A Hét 1957/1 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-03-10 / 10. szám

Közismert az a segítség, amelyet Csehszlovákia népei a sokat szenvedett Magyar Népköztársaság dolgozóinak nyújtanak. Kevesen tudják azonban, hogy ez a segítség nemcsak műszaki, hanem kulturális téren is megnyilvánul. Ebben a tekintetben úttörőnek számit a Hgetfahisi Matador esztrád-csoportja, ameíy az utóbbi időben már háromszor járt Magyarországon és „Dallal a világ körül" című műsorával fellépett Ma gyar óvárott, Hegyeshalmon és legutóbb Budapesten. Február 16-án tartották meg az előadást a Ruggyantaárugyár kultúrházában. A műsort Láska Vladimír és Kráíik Frcmtiíek konferálta a közönség nagy megelégedésére és mulat sagára, noha — egyik sem tua magyarul. A legnagyobb sikert Mlynárik János komikus számai aratták, aki univerzális tehetség: zsonglőr, hangimitátor, színész egy személyben, énekel, táncol, több hangszeren játszik — és még festeget is. Hasonlóan nagy sikere volt a Szuchánszky—Méry — Lengyel—Pónya vidám kvartett parodizált svájci, olasz, francia, arao és magyar dalainak is. A közönség — noha már fáradt A Ruggyantaárugyár plakát ja az együttes néhány tagjával volt a hosszú várakozástól és területiemil várta a műsoros est folytatásaként a reggelig tartó mulatságot — nem akarta leengedni a színpadról a Matador kultúrbrigádját. Vége-hossza nem volt a sok tapsnak, újrázásnak. — Igazán megható volt az a szeretet, amellyel a Ruggyantaárugyár dolgozói körülvettek, — meséli Szuchánszky kuítúrfelelős, az együttes vezetője. — Mindnyájunk kapott egy-egy hóvirág- vagy ibolya -с ökröt a műsor befejeztével, a tavasz, az új élet megindulásának jelképét, mint a vend'glátök mondták. Több régi Matador-alkalmazottal is találkoztunk. rengeteg üdvözletet hozunk tőlük itteni volt szaktársaiknak, ligetfalusi ismerőseiknek. — Másnap meglátogattuk a várost, — veszi át a szót Láska elvtárs. — Az élet már mindenütt visszatért a rendes kerékvágásba. A közlekedés normális, a forgalom Óriási, az éttermek, szórakozóhelyek zsúfoltak. Az emberek felejteni — és elsősorban dolgozni akarnak, hogy mielőbb eltüntethessék a város sebeit. Nagyon hálásak Csehszlovákiának nagyfokú, önzetlen, baráti segítségéért. Büszkék vagyunk, hogy a magunk szerény módján mi is kivehettük a részünket ebből a segítségből s ezzel is bebizomfithátuk szolidaritásunkat a szocializmust építő magyar néppel. —ta— A Matador kultúrgárdája Budapesten Hatvan éves az újjászületett tárogató A mondai adatok szerint a tárogató már az augsburgi csatában Lehel kürtje mellett és Zrínyi Miklós szigetvári kirohanásánál is szerepelt. Voltak szakasz-, század-és ezred-tárogatók, különféle nagyság, öblösség és vastagság szerint, amint kisebb, vagy nagyobb tömegek irányítására szolgáltak. A tárogató ösi magyar fafúvós hangszer. Eredeti hazája az iráni fennsík, és őseink minden valószínűség szerint innen hozták magukkal ezt a oboaszerű tábori sípot. Leginkább azonban a kuruc felkelés harcaiban terjedt el. Szinte jelképévé vált ez a hangszer ennek a nagy, nemzeti szabadságharcnak. Ebben az időben már nemcsak tábori síp, de az akkori viszonyokat oly hűen tükröző kuruc nóták hangszere is. A hivatalos és nem hivatalos fosztogatások elöl ugyanis sok falu lakossága erdőkbe, mocsaras vidékekre menekült. Itt húzódtak meg ezrével a végvári magyar katonák is és ekkor lett a tárogatóbői, a tábori sípból a hétköznapi élet örömeit és bánatát kifejező hangszer. E tarthatatatlan viszonyok az országot a forradalmi erjedés állapotába hozták. És éppen ennek a forradalmi hangulatnak nagyszerű zenei és irodalmi megnyilvánulásai a legtöbbször a tárogatón előadott kuruc nóták. Ez a legendás hírű hangszer annyira egyet jelentett az Esze Tamás és Kis Albert jobbágyok vezette „neon másért, mint a szegény nép elnyomásáért" fellángolt parasztmozgalommal, a Rákóczi-féle nemzeti felkeléssel, hogy a szájhagyomány szerint a kuruc tárogatókat a szatmári békekötés után elégették, a hangszert hivatalosan üldözték s játékát eltiltották. De még több évtizeddel utóbb, 1790 táján, egy tárogató hangja úgy lázba hozta állítólag Kecskemét lakosságát, hogy fegyverre kaptak és egytől-egyig kiverték a német megszálló katonaságot. 1797-ben pedig Budán egy ilyen című röpirat jelent meg: „Tárogató stp, vagy egy hajdani magyar nemzeti muzsikának neme, mely által a régi magyarok egymást a csatamezőkre összehívták." Minden valószínűség szerint a tárogató, melynek neve Tóth Béla nyelvész szerint hamgutánzás révén a „tárá-tárá"-ból származik, már régen kihalt volna, ha a cseh származású Schunda József, budapesti hangszerész nem reformálja meg. Ugyanis a régi hangszert oboaszerű dupla nádszopókával fújták és a harsonákhoz hasonlóan billentyűzet egyáltalán, vagy csak nagyon kevés volt rajta. Schunda József 1897-ben, hatvan évvel ezelőtt, klarinét fúvókával és annyi billentyűvel látta el, hogy rajta minden félhang is könnyen játszható. Ezenkívül a hangszert megnagyította és öblösabbé tette. Ezzel azonban az ösi hangszernek a hangszíne megváltozott, vesztett nyíltságán, harsonaszerüségén és ma jóformán három hangszernek, az oboának, a! klarinétnak és a fegottnak a színeit egyesíti. Pősa Lajos a hangszer reformátorához, Sohundához Irt alkalmi versében így szólt a tárogatóról: Hát a tárogató, a kurucok sípja! Eltűnt, hogy megnyílott a szabadság sírja, Máglyára ralcatta a labanc, a német. Hattyúdalát sírva mind hamuvá égett! Szél sodorta hamvát, tüske tépte, szúrta ... Összeszedted, föl is támasztottad újra. Ojhodott Ыакоап úira sír kesergőn Nagy hegyjenek ormán, harmatlepte erdőn... Egyre jobban hódít szilaj riadója ... Fölreszket Rákóczi könnyes koporsója! Igen, a magyar ember részére a tárogató a Rákóczi-féle nemzeti felkelés, а haladásért folytatott harc szimbóluma. A kuruc dallamok, a Rákóczi nóta és elsősorban a tárogatón játszott kuruc tábori katonai jelzések a szülőapja a világ zeneirodalma egyik legsikerültebb indulójának, a Rákóczi indulónak. MÖZSI FERENC 21