A Hét 1957/1 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-03-24 / 12. szám

A „Mennyek temploma" Pekingben, az ösi kinai épitészet egyik legfigyelemreméltóbb alkotása A HATAL A/f AS К ÍN A heket hajlékony bambuszrúdon — de Kína már saját teher­gépkocsikat, hatalmas turbiná­kat, kotrógépeket és nehéz szerszámgépeket gyárt. A kínai ipar, a lehetőséghez s az or­szág szükségleteihez képest nem nagy — de amit a kínai munkás keze előállít, az mind elsőrendű áru, amely minőségileg jelveszi a versenyt a világ legjobban iparosodott államának gyártmá­nyaival is. És a kínai paraszt? Verejté­kes munkát végez földecskéjén, s a hozam egyelőre gyenge. De — évente három terményt ta­karíthat be, és ma, amikor nem nyögi a mandarinok jármát, emberi mékösággát tói évről évre jobban élhet. Hogy szép-e Kim? Igen, na­gyon szép. Égbenyúló hegyek és végtélen termékeny lapályok, de szomorú sztyeppék és ho­moksivatagok országa is, me­lyek nem tudják eltartani az embert. Vannak itt folyók, me­lyeknek aUg látni a túlsó part­ját, de ezek a folyók gonoszak voltak, nemcsak jótevői, de pusztítói is az embernek. Ma a kínai kép megszelídíti ezeket a folyókád, turbinákba fogja ere-San-lan egy dél-kinai falu. Főutcája a falu közepén húzódó csatorna, amelyen csónakokon közlekedik a lakosság jüket s rizsföldekre vezeti vi­züket. S a nép ? Miiyen a kínai nép ? Végtelenül jó, békeszerető, sze­rény és tisztcletkü. Sohasem vágyott a máséra és olyan bé­keszerető volt, hogy — egyes időszakokban — a magáét sem tudta megvédeni. De nem volt és nem lesz betolakodó, aki le tudná győzni és rabigába tudná dönteni. Nem, nem lettet Hyen röviden válaszolni a kérdésre, milyen Kína. De nem lehet hosszú cikk­sorozatokban vagy vaskos köny­vekben sem. Ki járta volna be végtelen földjét? Ki ismerhet­te meg azt a hatalmas birodal­mat, óriási kiterjedésében és összetettségében ? Kína a nagy ellentétek or­szága. Ezek — ami az emberek életét illeti — eltűnnek, még­pedig nemsokára teljesen. A bölcsen meg valósított szocia­lizmus feltételei között. Kína mindig hatalmas volt, mindig csábító, mindig nagy­szerű és erős. A szocialista Kí­na egyike lesz a világ legmeg­becsültebb országainak. Már ma — noha vannak erők a világon, amelyek olyannyira vaksággal sújtottak, hogy ezt nem akarják meglátni — a népi Kína az egyik legerősebb té­nyező a béke és a világ igaz­ságos elrendezésének mérlegén. LADISLAV МЯАСКО Amig a rizs termést ad ... А к inal asszonyok térdig gázolnak a vízzel elárasztott töldecske iszapjában, hogy elültessék a rizsszemeket Ma új módszert alkalmaznak — vetik a rizst „Miiyen is hát Kína?" kérdik tö'em lépten-nyomon az embe­rek és én nem tudok válaszol-1 ni. Hogyan is lehetne szavakkal kifejezni ilyesmit. Mond talán valamit, hogy területén nyolc­vanszor elférne a mi köztársa­ságunk? Hogy ötvenszer több ember lakik ott, mint Cseh­szlovákiában? Ez még nem vá­lasz arra a kérdésre, hogy mi­lyen Kína? Számokkal nem le­het azt kifejezni. Élnek Kínában törzsek, ame­lyek még nem jutottak el a vaskorba. S ugyanakkor Sanghaj nagyságra nézve a vUág har­madik városa és egyik legna­gyobb kikötője. Noha a biroda­lomban még sok az analfabéta, Kína sok nagyszerű táláhnCuiyt, sok bölcsességet és sok szép­séget adott a világnak. A kínai irodalom, a kinai színművészet, a kínai festészet olyan belátha­tatlan értékek, amelyek nagy befolyással voltak az egész vi­lág esztétikai érzékére. Még harmincöt millió kuli cipel nehéz, nyotcvankilós ter-Kantonban a Göngylolyón százezrek élnek Ilyen fedett vízi-Járműveken. A folyón születnek, a folyón halnak meg. Ezek az emberek a múltban alacsonyabb rendűeknek számítottak. Csak a felszabadult Kína hozta meg a folyami embereknek is a szabadságot és a rendezett élet lehetőségét \ Az ünnepélyesen kivilágított Sanghaj

Next

/
Oldalképek
Tartalom