nép gyűlöletét az amerikai imperialisták és Csang Ilaj-sek reakciós uralma ellen. Az immár hét éves megszállás forrpontra hevítette a nép haragját, a dolgozók felháborodását, akik nem akarnak beletörődni sem fokozódó nyotnorúságukba, sem pedig abba, hogy a sziget atomfegyverekkel felszerelt haditámaszpontként szolgáljon az anyaország ellen. A mindössze 36 000 négyzetkilométernyi, viszont annál gazdagabb Tajvan természeti kincsei amerikai monopóliumok kezén vannak. A villamos erőmüvek zöme a „Westhinghouse Electric Corporation"-é, az alumíniumipar gazdája a „Reynold Metal Corp." a naftaforrások kitermelése a „Gulf Oil" és a „Standard Oil" mágnásainak ellenőrzése alatt áll, az ananász-ültetvények korlátlan ura a hírhedt „United Fruit Co"; amerikaiak „gondoskodnak" az építőipar fejlesztéséről és ők tartják kezükben a külkereskedelem döntő irányítását. Beruházásaikat busásan kamatoztatják, hiszen rajtuk múlik az árpolitika igazgatása. Ezek után nem nehéz elképzeni, milyen életfeltételek közt senyved Tajvan népe, amely egyre mélyebb rokonszenvvel kíséri a Kínai Népköztársaság kormányának törekvéseit a sziget lehetőleg békés felszabadítása érdekében. Ma már olyan a helyzet, hogy a legdrákóibb intézkedések az ostromállapot szigora seir. állíthatja meg e folyamatot. Walter Lipman, a New York Herald Tribune című nagyburzsoá lap hírmagyarázója is kénytelen beismerni, hogy Tajvan égő talaj az amerikai megszállók számára s hogy Csang Kaj-sek uraiménak nincs jövője. Szirt Mitől tart Adenauer? Hosszas előkészületek után Adenauer nyugatnémet kancellár ismét látogatást tett az Egyesült Államokban. A Német Szövetségi Köztársaság lapjai a legkülönbözőbb magyarázatokat fűzték ezen utazáshoz. Javarészt úgy vélik, hogy Adenauer látogatásával erősíteni kívánta pártjának pozíciófát, amely a legutóbbi években legyöngült s könynyen szenvedhet további vereségét az őszi választásokon. Sok hírmagyarázó szerint Adenauer azért kelt útra, hogy elhat árit sa a folyamatban levő leszerelési tárgyalások esetleges komolyabb sikerének lehetőségét. Bármennyire is elfogadhatók ezek az okok, Adenauer washingtoni tárgyalásai főleg arra vezethetők vissza, hogy tart az „erőpolitika" kikerülhetetlen csődjétől. A Washingtonban kiadott közös nyilatkozat elemzése mutatja, hogy az Egyesült Államok agreszszív körei lényegében nem akarnak letérni esztelen politikájuk útjáról és Adenauer aggodalmai túlzottak. A fejlemények azonban arra vallanak, hogy a világ közvéleményének óriási nyomása és az egyes imperialista csoportok A jnácsko Valamikor anyám itt lánykodott. Megnézem még ec/yszer: kicsiny, kopott falucska. Középkorból itt maradt tekintélyes vára majd ellöki, mint a kisgyereket a nagy kalap. Ritkán járok benne, de ismerem minden csücskét, akár a tenyerem. Kusza, mintha vert seregből maradt volna. Hegyek állják körül talán félnek: a maradék is szétszakad. Drága anyám múltja szaladna szét — Itt született, itt törte kis fejét először csókon s itt botlott bele apám, a kóborló mesterlegény — Itt minden zug ővele van tele. Ajnácskő! — Forgatom, nézegetem, mintha itt helyhészkedne kezemen. Kísértést is érzek: zsebre rakom az egészet s akkor veszem elő anyám lánykorát mikor akarom. TŐZSÉR ÁRPÁD Francia válaszút közti ellentétek bizonyos hajlékonyságára szorítják Washingtont. Ezzel magyarázható, hogy Stassen u] javaslatokat terjeszt majd elő a londoni leszerelési bizottságban, melyek állítólag legalább valamelyes kezdeti megállapodáshoz vezet -hetnek. Jellemző, hogy Adenauer ez iranyban „megnyugtató" Ígéretet kapott, amely semmiképpen sem bíztató a valóban hatékony leszerelés kilátásaira nézve. Washington megígérte, hogy egy esetleges kezdeti megállapodáson túl, csak akkor kerülhet sor nagy horderejű teszerelési megegyezésre, ha előzőleg megvalósul a két Németország egyesítése. Ilyen körülmények közt nem meglepő a bonni kormánynak a Szovjetunióhoz intézett válaszjegyzéke, amely sem hangjánál, sem tartalmánál fogva nem segíti elő a közeledést és Németország demokratikus egyesítését, sőt még jobban kimélyíti a fennálló szakadékot. Rövidesen elválik, hogy Washington új javaslataiban fellelhetők-e a megegyezési törekvés csírái, vagy csak olcsó manővernek tekinthetők. Szirt Franciaország újdonsült kormányára sorsdöntő feladatok megvalósítása vár, melyek elodázása, vagy felemás megoldása csak súlyosbíthatná az ország feszült politikai és gazdasági életét. Guy Mollet terhes örökséget hagyott az új kormányra. Az idei költségvetés hiánya még a legóvatosabb becslések szerint is 1500 milliárd frankra rúg. A devizakészletek úgyszólván teljesen kimerültek, az államkassza üres. Guy Mollet még az utolsó pillanatban 80 milliárdos oankkölcsönt szavaztatott meg magának, hogy áthidalja az úgyszólván fojtogató nehézségeket, azaz folyósíthassa az állami alkalmazottak esedékes fizetéseit. Utóda előreláthatólag hasonló,, rövidlélegzetű segítséghez fog fblyamodni. Súlyos bajok vannak a külkereskedelem körül is. Franciaország kivitele már az első négy hónapban 635 milliárddal volt kisebb mint behozatala Gyors megoldásra vár az úgynevezett mozgó bérskála érvényesítése. Hiszen még a nagyburzsoá érdekeket szolgáló „Le Monde" című lap is kénytelen elismerni, hogy a bérek elmaradtak az áremelkedések mögött és az infláció egvre jobban süllyeszti a dolgozó életszínvonalát. Guy Mollet népszerűtlen költségvetési megtakarítással és adóemeléssel akarta a réseket eltömdösni, közben kitartott a gyűlöletes nigériai háború folytatása mellett, amely ugyan kedvez néhány nagytőkés-csoportnak, de Franciaországot csak romlásba döntheti. Jellemző, hogy a népszerűtlen adóDolitika támogatásától még a polgári politikusok egy része is húzódozott. Amennyiben tehát az új kormány fittyet hányna azokra a célkitűzésekre, melyekkel a baloldali erőket tömörítő oártok a múlt évi választások előtt porondra léptek s akár a „nemzeti egység" mezében, de lényegében folytatná elődje jobboldali politikáját, nem ülhetne sokáig nyeregben. Reménytelen és meddő minden olyan próbálkozás, amely a kommunista párt és a mögötte felsorakozó erők elszigetelésével keresi a kiutat. Franciaország gazdasági és társadalmi megújhodásának alapvető feltétele az algériai kérdés békés rendezése és a nemzetközi békés, barátságos együttműködés elősegítése. Ez pedig isak úgy teremthető meg, h< gy a kormány nem Speidel katonai tömbjének oltalmára, nem az úgynevezett „közös piacra" és az „Atomerő-Társulatra" támaszkodik, hanem a békeszerető francia népre és a béke célját szolgáló külpolitikára. Szirt 13