A Hét 1957/1 (2. évfolyam, 1-26. szám)
1957-03-03 / 9. szám
Csupán hallomásból Ismeri a régebbi bányészsorsot. Tűnődés, visszapillantás, jől kerekített és izgalmas történetek hozzák közelebb a hogy s mint volt bűvös és mesébe Illő légkörét. Kicsit furcsa ezt a szívszorító bányászéletet a mesével párosítani, de ml a fiatalok szemével nézünk A rozsny6 | bányásztanulók birkózócsapata, a dologra, azok pedig mostani életkörüla kerületi birkózóverseny győztese ményeik alapján csak kételkedni tudnak i.Bi: _..^ii::..-^..:.',. az igazságban. Ma : az jngy€ne s ellátásra még havi Mert a valóság az, hogy ők a Varga hetven-nyolcvan korona zsebpénzt. Egytelepen nagy, világos, egészséges termek- egy tanulö évi ellátás a tizenhatezer kétben szív jók magukba a mesterség tudo- szá r koronába kerül az államnak! mán yá t Ez az összeg azért íródik a riportunk Kétszer reggeliznek, kétszer vacsoráznak elejére, mert a továbbiakban ehhez kell és hetenként hatszor húst fogyasztanak. szabni utunkat nézelődésünket Hálóról, fürdőszobáról nem szólunk а д má5odik emeleten tIz.tlzenegy m a „ szépen és kényelemre Igazított klubhelyi- bányászfiatal tanul. Geológia, bányáségről teszünk említést amely a fiatalok szat> érc e iő készltés, bányagépesítés - ezek tanuló sakkozó és egyéb játékokat üző , tantárgyak { ják a tanulók {igy e imé t . és kőzos dolgokat művelő helye: a könyv, tárról, amely több mint hatezer kötette) A geológia nehéz tantárgy - mondja az áll az ifjúság rendelkezésére: a torna е9У* szőke gyerek. - Miért? Sok benne teremről, amely a legjobban felszerelt 82 ld e Sen sz ó s a legjobban rendezett egész Szlovákia Az igyekezettel azonban semmi hiba. ban. Az ország különböző részeiről jöttek a Ha az ember iskolába lép, akarva-akar- bányába s ebben a kicsike teremben idetalan csodálatos és jő hangulatot keltő gen tájak, idegen szokások, életmódok BÁNYÁSZSORSOK i. A történészek szerint már a kotlnok és kvádok bányásztak a- mai Rozsnyó helyén. Közelebbi és bizonyíthatóbb részlet az alemann származású felnémet bányászok letelepedése a XII. században a Klepus-nak nevezett városrészen. Innen eresztették csákányukat a földbe aranylázas szenvedélyben, s oly alaposan aláturkálták a várost, hogy a mai Rozsnyó legöregebb nemzedéke még most is elmondja mesélő kedvében, hogy nyílt meg egyszer a Főtér a terhes szekérbe fogott lovak alatt, hogyan süllyedtek a remegő, rémülten nyerítő állatok egyre mélyebbre, mlg az Istrángon felakadtak. A történelem szájhagyomány útján, vagy levéltári adatok alapján száll nemzedékről nemzedékre, s ez utóbbi a mai napig segítőtárs lehet. A törökdúlásból, császári ármádiák harácsolásából, kuruc-labanc hadiszerencse forgandóságából, vallásháborúkbői, a negy-Rozsnyó, Rákóczi-torony vennyolcas idők viharaiból, világháborús szenvedésekből, a Tanácsköztársaság örömgyújtó győzelméből és szomorltó bukásából — kijutott Rozsnyónak! De az okiratok mélységesen hallgatnak a bányászok helyzetéről, életkörülményeiről. A geológus azt kutatja, milyen a rétegeződés, milyen anyagokbői tevődik össze e föld méhe, egyszóval és rövidebben: mit takar a felszín? Ellenben az újságíró „élettanász", azt keresi, hogy az emberi életek rétegeződése milyen, hogyan épülnek egymásra a történelemben a nemzedékek. Egyszóval mit takar az időben alakuló élet? Lent az idő mélyén (XII. század) belevágták a földbe a csákányt s azóta a bányászsorsok ülepednek, rakódnak: szenvedélyek és szenvedések, lázas örömök és haláltsejtő bánatok kergetik előre az életet. Sajnálható, hogy ezekről az emberi sorsokról írásos emlékek nem maradtak fenn. A szájhagyomány is az öregebb nemzedék segítségével csak a század elejéig merészkedik vissza. Onnan merit s Igazolja, hogy a bányászéletkor átlaga még a közelmúltban ls harmincöt, esetleg negyven év volt. A magáért ls beszélő átlagéletkorhoz egy szemhunyorítás kell csupán, amely az elképzelésnek és a fantáziának szárnyat növeszt és már írjuk is, hogy a városi templomtorony harangja csak kevésbé szolgálta azt a célt, hogy a rajtaütő ellenség veszélyét jelezze, sokkal inkább a bányászokat kísérte utolsó útjukra... A vesére pora a tüdőre rakódik, herapdossa a lebenyeket: köhögés, kapaszkodón fulladás, az élet derekán pedig elhullás jellemzi a századelőt, özvegyen maradt aszszonyok sírása, árvák vigasztalan élete borong a levegőben, hallod-e Rimamurányi Társaság ? Mit ér az ember, ha bányász? Ez a kérdés komolyan izgató, a keresésben nyugtalanító, s ezt a kérdő mondatot választónak szánja két élet, két világ között a bevezető. . A LEGIFJABBAK NEMZEDÉKE A klubhelyiségben ifjúsága lengi körül. S ez az áttetsző fátyol lobog az emberben s az ember körül: rácsavargódzik, kibontődzik s a lepkéhez hasonlatos lebegő emléke, gondolata. Petrinec Gyula igazgatótól hallom, hogy kimenőruha, melegítő, félcipő, bakancs, tornapapucs, nagykabét, két öltöny munkaruha, négy nyári és téli ing, két hosszú alsónadrág: nyakkendő, térdharisnya, törülköző, kesztyű és minden Ingyen, amire a fiataloknak szükségük van. Mit kaptak a tanulók régebben? Mondjuk az első köztársaságban? Semmit. Esetleg parancsoló s ugrásra pofonokkal biztató szólításokat, szaladj vízért, szaladj cigarettáért. S havi harmincöt korona bért napi nyolc órai bányamunkáért.
