A Hét 1957/1 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-04-21 / 16. szám

Egy népitánc története nénrniii<.ps7pii munka ter >n priAirt elértünk. a X A Csemadok törincsi helyi csoportja nagysikerű irodalmi vitaestet rendezett Egri Viktor állami díjas író Türj üllő című könyvéről. Az előadást Solcz Andorne, tanárnő tartotta, ki ismertette az író életét, eddig megjelent műveit. A vitaesten számos hallgató hozzá szólt az előadásához, mely azt bizonyítja, hogy a könyv megnyerte a közönség tetszését. X Tósnyárasdon a Csemadok helyi szervezete színdarabokkal, énekszámokkal és népi táncokkal készül a választások napjára. X A Csemadok alsószeli helyi csoportja március végén irodalmi vitaestet rendezett melyen a csehszlovákiai magyar írók közül megjelentek Szőke József és Gyurcsó István. A százhúsz személyt befogadó kultúrház majdnem kicsinek bizonyult. Számos felszólalás hangzott el. Általában az volt a vélemény, hogy az írók többször menjenek a nép közé, írjanak a falu életéről és ne feledkezzenek meg az iskolásoknak való művekről sem. (Kiss Rafael leveléből) X A Csemadok vezekényi műkedvelő gárdája a CSISZ-el közösen nagysikerrel mutatta be Timrava: A büszke páva című négyfelvonásos színművét, mellyel a járási ifjúsági alkotó versenyen az első helyen végzett és elismerő oklevelet kapott. A csoport már a múltban is szép eredményeket ért el. A Tűzkeresztség, a Figaro házassága, A Cigány és Dulszky asszony erkölcse című színdarabokat játszottfk. E szép eredményekhez nagyban hozzájárult Gurabi János és Forró Lajos, akik a színdarabokat rendezték. De nem elégednek meg az eddigi munkával mert már új műsorral készülnek a Csemadok járási kultúrszemléjére. (Forró Lajos leveléből!) Mostanában sok szó esett a népművészeti munka egyes formáiról, a néphagyományok, népitáncok gyűjtéséről. Többször felmerült a kérdés, vajon kinek a feladata lenne a már lassan elfelejtett népművészeti értékek feldolgozása: a Isemadoké, a műkedvelő csoportoké vagy az Akadémiáé? Abban sorcan megegyeztek, hogy ezt a munkát nem bízhatjuk csak a műkedvelő csoportokra, mert szakemberek irányítása nélkül nem tudnának e fontos feladattal megbirkózni. Mégis, amit a népművészeti munka terén eddig elértünk, azt nagyrészben e lelkes műkedvelő csoportoknak köszönhetjük. A feledésbe merülő népművészetet ismét a nép tulajdonává teszik, közelebb hozzák a mához, a jelenhez. Szép példát szolgáltatott erre a szentgyörgyi helyi csoport is, mely a losonci bemutatón a Kukoricafosztás című tánckompozíciót adta elő nagy sikerrel. Az alábbi cikkben Takács András e tánc mondanivaló ját, tartalmát ismerteti. KUKURICAFOSZTAS A szentgyörgyi helyi csoport táncosai dolgozták feil és mutatták be a Kukoricafosztás című tánckompozíciót. Ahogy felgördül a függöny a közönség azonnal a kukoricafosztás légkörében érzi magát. Még csak a család tagjai vannak jelen, de szinte érezzük, hogy várják a szomszédokat, lányuk a leánypajtásait és a velük játszadozó legényeket. A kukoricafosztás a kölcsönös, egymást kisegítő közös munkán alapszik. Itt nyilvánul meg az emberek egymásra utaltsága, megbecsülése és nem utolsó sorban ez egy olyan alkalom, ahol a legények, leányok kellemesen szórakozhatnak. Dalolással, mesemondással összekötött munka ez, de ha jókedvük magasra szökik, ha befejezték a fosztást, akkor bizony még napjainkban is táncraperdülnek. Már szállingóznak a vendégek. Páronként kisebb csoportokban érkéznek a leányok és a szomszédok. Lassan telik az idő és fogy a fosztatlan kukorica. A leányok mikor befejezték a dalt, meghallgatták a már annyiszor hallott, de mindig újabb és újabb változatokkal kibővített meséket. Más forma etán vágyódnak. Uccu neki, a legények még nincsenek itt! Segítségül hívják az .évszázadok óta élő babonás szokásokat, hogy jóslás útján megtudják, ki kinek a szeretője. Ősz van. Lassan szüret után vagyunk, közeleg a farsang, az esküvők ideje. Kukoricabajuszból bábokat, figurákat csinálnak, körbe rakják, majd középre is tesznek egyet. A körbe levő figurák a legényeket „ábrázolják", — minden leány a kedvesének a nevéről kereszteli el az ő bajuszos figuráját, — a kör közepén lévő pedig a gazdáék, a háziak leányát személyesíti meg. Majd a körív mentén lerakott bábukat meggyújtják és amelyik a kör közepén elhelyezett figura felé dől, az lesz a gazda leányának igazi szeretője. Van aztán sikcmgatás, nevetés, ha véletlenül a bábú eltalálja az igazit. , Miközben a leányok belemerülnek a játékba, megérkeznek a fiúk is. A legények kilesték a lányok játékát és büszkék arra, hogy most is velük foglalkoznak. Amikór a lányok észreveszik a legényeket, ijedten rebbennek szét. Kicsit szégyellik is magukat, de azért jólesik tudtára hozni a legényeknek az érzelmeiket. Üj lendülettel fognak a munkához. Észre sem veszik és már vége is van a kukoricái osztásnak. öröm lz a gazdáéknak. Az embernek, hogy egy nagy dologgal újra kevesebb, az asszonynéonek, hogy megint tisztaság lehet a házban. Kezdetét veszi a kínálgatás. Előkerül a kalács, a szőlő meg a bor. A jókedv eléri a tetőfokát. A leányok boldogan énekelve táncolni kezdenek. Kezükben egy-egy-kifosztott kukorica: szimbóluma a gazdag termésnek. Előkerül a hegedű is és a legények derékon kapják párjukat és boldogan roppják a. csárdást. Mint fentebb említettem, a kukoricafosztás az egymást kisegítő közös munkán alapszik. A falu közösségének megbonthatatlan egysége éppen ezért tudott évszázadokon keresztül fennmaradni. Lakóinak egymásra utaltsága, szokásaiknak megdönthetetlen ereje volt az, mely minden idegen, külső behatást visszavert, vagy csak annyiban fogadta be amennyibe betudta olvasztani a ialu szokásaiba. A boldog ember" Pincén 99 Már nyolc felé járt az idö, amikor a pinci kultúrházba lassan összejöttek az emberek, hogy részt vegyenek az idei első könyvvitán. Mielőtt Ocsovay Imre,, a losonci nyolcéves magyar középiskola igazgatója megkezdte volna Móricz Zsigmond: A boldog ember című könyvéről a vitaindító előadást, előbb még Reipiich Lajos a választásokról és a választási előkészületekről tájékoztatta a hallgatóságot. Ocsovay Imre kiváló előadói készséggel ismertette Móricz Zs. életét, munkásságát és azt a kort, melyben az író élt, alkotott. Különöaen értékes volt Ocsovaynak Móricz Csehszlovákiában tett látogatásairól szóló megemlékezése. Nem feledkezett meg a Sarlós-mozga.om szerepének részletes ismertetéséről sem. Kitért Móricz losonci fellépésére is, majd előadását személyes tapasztalataival, az iróval folytatott beszélgetések kedves epizódjaival fűszerezte. — Miikor Móricz Zsigmond 1932-ben a losonci városháza dísztermében teltház előtt bemutatkozott, hosszú tapsvihar fogadta — mondotta Ocsovay. — Hogy Móricz milyen kedélyes, közvetlen ember volt, azt éppen a losoncon megtörtént kedves kis eset is bizonyítja. Az egyik kisebb elbeszélését olvasták fel, amikor a teremben elaludt a villany. A felolvasó elhallgatott. Nagy csend lett. Egyszercsak Móricz érces hangon felkiálltott: „Száz szál gyertyát ide az asztalra ....'" erre Imtalmas taps vM a válasz. Móricz nemcsak, mint író, de mint ember is megnyerte a közönség szívét, — fejezte be e kis epizódot Ocsovay elvtárs. Az előadás után élénk vita indult. Kitűnt, hogy a hallgatóság köréből tizenkilencen olvasták el Móricz könyvét. — A falut, az embereket talán senki sem ismerte úgy, mint Móricz — mondotta Kelemen Imre, az EFSZ elnöke. — A könyv olvasása után meggyőződtem, hogy a mi életünket írta meg a valósághoz hűen és őszintén. Nyolcan szóltak még a vitához. Későre járt már az idő, amikor Farkas Géza ezekkel a szavakkal zárta be a vitát: — Móricz Zsigmond iránti szeretetünket úgy fejezzük ki legszebben, ha minél több könyvét elolvassuk. — Sajnos a községi könyvtárunkban csak két könyv van Móricztól, pedig az ő műveit keresik a legtöbben, — szólt közbe Halasi István, a Csemadok elnöke. — A kultúrotthonok vezetőinek gondoskodniuk kell, hogy jó könyvekkel lássák el a községi könyvtárakat. Halasi István megköszönte Ocsovay élvtársnak az értékes előadást. Majd még arról beszélgettek, hogy májusban Gyóry Dezső: Viharvirág című könyvét szeretnék megvitatni. Sólyom László, Losonc. 14