A Hét 1957/1 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-06-02 / 22. szám

jldúlő spanyol kalandornak, Don altazar Marradas császári genelllsnak. Ez a zsoldosvezér súlyos arcot vet ki a városra és konflsőlja a javadalmait. A svéd dúlás után Tábor már em erődváros. Elveszti jelentő-Sgét, а Habsburgok lerotnbpltat-Ik a falakat és jönnek a császári eamterek meg a jezsuiták. Osztik jövevények és cseh renegátok írdenötlva hívják а szerzeteseket, иву jöjjenek, mert „ebben а vájsban, ahol az emberek, legalja -äbbja, Zslzska alapozta megi az retnekek gyalázatos melegágyát, agy szükség van a lelki megújódésra!" Századok múlnak, de a megszálsnak se vége, se hossza, bajorok i franciák, majd poroszok lepik a várost а XVIII. században, ozzá nem tesznek semmihez... Egy azonban bizonyos, hogy ím Zslzska vité?ei, sem spanyolok ) hajdemákok, svédek és franciák sm pusztítottak el annyi müemket, mdnt amennyit а XIX. száid városatyáinak, a feketesárga Яfejvl sasnak behódolt szolgalelü szatócsoknak lerobolnlok slsrült. Am а XV. századbeli gótikus űemlékeket, a főtér XVI. századin épült reneszánsz házait csak egtizedelni tudták, teljesen elisztitanl nem! A rombolás nyomai, sajnos, tűligosan szembeötlők. Tán ezért ls ggatom szótlanul városjárás közm a főtér szökókútján strázsáló ordképü öreg Roland szobrot, a Irosi kiváltságok, e Bártfán, Práíban és Pozsonyban is fellelhető talmazóját, valljon szint múlt>1 és jelenről, igazakról és alajskodőkról. Mondjon valöt és azat, miért nem renoválták а si napig sem je történelmi ne vetess égü városnak oly sók értéís műemlékét ? A szakállas lovag zalmatlanul néz rám, ismeretlen tolakodóra és konokul hallgat. A nagy múlt emlékei későn, 1877-ben élednek újjá. Ekkor állítanak szobrot Trocnovi Zslzska Jánosnak a város ./főterén. A feltörő cseh polgárság haladó rétege nemzeti öntudatra ébredés becsületes elgondolással Istápolja a dicső múlt hagyományalt. Ezekből a hagyományokbői az iparosodással gyarapodó város újgazdagjai azonban a nacionalista és vallásos momentumokat hangsúlyozzák ki, amit az 1928-ban felállított és már említett Husz-szobor is bizonyít. A kelyhes lobogó városára súlyosan nehezedett a náci terror ls. De Ján Vecek és többi hős társa helytállt az emberiségért és hazájukért а legforróbb talajon ls. A hitleri hóhérok csak életüket vehették el. A becsületüket nent! A hősi vérüktől még vörösebb lobogó az б emberi hűségüket is dicséri és hirdeti a felszabadító Szovjet Hadsereg emlékmüve előtt! Az ellenállás és az országépílés hősei, a májusi zászlóhordozók, а leghűbb unokái Zslzska „árváinak", akik imár 1420-ban törvénybe Iktatták, hogy „Táborban nincsen úr és szolga, nincsen enyém és tied..." E hősök ősei a történelemben először valósították meg az osztálynélküli társadalmi rendet. Korukat megelőzték és a túlerővel szemben elbuktak, a kelyhes lobogó lehanyatlott. De a nagy kísérletről Zdenék Nejedig büszkén vallhatja: „Tábor nem csupán egy község, — valódi állam volt, olyan társadalmi renddel, amilyen a világon eddig nem létezett!" Az új harcosok az ég kék csendjébe szökellő vörös zászlókkal folytatják az ősök harcát. Az Ötágú csillag jegyében a földkerekség egyharmad részén építik a kommunista ember virágzó országát. Hogy kiviruljon az emberiség virágja s igaza lesz a délcseh költőnek, hogy „a kehelyben csillagok közt kivirult a rózsa." BARSI IMRE tipikus óvárosi utcarészlet /sizska .liinus szobra a feieren, hattérben tipikus dék'seh reneszánsz homlokzat ti épület Ilus/ János s/olua Л varosba/a