A Hét 1957/1 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-01-20 / 3. szám

„Cigáilytáne" (A pozsonypüspöki tánccsoport műsorszáma) Kopasz Csilla, a tardoskeüdi helyi csoport tagja a „Budai Ilona" című székely népballadát szavalja Kovács Béla (Tergebec) furulyázik Az ogerszegi énekkar férficsoportja oreográfiai ötletekben még hagyott hátra ívánnivalót a bemutató. . A bemutató újat hozott a népi szokások »Idolgozásának munkájában is. A rimaszomatiak a gömöri leánykérő egykor dívő szoásait mutatták meg egy táncfeldolgozásban, tardcskeddi műkedvelők pedig egy fonóiték nyers feldolgozásával álltak elő. Eddig •>ak szórványosan jelentkezett a szándék, ogy a művelődés kincstárát ilyen eredeti jórészt ismeretlen vagy csak változatában mert népi játékkal frissítették, de most lár úgy tűnik, kezd a felismerés terjedni, ogy a népművészetet csak kutatómunka jdja gazdagítani. A zenéről, éneklésről is szólni kell. Felptek népi zenekarok, verbunkosokat, népalokat, csárdásokat, csárdáskoncerteket, atonanótákat játszottak. Volt két zenekar, ezek efóljártak az est műsorén: a pozsonyiispöki zenekar és a kürtiek népi zenekara. kürti zenekar cimbalmosának, Gyurics élának a cimbalomszőlőját olyan lelkeseéssel fogadta a közönség, ami szintén ritka yen előadásokon. Egy palöc népi tehetség, Terbegecről való Kovács Béla citera- és írulyaszőlójával azt a reményt keltette, ogy lehetséges dolog felkutatni az őstehetségeket, a népi művészet névtelen mestereihez nyitva áll az út. A Csemadok helyi csoportjainak három nevesebb énekkara, a rozsnyói, az egerszegi és a nagymegyeri, szintén részt vett a bemutatón. Az énekkarok műsorán örvendetes módra egyre észrevehetőbb az a törekvés, hogy mindinkább a Kodály, Bartók, Bárdos által kialakított népi éneklés programját követik. Ez különösen az egerszegiek énekkarának műsorából érzódik ki. A bemutató zenei műsorán elhangzott szóló-énekek közül két számot kell felemlíteni, két fiatal lányét — a rimaszombati Oskő Máriáét és a magyarbéll Navara Margitét. Inkább a fiatalság varázsa volt, ami elsőben megfogta a hallgatót, de a kedves dalocskák üde tisztaságából megérezte azt is, hogy nem vagyunk híján az énekes tehetségeknek. Kér, hogy a kassai Kostyanszkiné Radács Kató nem énekelt népdalokat. A francia királylány dala Kacsőh Pongrác János vitézéből és a Pillangó kisasszony nagyáriája az énekesnő tehetségéről, kifinomult ízléséről vallott, de nem illett a népművészeti műsorba. Nem lehetünk elégedettek a szavalókkal. Az előadóművészét határozottan csorbát szenvedett. A szavalók közül kiemelkedett egy fiatal lányka. Kopasz Csilla. Székely népballadát adott elő, kezdetben elfogódva és megbocsáthatőan erős, egyvortalú érzelmi telítettséggel, de nagyon tehetségesen. Mellette Czibulka Gabriella és Szakáll István szavalatai jelentették még a versmondás művészetéhez közelálló érettséget. A többi szavalatra csakúgy, mint a szólóénekesek előadásaira azt kéli mondani, talán azért nem keltették az előadó művészet hatását, mert ennek iskolája hiányzik legjobban kulturális életűnkből. Sok igyekezetről tettek tanúságot, s fel is csillant itt-ott a jő átélés, de mivel ezekhez nagyobb művészi igény nélkül is sok tudás kell, az igyekezet nem járt mindig sikerrel. Sikeres, szép bemutató volt, s a cikk utolsó gondolataként illik és jól esik leírni, hogy a Csemadoknak ez a legfrissebb népművészeti bemutatója a népművészet ágainak fejlődéséről tesz bizonyságot, és egyben annak a felfogásnak a terjedéséről, hogy a népművészeti gyűjtés és a fellelt kincsek bemutatása sokat lendít sajátos kultúránk kialakulásán. (msj