A Hét 1957/1 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-03-17 / 11. szám

Kű földön történt KÜLÖNÖS ESETRE került' sor Comaglio olasz városkában. Amikor az ottani labdarúgó egyesület San Giuseppe csapa­tával bajnoki mérkőzést vívott, egyszerre csak a műsorba egy­általán nem tartozó szereplő rontott a pályára. Az illető — hatalmas bika volt és kétség­telen, hogy az ottaniak piros nadrágja okozta hirtelen düh­rohamát. A bika vadul kerget­te a Comaglio játékosait, akik az öltözőbe menekültek és a megfélemlített labdarúgók csak akkor merészkedtek vissza a pályára, amikor nehezen bár,4 de mégis, tulajdonosa eltávolí­totta a kellemetlen vendéget. IDEGGYÓGYINTÉZETBE KE­HÜLT az utóbbi időben több spanyol sportoló, mert külön­böző vegyi szerekkel mestersé­gesen fokozták erőnlétüket. így egyik versenye előtt Louis Ro­mero, az ismert spanyol ököl­vívó, edzőjének utasítására (!) nagyobb adag „buzdító" szerrel élt, az utóhatás eredménye pe­dig, hogy hosszabb ideig nem áJlhat szorítóba. Antik környezetben rendezik az 1960-as római olimpiát Alig három hónapja, hogy Melbourneben véget ért a XVI. újkori olimpia, de már arról érkeznek hírek, hogy Róma meg­kezdte előkészületeit az 1960-as világot átfogó vetélkedésre. 3 AZ UDVARIAS KLUBELNÖK Sokat nevetnek most a fran­cia fővárosban azon az eseten, amit Goumier, az ismert pári­zsi sportorvos a Rotonde kávé­házban törzsasztalánál elmon­dott. Négy héttel ezelőtt beállított hozzá az egyik sportegylet el­nöke azzal, hogy a klub első csapatának kapusa beteg s ve­gye át a kezelését. Amikor az­tán a háló derék őre meggyó­gyult., a klubelnök ismét meg­jelent az orvosnál, hogy ren­dezze a számlát. — Mennyitől tartozom ? — kérdezte. — Az orvosság, amit adtam 150 frank, nyolc látogatás 450 frank, összesen tehát 600 frank. — A klubelnök elővette a tárcáját: — Itt ran 150 frank dokto­rom. A látogatásokét majd ter­mészetben én adom vissza ... MEGOLDÁS Egy osztrák vidéki városban megtartott mérkőzésen a hazai csapat középcsatára volt a nap hőse. Öt gólt szerzett egymás után és amikor este megkér­dezték, nogy miként lehetett ennyire eredményes, mosolyog­va válaszolta: — Egyszerűen úgy, hogy kö­vetkezetesen ráleheltem az el­lenfél középhátvédére, akire tr­zésémet bízták... — Nem értjük..,. — Hát igen... ugyanis szemüveget visel és valahány­szor ráleheltem, semmit sem látott... A régi római Colosseumban rendezik — a tervek szerint — a görög-római birkózó-verse­nyeket, s az antik környezet emeli majd a viadalok érdekes­ségét. Itt mintegy 15 000 néző fér majd el. A világítást fák­lyákkal oldják meg, akárcsak a régi időkben. A hagyomá­nyokban gazdag Róma más módon is érvényre juttatja a város történelmi légkörét. A tornaversenyek például Dio­cletiánus császár fürdőjének közelében kerülnek lebonyolí­tásra. Az ökölvívó- és vívó­versenyek az 1940-re tervezett világkiállítás nagycsarnokában kerülnek sorra. Egyébként ugyancsak a város szélén olim­piai központ létesül, ahol a ke­rékpár-pálya is helyet kap. Nagy gondot fordítanak majd az olaszok a sajtó és a rádió munkatársainak minél jobb el­helyezésére. Az olimpiai sta­dionban 4000 helyet biztosíta­nak majd az újságírók számá­ra, ebből már háromezret el­láttak kis íróasztalkákkal. Ugyanígy iTB t ^n kabin áll már a rádióriporterek rendelkezé­sére. Még arról is szól a hír, hogy külön olimpiai falut épí­tenek a sajtó munkatársai szá­mára. Az olimpiai műsor, az eddigi szokásoktól eltérően — az úszó­versenyekkel kezdődne, az at­létika pedig csak utána kerül­ne sorra. A római olimpiai já­tékok ugyanis a város éghaj­lati viszonyai miatt csak au­gusztus végén kezdődhetnek és szeptember közepe felé érnek véget. Rómában a szeptember a legszárazabb hónap, a hő­mérséklet pedig sokkal kelle­mesebb, mint július végén, il­letve augusztus elején, az új­kori olimpiák legtöbbjének ed­dig szokásban volt időpontján. Az olimpia művészeti verse­nyeit — mint jelentik — Ró­mában ismét életre akarják hívni, ami ugyancsak értékes kiegészítése lenne az 1960-as rendezésnek. Velencében megtartott értekezleten úgy döntöttek, hogy eb­ben az évben is megrendezik a Középeurópai Kupa-küzdel­meket. Ez azt jelenti, hogy idés tizenhatodszor vetélkednek egymással majd a részvevő országok legjobb csapatai. Ezzel kapcsolatban nézzük most, kik vésték eddig nevüket a díszes serlegbe .,. A Középei opai Kupát 1927-ben írták ki először s az ak­kori vetélkedés győztese a prá­gai Sparta lett. 1928-ban a bu­dapesti Ferencváros nyerte a serleget, 1929-ben az Üjpest vette át egyévi megőrzésre a trófeát, 1930-ban pedig a bécsi Rapid diadala után az osztrák fővárosba került a kupa. Egy évvel később, 1931-ben a Vien­na lett első s így továbbra is Bécsben maradt a serleg, 1932-ben azután a Bologna győzelme után Olaszországba vándorolt. De már 1933-ban ismét Bécsbe került vissza, miután az Aust­ria bizonyult a legjobb közép­európai csapatnak. 1934-ben a változatosság kedvéért újra a Bologna otthonában talált el­helyezést, 1935-ben pedig a Sparta vitte magával Prágába. Egy évvel később másodszor is a bécsi Ausztria győzött s má­sodik győzelmét aratta a vetél­kedésben, megint egy évvel rá, a Ferencváros is. 1938-ban el­ső lett a prágai Slávia, 1939-ben pedig az Újpest. A második világháború miatt szünetelt a KK és csak 1955-ben rendezték meg újra, tizen­hat év után, a Középeurópai Kupa-küzdelmeket. 1955-ben a budapesti Vörös Lobogó nyerte a serleget, 1956-ban pedig a budapesti Vasas lett első. Eddig tehát a magyarok hat­szor, az osztrákok négyszer, a csehszlovákok háromszor, az olaszok végül kétszer nyerték a .'ÍK-t, Hogy is volt csak egykor, régen a diáksport tal ? Nagyszakállú tanárok kimondottan rossznéven vet­ték, ha sportolt a diák. Kü­lönösen a „footballt" nézték fenséges szemmel. És odaát a ligetben? Egyetlen elhanyagolt térség állt a fiatalok rendelkezésé­re. Ott, ahol 1919 után az SK Bratislava pályája épült, "olt az un. ifjúsági játszó­tér. így nevezték hivatalo­san. Düledező kerítéstől övezett, félig füves, félig kopár hepe-hupás térség, melynek hátterében kis fa­bódé, a szertár, szégyenke­zett. Ez volt minden. Tisz­tálkodási lehetőséget a kút nyújtótr. Ha működött. Felszerelés? Aki vett magá­nak — annak volt. De há­nyan tehették? És egyálta­lán: hányan voltunk, akik sportoltunk? у-egy osz­tályban talán három-né­gyen .. . így volt ez annak idején. És ma ? Pálya-pálya mellett so­rakozik a ligetben. Megfe­lelő egészségügyi berendezé­• ekkei. Klubházak, gazdag szertárral. Jó labdák, me­lyeket nem kell ötpercen­ként felpumpálni, mint ré­gen, amikor minduntalan kilehelték a „lelkilket." Mindezeken túl pedig ott a sok szakképzett oktató, akik elméleti és gyakorlati tudá­sukkal egyre gyarapítják, emelik a diákok testedzési színvonalát. Erre gondoljanak mai diákjaink, ha a ligetben, vagy másutt rúgják a lab­dát. Jusson eszükbe, hogy volt idő, r mikor elbuktatás­sal fenyegették őket a ta­nárok, ha footballoztak. Ép­pen ezért becsüljék meg — de nagyon — a jelent! \ (-i)! Újítási javaslat játékvezetők részére, hogy a hátuk mögött lejátszódó jele­neteket is figyelhessék. A szurkoló, ha látja majd a fenti rajzot, bizonyára meg­jegyzi: — Szép, szép, de mi haszna, amikor sok játékvezető még azt sem veszi észre, ami előt­te történik.., 15

Next

/
Oldalképek
Tartalom