A Hét 1957/1 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-03-31 / 13. szám

Gondnoki lakást ós klub-épületet építenek a rimaszombati futballpályán sé távolabb élve tőlük, még bíráiölag sem lehet nézni rá, mert ez ott születik, ahol az igény, a szokás és az Ízlés. A város üzletsorai is derűsek, tiszták és még sem szolgál ez a nagy csinosság a lakosok és az elöljáróság megelégedésére. Ezt azonban már csak később tudja meg az ember, nem jártában-keltében, hanem a „városházin", azaz a helyi nemzeti bizottság hivatalában. Ott benn pedig valamennyi hivatalt viselő összegyűlik arra a hírre, hogy a városról akar , tudósítást szerezni lapunk munkatársa. öt ember verődik össze hirtelenében, valamennyi fontosabb ügyosztályról és az információszerzés olyan légkörben 4 met, ami a környék ipari növényeit dolgozná fel, mindjárt kevesebb lenne a panasz, meg aztán a lakásépítkezés is jobban manne. Ez a város másik nagyobb gondja. A város régebbi lakásai, a favázas kis mesterházak kezdenek lakhatatlanokká válni, s ezek helyébe újak kellenének. A helyi nemzeti bizottság három év alatt 70 kislakás építéséhez adott ki engedélyt, s álami befektetéssel 42 lakásegység épült fel. Maga a helyi nemzeti bizottság 3 700 000 koronát folyósított az építkezésekre, de mindezt meghiúsítja az a rendelkezés, amely szerint a kerületi nemzeti bizottság csak 70 lakás építésére utal ki alatt. Talán valami tíz utca képe változott meg ilyenformán. öt újabb utcára — egy eaész kis városnegyedre — terjesztették ki a vízvezetékhálózat építését, gondoskodtak a város tisztaságáról is, némely csatornázási munkálatok mellett a Szodoma patakot a város területéről elvezették a konzervgyár mögötti, városonkívüli részre. Ugyancsak ilyen gondoskodás folytán építettek, a fel nem sorolható kisebbnagyobb építkezések mellett, egy nyilvános földalatti WC-t. — Mi minden lehetőt megteszünk — mondják, — de egy-két év alatt, s főleg csupán tervezett keretek között, nem tudunk minden hiányosságot betölteni. Nem tudunk mit tenni például a Sereg-teleppel. Ez még a tamásfaivi résszel került városunkhoz, négy-ötszáz ember él ott 12 ezer négyzetméteren. Egyelőre nincs mód segíteni, csác lassan jutunk hozzá, hogy kiszabadítsuk onnan az embereket. — Vagy itt a másaik dolog — mondja Hógel Emil, a belügyi előadó, — még máig sincs városunknak kultúrháza. Tizenegyezer lakosú a • város és ilyen célra csak a szálló egyik terme áll rendelkezésre, ahová jő, ha befér 250 ember — s hozzáteszi még, hogy igy nem jutott a kulturális gondoskodásbőd a város szülötte, Tompa Mihály emlékének sem. Szobra ott áll a múzeum folyosóján, várva a helyet, szülőháza romja megjelöletlenül, gyomosan szomorkodik a Tompa utcában. — Rendben van az, — szől újból Juhász Ferenc —, hogy nekünk csak az állami ossztervek alapján lehet dolgozni, s az is Igaz, hogy állami életünk, meg az ország építése sok gondot rő vezető szerveinkre, de valahogy úgy érezzük, hogy egy kicsit több figyelem és támogatás illet meg bennünket, hiszen a mi problémánk kihat emberekre. Ha nem is nagyon érezhetően, de kihat. A riporternek nem maradt más dolga, mint az őszintén feltárt problémákat meghallgatni — s fentebb leírni. (-Ш-) engedélyt a rimaszombati járásnak, s ebből csak 30 engedély esdk a városra. — Volna pedig érdeklődő sok — mondja egy lelkes fiatalember, Juhász Ferenc, az építészeti osztály vezetője, — épülne itt több lakás is, minden évre jutna vagy hatvan igénylő. Csakhogy kedvüket szegik a feltételek. Korlátozzák az anyagkiadást, a Nemzeti Bank fiókja is csökkentett kölcsönökkel dolgozik. Tavaly is csak valami hatezer korona volt a kölcsönök felső határa. Egyébként nem tétlenkedett a város vezető testülete, rengeteg ügyintézés futott át a kezükön, s ezeknek vannak tótható nyomai is. Utcák hoszszú során útépítési, útburkolási, aszfaltozási, gyalogjáróépitési, s útjavítói, fásítási, parkosítási munkálatokat hajtottak végre hívataloskodásuk Kis városok között városrendészeti szempontból, külső csínra, megtisztelő helyet foglal el a gömöri palőcvidék székhelye, Rimaszombat. Szorosan a tájegységhez tartozik, határában a hegyek még nem vetnek olyan hűvös árnyékot, hogy a fenyőfák tövében meg ne teremjen az alföldi homokból felfutott dinnye. De utcáin, ahol a nap minden szakéban a környék nyüzsgő jó palócságániak Ízes beszédével telik meg a levegő, nyaranta is végig-végigvág a borzongató hegyi saél. Az ám, az utcái ... Ezekem az utcákon a rendnek, a módnak, tisztaságnak a magaslati levegője érződik, amit másutt, kisvárosokban hiába keres az ember: ugyanezt nem találja. Némely részében olyan szépek, mosolygósak, sugárzók az utcák, a rácsoskerítéses, kertes kis házak, mintha Krúdy Gyula valamelyik regényéből mosolyognának kifelé. A kisváros lakóinak ezt a magasabb stflusérzékét, rendszeretetét nem lehet tőlük elvitatni, s kisfolyik, hogy magam és a nemzeti bizottság tagjai is keveset adunk a hivatalos kifejezésekre, csak arra ügyelünk, hogy a szavak között mindig meg tudjuk fogni a dolgokat, vagyis hogy elsőben arról beszéljünk, ami a dolgok lényegét illeti. Elmondják, hogy a nemzeti bizottság új testülete három év alatt a szükséges városrendészeti munkálatokon és a legszükségesebb lakásépítkezésen túl aligha tudott hatást gyakorolni a város további fejlődésére. Rimaszombat mezőgazdasági tájjal van körülvéve, ipara nincs, jórészt üzletek, hivatalok nyújtanak csak munkaalkalmat. Régen fájó pontja már a 11 ezer lakosú városnak ez az ipari munkalehetőséghiány, most is mint 30—40 évvel ezelőtt csak az idénymunkásokat foglalkoztató konzervüzem és dohányfeldolgozó működik a városban. Kriska József, a helyi nemzeti bizottság elnöke, egy idősebb szlovák ember, mondja: — Nem lenne itt semmi baj, csak építenének egy-két üze-Az „új-telep" új építkezései Tompa Mihály Szobra a vá- I rosi múzeum folyosóján