A Hét 1957/1 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-04-07 / 14. szám

Tudja-e, milyen sebességgel repül a labda? Ez a kérdés Franciaország­ban nyilván nagyon izgathatott néhány „alapos"_ embert, akik nyomban elvécjzeJi, jőébaíé fiié- idén -^sa äpja n a következő eredményre jutottak: Szabadrúgásnál a hozzáértő játékos 65 km-es óránkénti kezdősebességet adhat a rúgás helyére letett labdába. Ha a szabadrúgás — mondjuk — a kaputól 25 méternyire történik, úgy a labda teljes szélcsendnél még mindig 55 km-es sebes­séggel érkezik a kapuhoz. Lényegesen nagyobbak a se­bességek, ha mozgásban van a labda. Pontos, lábra érkező gurulós átadásból a jól lövő csatár 70—75 km-es sebesség­gel irányíthatja kapura a lab­dát. Oldalt, vagy elülről röp­tében érkező labdába a csatár kapásból 85—95 km-es sebes­séget adhat. Ezt azt jelenti, hogy a 20 méterről kapura bombázott labda alig egy má­sodperc alatt teszi meg útját. Az ilyen lövés kivédésére a ka­pusnak tehát csak akkor lehet esélye, ha a másodperc töre­déke alatt reagál. „Jubilál a Békeverseny tizedszer bonyolítják le a Rudé Právo, a Neues Deutschland és a Tribuna LucUi védnöksége alatt szervezett hagyományos Békeversenyt. A nagy nemzetközi vetélkedés így egyben jubileumi versenye is lesz a világ legjobb kerékpáro­zóinak. 1957-BEN 20 ORSZÄGOT HÍVTAK MEG szemben az elmúlt esztendők­kel, amikor 24—26 ország vett részt a Békeversenyen. Ennek oka viszont az, hogy a rende­zők csakis a legjobb amatőr­kerékpározók részvételére fek­tetnek súlyt. Ezek közé tartoz­nak az angol, belga, dán, fran­cia, szovjet, magyar, finn, hol­land, olasz, jugoszláv, luxem­burgi, román, osztrák és svéd versenyzők. Meghívást kapott ezúttal Egyiptom is és ott lesz az indulók között természete­sen a vendéglátó csehszlovák, NDK és lengyel együttes is. Az előjelek szerint tehát a mezőny sokkal erősebb, mint az elmúlt esztendőkben. MÁJUS 2-ÄN A PRÄGAI VENCEL-TÉREN kerül sor az ünnepélyes rajtra s ezen a napon a város körüli 106 kilométeres első útszakaszt teszi meg a mezőny. Az igazi küzdelem azonban csak május 3-án kezdődik, amikor a ver­senyzők rátérnek a Berlin, il­letve Varsó felé vezető útvo­nalra. Május 6-án Karlovy Va­ryban pihenőnap van, egy nap­pal később pedig átlépik a csehszlovák—német határt. Ojabb pihenőnapra aztán Gör­litzben kerül sor, tehát az utolsó német állomáson. A ve­télkedés 12 versenynapból és 2 pihenőnapból áll és május 15-én Varsóban ér véget, miután a részvevők összesen 2176 ki­lométert tettek meg. IDÉN ELÖSZÖR VEZETIK BE, hogy tömlőszakadás esetén se­gítséget is igénybe vehetnek a kerékpározók. Az elmúlt esz­tendőkben ugyanis ismételten elhangzottak az erre vonatkozó kívánságok. A Békeverseny iránt ebben az évben különlegesen nagy érdeklődés nyilvánul meg. A külföld érdeklődését pedig az bizonyítja leginkább, hogy félszáz különböző nemzetiségű újságíró és rádióriporter kíséri majd végig a mezőnyt. Nagy divat korunkban a köz­véleménykutatás. Egy párizsi intézet például arra volt kíván­csi, hogy mit tud a család a labdarúgásról. Íme itt egy há­ziasszony véleménye, aki a kör­kérdésre a következe választ adta­„A labdarúgásról azt tudom, hogy minden vasárnap egy órá­val a játék kezdete előtt tá­lalnom kell az ebédet. Férjem azt tudja, hogy min­den vasárnap három szabad órát biztosít számára. Nagyob­bik lányom a labdarúgás miatt vasárnaponként lemondhat vő­legénye társaságáról, kisfiam pedig cipészünk nagy örömére üres konzervdobozzal végzi ed­zéseit. a nagymama végül a mérkőzések közvetítése alapján tudja, hogy szól-e a rádió, vagy sem. Ugyanis annyira nagyot halló, hogy már csak az állan­dó ordítás és fütyülés jut 'el füleihez ... A körkérdés rendezői szerint ez volt a legérdekesebb válasz. A futballcsapat bosszúja Dél-Franciaországban történt, Toulouse városában, ahol igen hevesvérűek az emberek, hogy az ottani sportújságírók foly­vást keményen bírálták a hely­beli ligacsapat játékát s mert az együttes tagjai úgy érezték, hogy a szigorú véleményre nem szolgáltak rá, eredeti megtor­láshoz folyamodtak: saját lapot alapítottak, melynek cikkeit ök maguk Írták. Riportokban be­számoltak tevékenységükről, a csapatot érintő minden kérdés­sel foglalkoztak s ezzel nem­csak, hogy elmélyültek az egymás közötti baráti kapcso­latok, de megjavult a csapat szelleme s a problémák termé­keny megvitatásával egyre fo­kozódott játékereje is. A hivatásos újságírók meg­lepetéssel fogadták ezt a „visz­szavágást", annál is inkább, mert tárgyilagosan kellett meg­állapítaniuk, hogy a játékosok lapja — Igen jó. Kiderült ez abból is, hogy egy-egy szám­ból 2500 példány, azaz a lap teljee kiadása elfogyott — több, mint amennyi a toulousi napilap példányaiból elkelt. Holott az másról is írt, nem­csak sportról... Erre mi történt? Először is az, hogy összeült a két szer­kesztőség. A terített asztalnál, ahol Talleyrand szerint leg­könnyebben hozhatók közös ne­vezőre az ellentétes vélemé­nyek. S miután a régi és bölcs recept ezúttal is teljes siker­rel járt, nagy egyetértés ural­kodik Toulouseban az újság­írók és a játékosok között. Az utóbbiak lapja egyébként bele­olvadt a napilap sportrovatába, aminek a szerkesztők csak örülhettek, mert mivel is vág­hattak volna vissza? Talán az­zal, hogy csapatot alakítanak? A toulouseiak szerint már az első játék után a közönség visszakérte volna a jegyeket, hogy ne is szóljunk arról, mit írtak volna róluk lapjukban a játékosok... Meggyőzte __ „— Helyszín: villamosmegálló. Idő: vasárnap, ebéd után. Szereplók: Kovács és Sós­ka. Sóska: Hová-hová, kedves Kovács? Kovács: Labdarúgó-mér­kőzésre! Sóska.- Ugyan, jöjjön in­kább egy feketére! Kovács: Mi jut eszébe? Itt a tavaszi idény és ilyen­kor hevesebben dobban min­den sportember szíve. Az enyém is, persze ... Sóska: Hm! Kovács: Miért hümmög? Sóska: Mondja csak, hány éves, Kovácskám ? Kovács: Miért kérdi? Öt­venhárom. Sóska: És azt állítja, hogy sportember. Szabad érdeklődnöm, hogy milyen sportot üz? Kovács: Csak egyszerű, de lelkes néző vagyok ... Sóska: Szóval csak né­ző... Nem gondolja, hogy a sportember szó ebben az esetben fogalmi zavar ? Avagy magánál a 'nézés is sport ? Kovács: Ide figyeljen, kedves Sóska: A néző igen lényeges tényezője a sport­nak. Mit gondol, vajon mi­ért építik egymás után a százezreket befogadó • sta­dionokat? Mert egyre több a magam fajta lelkesedő! Sóska- Azt tudom. De akik megtöltik a stadionok lelá­tóit és betonlépcsőit — nem gondolja, hogy ezek csupán ,/iézősportot" űznek ? Kovács: Igen, mégpedig a testnevelés javára. Százezer néző a sport népszerűsíté­sének legjobb előmozdítója. Aki pedig a belépődíjjal a sport célkitűzéseihez hozzá­járul, talán mégiscsak meg­érdemli, hogy sportember­nek tartsa magát... Sóska: Hm! Kovács: Megint hümmög? Sóska: Kedves Kovács — Kovács: No, mit akar mondani ? Miként véleke­dik ezek után a „néző"­sportról? Sóska: Ügy, hogy magával tartok! Mától kezdve én is üzö.n. Hasonló lelkesedéssel, mint maga. Meggyőzött! In­duljunk a pályára. Itt a 4-es kocsi.., (-0 15

Next

/
Oldalképek
Tartalom