A Hét 1957/1 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-06-09 / 23. szám

D été község főutcája tágas, hepe-hupás térbe torkollik. A tér köze­pén övigérő deszkafaüal kö­rülvett kút. A környező há­zak szertelen össze-vissza-Ságban szűk sikátorokat képeznek. Minket azonban most nem ezek a zegzugos, keskeny utcácskák érdekelnek. Au­tónk odakanyarodik az egyik takaros házacska elé: Po­michal Lajos elvtársat ke­ressük, a Csemadok rétéi helyi csoportjának kultúrfe­lelősét. Amíg rá várakozunk, az autó körül maszatos, bá­mész gyerekek csoportja verődik össze. Fáj a szí­vünk, hogy ezeket az egész­azért jöttünk Rétéré, hogy a vezetőség dicséretét zeng­jük és most mégis elisme­rőleg kell szólnunk róla. Hogy tagságukat fellelke­sítsék, a helyi csoport sze­rény helyiségében kis kiál­lítást rendeztek eddigi tevé­kenységük jelentősebb állo­másairól. 1953 óta kisebb műsoros esteken kívül elő­adták a Duda Gyuri, az Asz­szonyé a gyeplő, az Ingyen­élők, a Csikós, A Figaró há­zassága és a Bor című szín­müveket. 1953, 1954 és 1955 a rétéi helyi csoport nagy­szerű diadalainak évei vol­tak. A Kerületi Alkotó Ver­senyen tánccsoportjuk má­sodik díjat nyert és éppen A tánccsoport „legényei" kultúrbrigádon Békén, 1955-ben séges, jóltáplált lurkókat ilyen szennyesen látjuk. De Pomichal elvtárs meg­érkezett. Elindulunk a Csema­dok helyi csoportjának kul­túrotthona felé. A motor fel­zúg, a gyerekek szétrebben­nek és mi még egy utolsó, szomorú, de reménykedő pil­lantást vethetünk rájuk. T ca, gyere a kultúrház-1 ba, — kiált ki Pomi­chal elvtárs az autó abla­kán. Középtermetű, fiatal nő int vissza és Pomichal Lajos megnyugszik, hogy a helyi csopgrt titkárnője is „jelen lesz". Szöghajú, szaporaszavú ember ez a Pomichal elv­társ. Foglalkozására nézve lakatos, de különös vonzal­mat érezvén a kulturális munka iránt, elvállalta a kultúrfelelős tisztségét. Nem jeienet a Csikósból Pomichal Lajos elvtárs Arany János: Fülemile cimű versével a három legjobb szavaló közt végzett. Ugyan­itt a színjátszócsoport is di­cséretet kapott a „Tanyai történet" című egyfelvoná­sos színmű előadásáért. "p rről beszélnek a fala­kon ötletesen elhe­lyezett és aláírt fényképek, az asztalon sorakozó „tró­feák" és maguk a kultúr­munkások is, akik most egy­másnak adogatják a kilin­cset. Híre ment, hogy a „Ke­rületről jöttek elvtársak" és aki csak tud, ide siet. Itt van már Czadro Ida .tanító­nő is, a helyi csoport titká­ra, valamint Hajók Zoltán és még sokan mások. Most éppen Pém Lajos bácsi, a helyi csoport elnöke lép be. Keszeg, idősebb vasutas em­ber, aki a faluval együtt öregedett, ismeri annak min­den házát, a házak minden lakójának életsorsát. Beszélgetünk. Szaporán pereg- a szó, a gondolatok hol a múltba, hol a jövő ter­vekre kalandoznak. A helyi csoport múltja nem csupa dicsőség. Van egy év — egyetlenegy, amellyel nem tudnak elszámolni. 1956-ban a csoport téli álomba merült és csak mostanában kezd éb­redezni. Betanulták Csizma­rek „Bújócská"-ját és eddig tizenháromszor játszották. S hogy a folytonosság meg­legyen, máris új színdarab­nak, Ferko Urbánek „A vad­orzó felesége" című három­felvonásos színművének be­mutatására készülnek. Megnézzük a kultúrotthon színpadát is. A kultúrterem — mint a helyi csoport he­lyisége is — frissen festve mész- és malterszagot lehel. Ami ugyancsak egyaránt jel­lemző mindkét helyiségre — rendkívül kicsinyek. Ki­csi a színpad is, amelyre keskeny, tyúklétraszerü lép­csőn, alaposan meggörnyed­ve juthatunk csak fel. ogy mi volt az oka a több mint egyéves kiesésnek, arra többen is igyekeznek feleletet találni. Pomichal elvtárs így össze­gez: — A legnagyobb hiba az volt. hogy nem éltünk rend­szeres szervezeti életet. A vezetőség csak papíron „vezetett". Lényegében csak arra a néhány emberre le­hetett számítani, akik sze­repeltek. Ők voltak a szer­vezők, a kulisszafestök, pénztárosok, rendezők — egyszóval minden munka őket terhelte. Hát csoda, hogy kimerültek? Nem csoda! De az csoda, hogy a tánccsoportba a ka­tonasághoz bevonult legé­nyek helyébe olyan nehezen találnak pótlást a rétéi egészséges, szép fiatalok között. Reméljük, hogy a nagy nekilendülés nem akad meg, és mire ránk köszönt a tervezett somorjai Kerületi Népművészeti Bemutató, a réteiek régi dicsőségükhöz hívén ott is megállják a he­lyüket. Gály Olga A —vitaminból 1 kg vaj mintegy 30 000 nemzetközi egységet, 1 kg VITA szavatoltan 25 000 nemzetközi egységet tartalmaz! tejes növényzsír fokozza az ételek ízletességét és tápértékét. VITA — az A-vitamin új forrása! MPP—HS tukového priemyslu vif a 15

Next

/
Oldalképek
Tartalom