A Hét 1957/1 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-04-28 / 17. szám

ё^ш МНАШтОК (Mátyás király követei a cseh nemzetgyűlésen) A hazánk fővárosától délkeletre fekvő Kutná Horát és környékét joggal nevezhetjük cseh viharsaroknak. Forradalmi múltja úgyszólván egyedülálló. A parasztok itt már 1309-ben felkeltek a krisztusi igéket kiméletlenül hirdető idegen szerzetesek ellen és száz év múlva (1413) a lángok martaléka lesz a jobbágyok bőrét is lenyúzó ciszterciták tulajdonát képező Maiina. Itt védte Husz János a nemzet igazát IV. Vencel király előtt, itt vívta győztes csatáit az úri hadakkal Zsizska. Itt vetették sváb Szent Borbála székesegyház északi bejárata papok és polgárok, nemzetüktől elrugaszkodott cseh oligarchák pribékjei az első huszita bányász vértanúk sokaságát a Márton tárnába. Itt lázadtak fel alig három év lefogása alatt (1494—1496-ban) зиашиг Kócslpke pillérek (részlet) háromlzben is a sanyargatott bányászok. És a szerencsétlen fehérhegy! csata után, a Habsburg ellenes Kutná Hora városbírájának feje a prágai óváros vesztőhelyén gördült homokba. Itt ítélte el az osztrák császári önkény bírája Karéi Havlléek Borovskyt és innen indultak el a megtámadott spanyol nép megsegítésére a vidék legderekabb fiat, hogy Madrid falainál védjék Európa szabadságát iHitler ellen és vérük még vörösebbre festette a Manzanares folyó véres habjait. A nyugati és cseh burzsoázia müncheni árulásáért a Kutná Hora-i hazafiak is megfizették a véradót a horogkereszt haláltáboraiban. Magát a várost а XIII. században alapították a bányászok és az ő keserves munkájukból gazdagodó, svábokbóljött kézművesek, kalmárok és hivatalnokok. Évszázadok bánatát árasztó, kifakult és molyette régi fóliánsok lapjain örökítette meg а XV. századbeli ismeretlen krónikás babonák, tévhitek és igaz történetek halmaza közt az ódon legendát is, mely szerint a szőlőt nemesítő barátok egyike ezüstércre bukkant. A hegy, ahol aztán az ezüstöt feltárták a „Cuthna" nevet kapta. (Möns Cuthna). Az ezüstben gazdag vidéken épült városnak már a neve is mágnesként vonzotta az emberek ezreit Európa minden részéből. Ezer és ezer bányász meg pé verő verltékes munkája nyon teltek a cseh királyok pénzeslá és a kutná horai ezüstgarasok lentős részben segítették а с királyokat idegen trónok megsz zésében. „Vajon mi vonzotta e váró a kincshalmozókat, kalandoro és nincsteleneket?" — teszi fe kérdést Ilja Erenburg, midőn 19 ban Karel Capek társaságál Kutná Horán járt. És így .a meg önmagának a feleletet a ni író: „Kutná Hora már régesrég Szibéria, Kalifornia előtt mutt meg a világnak a hatalmát mulandó hiúságát egy szokván: vált emberi babonának; itt ezüs . bányásztak. így születtek meg kapzsiság és a fennkölt művés: bajtársiasság és alattomos ell ségeskedés, szenvedés és kín, pasztalat, egyszóval minden, a a „kultúra" fogalma alatt értü amiről gyermekkorunktól kez tanulunk és amire büszkék gyünk. Nehéz és baljós volt föld alatt eltöltött éjszakák host sora. Mint a poklokra szálltak reggelente a bányászok, akiki egy közhellyé vált Ima és pislogó mécses volt összes fe verzetük. És fölöttük nőtt, í fiasodott a város. Pompás szék egyházak, városházák szökken karcsún a magasba, kápoli pénzverdék ér, paloták." Azonban ha nyaszerencsétle ség„ betegség halál leterítel a bányászt, aki keresete keves volt az utolsó művessegédénél a nyomorék v annak özvegye, vája hasztalan dogáltak a büs patríciusok n ványpalotáinak 1 sóházai előtt, h volt számukra nyörület. És a riák emberibb i téért hajtotta f< 1496. augusztusi én Podébrady a hóhér pallosa az öreg Opat nyász és kilenc si társa. Szegények v< verítékéből öst harácsolt gazd ságával és ép szeti műremeke igyekezett Kt Hora a Caput t ni-vel, Prági vetélkedni, időnként sikei A cseh történelemben orsz gyűlés és királyválasztás Pt falain kívül csak egyszer volt mégpedig Kutná Horán.' A krónikás az Or 1471. eszt dejét jelezte. Tavasz volt. P jebrád György alig húnyta le s mét. Mátyás, a magyarok királ Szent Borbála, a bányászok védőszentje (fadombormú a székesegyház nyugati hajójában)