A Hét 1957/1 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-05-05 / 18. szám

tett a ret iformán nem ciil- és beiinak megfea vérző Alt mindig is elezte. E temódszerbeli >ztják el az zódik le Altét felülmúl, ík" méretei, •orizálása, a lÖTÁRÁBÖL ia békéjé-Erancia őrngyala kínvallatások oly fokot értek el, hogy számos polgári lap szerkesztősége sem hunyhatott előttük szemet. Amikor a l'Humanité — melyet az elmúlt félévben hétszer koboztak el — felháborodottan tiltakozott a francia gyarmatosítók algériai gaztettei ellen, sokan hitetlenkedtek, eltűrhet-e kormány, melynek feje szocialistának vallja magát, ilyen rémségeket? Most már a polgári lapok sem rejthetik véka alá véleményüket. Vagy legalábbis öncenzúrát gyakorolnak, mint pl. Mendés France radikális hetilapja, az „Express", amely az Algériába küldött példányokon fehér foltokkal jelzi az algériai vonatkozású cikkek helyét. A „Le Monde" című lap publicistája, Bemard Voyenne megállapítja: „A Mollet kormány végül is odajuthat, hogy Algériát anyagi és erkölcsi szempontból sivataggá változtatja, csupán azért, hogy továbbra is ott legyen felette a francia zászló." Legutóbb a „France Observateur" című hetilap egyik száma került elkobzásra, melyben Claude Bourdet, á neves polgári publicista állítja pellengérre az SS-ek nyomaiban járó szoldateszkát. „A francia lelkiismeret hirtelen lobot vetett, Mi magunk sem láttuk előre ezt. A kormány válasza — egy tábornok megfenyítése (De Bollaerd gaullista tábornokról van szó), egy egyetemi tanár illetményének megvonása... — csak annyi, mintha néhány vödör vizet öntenének a lángban álló házra" — Írja helyesen Claude Bourdet. A megfélemlítés e gyalázatos eszközeivel nem lehet elhallgattatni Franciaország haladó erőinek s a világ népeinek felháborodását. A megoldás egyetlen útja: Algéria függetlenségének elismerése. Szirt. így általában a ve -z talán csak a legnevezett elvtársszomszédomhoz ina nekem is szól, tbis igen sok van rám is vonatkozik, azon örvendezzünk: юду most nem én kritikát. Örüljünk az elvtársamnak it a saját munkám 1 is felhasználhat kapsz a dolgozó amikor előadásod ímelyre felületesen — a hallgatóság t, vagy csoportok -beszélget és elő: nem szól hozzá. nod kell valamire, fontos, amit nem jtened egy percre nem szól-e Neked, párttagnak s pár-Igozónak egyaránt )onti Bizottságának ?s határozata. Az f kritika, bármely int is, Rád is Például, amikor a zottság határozata zakszervezetek súosságaira, az talán <ced? De igen, Neked is szól, ha tagja vagy S Forradalmi Szakszervezeti Mozgalomnak. Végül egy olyan kritikáról szeretnék írni, amitől nagyon kell óvakodni és rögtön le kell vonni belőle a tanulságokat. Arra gondolok, amikor régi jó munkatársaid egyszerre csak elmaradnak mellőled. Viszont észreveszed, hogy olyan elemek, talpnyalók vesznek körül, akiket azelőtt hét mérföldre elkerü'tél volna. Ezek körülrajzanak, agyondicsérik „zseniális" képességeidet. Ellenben összeférhetetlen, műveletlen, tehetségtelen „pozíciódra törő" embereknek gyalázzák előtted azokat, akik bírálnak, akik szeretik a pártot, a dolgozó népet és kritikájukkal segíteni akarnak. Kedves barátom! Az a javaslatom, ha 'fejlődni akarsz, jól nyisd ki a füledet, hallgasd meg — és hasznosítsd — a kritikát a mindennapi munkádban. Ha ezt megteszed, elkerülöd a nagyobb hibákat, ki tudod javítani a kisebbeket. Bebizonyítod ezzel, hogy becsülöd a dolgozókat, munkatársaidat, szívesen fogadod segítségüket — és így mindenkor megmaradsz a jó úton. Barátod: Jó Sándor. PATAGONIA KIRALYA ÉS BÉKEANGYAL Nem Lagerlöf-féle regényhősről van jelenleg szó, kedves olvasó! Ján Bafa, volt zlíni embernyúzó gyáros, nemzet-és hazaáruló náci ügynök, egyébként egy idő óta magas érdemrend tulajdonosa a hős. „A béke hőse!" Ezt a Ján Batát jelölik ugyanis bizonyos nyugati körök az idei Nobeldíjra. Az ízlések különbözők, mondták már a régi rómaiak. És bizony ma is különbözők. Mert van, akinek Franciaország hóhéra, Hans Speidel is gáncsnélküli Bayard lovag, Tán Bafa meg békeangyal, van, akiknek meg nem az, Nekünk nem! A mi szemünkben Speidel továbbra is tömeggyilkos marad Ján Bafa meg egy pusztulásra ítélt társadalom megtestesítője, a szó legmélyebb és legrosszabb értelmében. Ki ez a Ján Bafa? Testvére Tomás Batának, a híres zlíni cipőgyár megalapítójának, munkatársa, majd utódja. Sok tízezer kisiparos koldussá tételében bűntárs és további tízezrek könyörtelen kizsákmányolója, aki az itteni indogermán, „ősmagyar" Szvatkó Pál szavaival élve „bafacipős magyarok" számára a nemeskosúti sortűz, a lévai és zselízi csendőrök szuronyrohamainak értelmi szerzőinek egyikét jelentette, az embertelenség szimbólumát. Mert ha Tomás Bafa, a nagy képességű és mindenre képes vállalkozó könyörtelen is volt, mostohatestvérét, Jánt, egyedül könyörtelensége jellemezte, csakúgy mint példaképeit, Mussolinit, Hitlert vagy Göringet. És Ján Bafa nem is titkolta szimpátiáját az olasz és német fasizmus iránt. Bálványa azonban Hermann Gőring volt, aki Ján Bafa szerint szláv családból származott és állítólag Horníknak hívták. A két szimpatizáló 1939-ben találkozott. Gőring külön futárt menesztett Ján Bafa után Jugoszláviába. E találkozásra Bafa mindig nagy büszkén emlékezett. Gőring díszindulót játszatott tiszteletére ugyanakkor, amidőn a cseh hazafiak tízezrei sínylődtek a náci börtönökben, ezrek mentek halálba és a cseh-morva országrészek nem voltak egyéb, mint egy óriási terjedelmű koncentrációs tábor. Ján Bafa a Carrinhallban szemrebbenés nélkül eladta hazáját. A hitleri háborús gépezet rendelkezésért bocsátotta összes külföldi vállalatait és személyesen is igyekezett beszerezni Hitler számára a szükséges nyersanyagokat, bőrt és gumit. Ján Bafa elutazott az Egyesült Államokba és ott olyan hűen szolgálta a nácikat, hogy végre az amerikaiak is megelégelték, vállalatait fekete listára tették, őt magát meg kiutasították az Egyesült Államokból. Ekkor már Ján Bafa nem elégszik meg a gazdasági tanácsadó szerepével, politikailag támogatni kívánja a Harmadik Birodalmat. Mint a csehnémet kérdés „nagy szakértője", előállt a „patagóniai királyság" tervével. 1941-ben részletes tervet dolgozott ki Gőring számára, amelyben a cseh és szlovák nemzet tömeges deportálását ajánlja, mégpedig Patagóniába. A tervben, melynek másolatát a Bafa-cég alkalmazottja, Dr. J. Udrzal titokban eljuttatta az emigráns csehszlovák kormányhoz, J. Bafa ilyeneket írt: „Épül a világ új rendje. Ilyen nagy időkben mindig aktuális volt a népek költözködése. Ez a költözködés a cseh nemzet esetében is esedékes. Nemzetünk választhat az önkéntes költözködés és a deportáció között ..." Ján Bafa szerint nem volna helyes, ha Hitler Oroszországba deportálná a cseheket és szlovákokat, mivel intelligenciájuk és bosszúvágyuk további kellemetlenségeket okozhatna a nagynémet birodalomnak, amelynek a tízmilliós cseh nemzet mindig útjában állt. Bízik a német nép vezéreinek „nagylelkűségében" és hiszi, hogy ezek minden előnyös feltételt biztosítanak majd a cseh nép „önkéntes" kivándorlásának akadálytalan megvalósítására. J. Bafa úgy véli, hogy » „nagy történelmi esemény" eltávolítja végre a két nemzet közti régi súrlódásokat. Tíz éve tervezte J. Bafa a nemzeti kivándorlást! ötszáz hajóval, Dél-Amerikába. Patagóniába! Es a csehek, szlovákok kitelepítése után Ján Bafa „felsőbb" német jóváhagyással, amint ez a terv további részleteiből kitűnik, a magyarokat, románokat és a törököket is tengerentúlra akarta deportálni. Ezek számára nem lett volna hely a horogkereszt ezeréves birodalmában. Csehek és szlovákok, magyarok és románok voltak „elhivatva", mint a nordikus germán faj rabszolgái, egy új dél-amerikai náci gyarmatbirodalom alapköveit lerakni. És ő, Ján Bafa, a cseh suszter lett volna ott Hitler helytartója — Patagonia királya. Európában meg csend és béke uralkodott volna, a temetők csendje. De Ján Bafa tervez és a történeim végez! Végzett Hitlerrel is, végzett a J. Baía-féle tervekkel is. Nincs azonban kizárva, hogy J. Batyának éppen ezen törekvéseit méltányolják Nyi'—on — utólag — és ezért ajánlja!. íz idei Nobel-békedíjra. Az ízlések azonban különbözők. Népe már rég elmarasztalta ezt az árulót. Elmarasztalja őt a történelem ítélőszéke csakúgy, mint tegnapi és mai pártfogóit. Üljenek azok Párizsban, Bonnban, Hágában és Rio de Janeiróban, vagy akár a washingtoni Fehér Házban is. —si— 13