A Hét 1957/1 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-03-24 / 12. szám

A komédia három feudális alakja (V. Záborsky, S. Valach, Z. Grűberoví írva vTgadimk Tizennégy esztendővel ezelőtt mutatta be a bratislavai Nemzeti Színház Peter Zvonnak, a fiatalon elhűnyt szlovák költőnek Sírva vigadunk (Tanec nad piacom) című vígjátékát. Az tin. szlovák állam idején ez a bemutató úgyszólván manifesztuma volt a szellemi ellenállásnak: egy nagyon tehetséges költő és formaművész a költészet nemes álarcában mondotta el véleményét a fasiszta önkényről és erőszakról, emelt vádat a háború ellen és beszélt az élet, a művészet szépségeiről. Csaknem másfél évtized múltán a Hviezdoslav Színház vállalkozott arra, hogy a vígjáték felújításával bebizonyítsa, milyen nagy reményekre feljogosító ígérete volt Zvon a szlovák költészetnek és drámaírásnak. Ez a bizonyságtétel — úgy hiszem — teljes mértékben sikerült. A Sírva vigadunk kétségtelenül igen jelentős színpadi alkotás, költői szépségeit nem halványították el az évek, mondanivalójának jó része túlélte alkotóját. A vígjáték felújítása bizonyos mértékben kegyeletnek minősíthető aktusa azonban a dramaturgia részéről több figyelmet érdemelt volna. Ahogy a dramaturgia a szövegbe beiktatta a régi előadásból kicenzurázott részeket, éppen a mii marad and ósága érdekében törölhette volna a lélektelen szövegrészeket vagy éppen a félreértésre okot adó mondatokat. Ezek a beavatkozások nemhogy ártottak, de még jobban kiemelték volna a játék minden pozitívumát és erényét, az író kemény ítéletét a pusztító háború felett, s tiltakozását az ember eldurvltása, eszközzé aljasitása ellen. Aki az előadás mondanivalójának visszhangját eleműi, sok vitás pontot találhat, de semmiféle gáncs nem érheti a rendezés, a színészek és nem utolsó sorban a díszlettervező munkáját. Ellenkezőleg, a színház ebben a tekintetben várakozáson felül elégíti ki a legkényesebb Ízlést ls. Tibor Rakovsky, a szlovák színpadok legtehetségesebb fiatal rendezője művészi pályájának talán legjobb munkáját nyújtja, ötletességével gazdagon kiaknázza a szöveg legrejtettebb szépségeit. Emberien mély és színes a játék, ahol gondolatokat közvetít és derűt keltően mulatságos, ahol a szórakoztatás a cél. Nincs Itt helyünk, hogy a Hvlezdoslav Színház élenjáró művészeinek egyéni teljesítményeit elemezzük, csak Mikulás Huba pompás versmondását, Hana Mellöková páratlan karikírozó képességét, Gustáv Valach meglepően friss lendületét, Martin Gregor, Karol Zachar-Jozef Kiróner és Ctdbor Filőík mély emberábrázoló tehetségét emeljük ki. De a többiek is, Oíga Sykorová, Zdena Grúberová, Eva Kriüková, Frantláek Dibarbora, Jozef Siimoooviő mind kitűnőek, képességeik legjavával járulnak hozzá az előadás sikeréhez. Külön fejezetet érdemel Ladislav Vychodil díszlet- és jelmeztervező munkája. Szinte iskolapéldáját mutatja annak, hogyan lehet a legegyszerűbb eszközökkel megteremteni azt a hangulatot, amely képessé teszi a nézőt, hogy a darab drámai é.s eszmei mondanivalóját hiánytalanul befogadhassa. Vychodil realizmusa abban áll, hogy a színpadról száműz minden naturalista kacatot, nem tölti be teljes díszletépítményekkel az egész színpadot, hanem csak jelzi a leglényegesebbet a hangulatosan megfestett hátterekkel, a vonalak és színek harmóniájával a figyelmet a szóra, a színészre tereli. A színpad egyszerűsége mellett is ragyogó és vonzó az. az ideális keret, amelyben a leghatásosabban érvényesült a szó, a színész játéka. Természetes, hogy mindehhez azok a fényhatások is szükségesek, amelyeket csak az ilyen technikailag nagyszerűen berendezett színpad tud megadni. Színjátszóinknak, rendezőinknek a Hvlezdoslav Színház előadását éppen a rendezés, a színészi játék és a dlszletezés megfigyelése érdekében ajánljuk megtekintésre. EGRI VIKTOR Richárd gróf a vezérigazgató feleségének Szilvia grófnő (O. Sykorová) és a királynak udvarol (H. Melléková és V. Záborsky) vélt „Kráf" (F. Dlbarbora) A vezérigazgató (M. Gregor) és Szilvia grófnő (Z. Grúberová) Jelenet a második felvonásból