A Hét 1957/1 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-05-12 / 19. szám

Főutcái részlet. Empire házak, a gótikus Dóm és a reneszánsz Orbán torony Amiről az Orbán harang beszél... Amikor néhány napja Kassára rkeztem, valami furcsa, szoronó érzéssel vágtam neki a városakr Hosszú évek óta nem járim itt, a városban, ahol szüliet>m, melyhez diákéveim; iifjúsáзтп emlékei fűződnek. Már a voatban egy kicsit lámpalázasan andoltam találkozásunkra, vajon эдуап fogad a város, melyet sekkel ezelőtt elhagytam? Megiaradt-е olyannak, amilyennek •nlékezetem kamráiban elraktá)ztam, vagy pedig megváltozott, ónt ahogy a tovatűnt évekkel egvájtoztam én. Jártam aj* utcákat, nézegettem ; öreg hazakat, belepillantottam :embejövő emberek arcába. Keistem eltűnt ifjúságom emlékkpeit. Lábaim ösztönösen vezetik- a régente jólismert keskeny ;cákon s azután ott álltam egy irgafalú épület előtt. — Emlékszel ? — szólalt meg innem egy komolykodó gyereking. -—. Hát persze, hogy emlékszem. Íny éve is annak, hogy kék matzruhában, lázas izgalommal előör léptem át a komor gimnáiim kapuját ? — Vajon hová lettek a gimnazista ek napjait betöltő emberek? S ahoqy bolyongtam Kassa útin, a megkésett ember szégyenizésével állapítottam meg, hogy formán alig ismerem a várost, ely évtizedekig volt otthonom, iztem a székesegyház gótikus épségét, a magasbaszökellő tor» nyot s korcs, csonka testvérét a Mihály kápolnát, az Orbán tornyot. Mit is tudok minderről, vajon miről beszél a mélyen konduló Orbán harang? Amit évtizedekkel ezelőtt elmulasztottam, most jóvá kell tennem! Ezért lapoztam csöndes áhítattal az évszázados foliánsokat a városi levéltárban s behányt szemem előtt megjelent a régi város: Cassovia. Anno Domini 1562. Riadt, sikongó kongással száll a város felett a Dóm félrevert harangjainak szava; a háztetőkön a vörös kakas ül orgiát. Forróölelésű lángnyelvek mardossák a Fő utca házait, s a gyilkos tűz nem kíméli a székesegyházat sem. Hiába minden, hiába hordják százak és százak vedreikben a vizet a város kútjából. Kassa a tűz martaléka lesz. Hosszú évtizedekig él némán a város az üszkös romok alatt, néma a templom is, harangjai megolvadtak a tűz hevében. Csonkán megtört Ívvel meredezik a déli torony, nincs épító, ki újból egymásra rakná köveit. Kihaltak a kőfaragó mesterek, a klasszikus gótikát új építők új stílusa váltotta fel. A csonka toronyra bádog sipkát húznak, ma is így lapul meg a karcsú északi torony mellett, a megolvadt harangokat egybeöntik, s az új óriás, az Orbán harang már nem kerül vissza a Dóm tornyába, mellette a téren enjelnek számára gránitból haranglábat. Az Orbán harang szava kísért akkor is, amikor Sipos Béla mérnök műépítésszel sétáltam az ismerős és mégsem ismert utcákon s kezdtem új szemmel nézni a várost. Lassú, öreges léptekkel ment mellettem, gondolatai évszázadokkal futhattak vissza a múltba, majd beszélni kezdett: — Kassa, mint minden történelmi jelentőségű város, a ködös távolba vesző középkorban éli első gyermekkorát. Már a kilencedik, tizedik századból vannak városi életének nyomai. Itt áll a város közepén a korai gótika egyik legszebb, legérdekesebb emléke, a »XI. századbeli Mihály-kápolna. Kassa mindmáig legjellegzetesebb műemlékének, a Dómnak építkezése a XIII. században kezdődött s különböző korok, különböző — többé 15 kevésbé — értékes elemekkel gazdagították ezt a különleges szépségű és jellegű, hatalmas székesegyházat. A gótikus kor profán épttke^sének két nagyon szép emléke marídt meg napjainkig. A Miklósbörtön és itt előttünk a Lőcsei ház. Ez az egyemeletes épület ékszerszerűen tiszta gótikájával rendkívül értékes. Különös, hogy a későbbi kor, a reneszánsz emlékei teljesen megsemmisültek, A nagy tűzvész valószínűleg elpusztította a fő-utcai reneszánsz épületek nagy részét, s ami megmaradt, az kivétel nélkül áldozatul esett a későbbi idők építészetének. Egyetlen hiteles reneszánsz jellegét, a felső pártadíszt is megváltoztatták az utódok. A barokk-korból már több emlék maradt meg. E kor legjellegzetesebb emléke a még reneszánsz szellemiséagel áthatott premontrei templom, a régi városháza s a Mária szobor. Sokkal jellegzetesebb erővel lép fel a XVII. és ХУШ. században az empire. Minden hibás, önkényes, tudatlanságból eredő átépítés ellenére a főíutcai, a Kovács és Harang utcai házak tekintélyes része megtartotta hamisítatlan empire jellegét. Ezek az épületek adják meg különösen a Fő-utca sajátos történelmi hangulatát, melyet ápolni és megőrizni a mai urbanisztika egyik legfőbb feladata. Az újabb idők építészeti irányzatai is nyomot hagytak a város képé_n. A kilencszázas évek elején uralkodó szecesszió jellegzetes léke a fantasztikus, gótikus mekböl, magvaros cifraságok majolikákból összerótt Jakablota. Az első köztársaság id( az ú. n. európai, modern szel uralkodott a város architektí ján. Ez a tisztán kozmopo minden képzelőerőt, egyéni nemzeti sajátosságot nélkülöző chitektúra olyan, mint egy kifog talan laboratóriumi Készitmi vagy mint egy jól működő cif zár. Kortántsem a legrosszabb i ve a postaépület, mely tagozásá nem nélkülöz kon\olyabb airchit tonikus törekvést, de mégis ide nül, gyökértelenül áll a város hí között. Béla bácsi szemében a ha tüze villant fel — hadd szólíts Így az idős műépítészt, aki eg életét a művészi építészet szép gének szentelte. — amikor a utca, a mai Lenin utca déli vég értünk: — - Itt ez a skatulya-ház, e; nyolcemeletes Bábel-torony, r keres a Fő utcai házak urbánus A gótikus Dóm a csonka déli toronnyal A szecessziós Jakab palota A barokly stílusú Mária-szobor