A Hét 1957/1 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-04-07 / 14. szám

штат zött, amikor az Ilm folyó távoli zúgásán kíviil csak saját lépteinek kopogását hallja, nem ls nagyon csodálkozna, ha magával doktor Fausttal találkozna. Nappal a klasszicizmus és az empire hangulata uralkodik. Ez már Goethe műve. Goethe, a költő tette Weimart kultúrközponttá, Goethe, a művészi tehetséggel megáldott államminiszter alakította kl a weimari városképet, ö építtette a finomművű szökőkutakat a város utcáin és terein, ő tervezte és teremtette meg a városparkot, amely az Ilmen túl oly finoman olvad bele a „Weimar-Waldba". ö alapította a mai Német Nemzeti Színházat, és az ő egyszerű házának hatása alatt épült a többi polgári lakás. Jó, hogy Weimar megmaradt a réginek. Szüksége van Európának erre a humanista szentélyre, ahol a nagy ideálok sokkal közszinte elhomályosítja Weimar többi nagyjának emlékét, pedig az olyan nevek, mint Wieland, Klinger, Schopenhauer, vagy Nietzsche, szintén megkövetelik, hogy megálljunk az emlékeiket felidéző helyek előtt. Számomra a legjelentősebb talán az a pillanat volt, amikor Liszt Ferenc zongorája mellé ülhettem, abban a lakásban, amely tele van a Magyarországot felidéző Weimarban az idő áll. Ez a körülmény a legtöbb város számára nem jelent különösebb előnyt, Weimar azonban éppen ennek köszönheti jelentőségét, amely segítségével sok világváros, ipari, és gazdasági központ fölé is emelkedik (legalábbis a kultúrvilág számára). Az idő Itt ugyanis akkor állt meg, amikor Európa kultúrájának legnagyobb szellemei lakták ezt a helyet. A város idővel egy hatalmas múzeummá változott, ahol lépten-nyomon egy-egy géniusz emlékére bukkanunk. Az építész a szüntelenül fejlődő alkotás híve. A megállás ellentétben van hivatásával, kötelessége keresni az új formákat, melyek összhangban vannak az állandóan fejlődő élettel. Az adott esetben azonban meg kell hogy hajtsa a fejét, és el kell Ismernie azt, hogy helyes volt meghagyni itt mindent a régi állapotában. Bizonyos, hogy Walter Groplus, a modern építőművészet egyik legnagyobb jelensége, szintén így gondolkozott, és talán ez magyarázza azt a tényt, hogy a városban alig találhatunk tevékenységének nyomára. Pedig éppen Weimarban alapította 1919-ben a híres ,3auhaus"-t, és az itt megszabott művészi irányzattal szinte forradalmasította Európa jelenkori építészetét. I A város alaprajza megmaradt középkorinak. Szűk, görhe utcái körülményesen igyekeznek a főtér, a „Marktplatz" felé. Kanyarulataikkal mindig jöl védték a város központját az ellenség támadásaitól. Ezek az utcák esténként ma ls épp olyan kihaltak, mint taláin a tizenötödik században voltak. Ha az ember holdvüágos estén sétálgat a magastetős, favázas házak kö-A Scharfgasse vetlenebbül hatnak mint máshol. Szükséges, hogy minél többen térjenek be a „Herder-Kirche" gótikus boltívei alá, ahol valamikor Luther Márton prédikált, ahol az oltárképet a templom kriptájában nyugvó Lucas Cranach festette, ahol az orgonánál Johann Sebastian Bach ült, és ahol Herder van eltemetve. Fontos, hogy sokan lássák azt a házat, amely még ma ls éppen úgy áll, mint gazdája, Friedrich Schiller idejében. Goethe varázsa a legközvetlenebb a nagy művész egyszerű szobáiban természettudományi, vagy pedig kerámiai gyűjteményei között, és a kirándulóházban, ahol a Faust-ban kimondott gondolatok érlelődtek. A színház előtt álló szobor, amely a két örök barát, — Goethe és Schiller egymás kezét szorító alakját ábrázolja, a város szimbólumává vált, épp úgy mint az a kripta, ahol Károly Ágost herceg, .Goethe és Schiller koporsója nyugszik. Nem hiszem, hogy akadna olyan érzéketlen ember, aki szívdobogás nélkül állna meg ezen a helyen. Goethe és Schüler géniuszának közelsége A „Goethe-ház" — ahol a múzeum van elhelyezve emléktágyakkal, Munkácsy-képekkel, kis gyermekek berámázott köszöntőverseivel, ahol a nagy művész életének talán legboldogabb tizenhárom évét töltötte Sayn-Wittgenstein hercegnővel. Weimar varázslatos. Nehéz azonban megérteni, hogy a nagy gondolatok, a legfölvilágosultabb emberi eszmék fővárosa közelében reális valóság lehetett a gyászosemlékű Buchenwald, a sötétség, és önkény fészke. Nehéz megérteni, hogy néhány kilométerre attól a helytől, ahol a németség és az egész emberiség kultúrájának éppen a legemberibb alkotásai születtek, a gonoszság, a fanatikus őrület embertelen orgiái folyhattak. Semmi más nem gyalázhatta volna meg borzalmasabban Goethe, Schiller, Herder és a többi igazi nagy szellem emlékét, mint Buchenwald. Talán igaza van a közmondásnak, hogy a lámpa alatt szokott lenni a legsötétebb árnyék. Szeretném hinni, hogy a humanista Weimar fénye mindig erősebb lesz Buchenwald és minden despotlzmus árnyékánál. JANKOVICH IMRE A hercegi kastély egy részlete